Országgyűlési napló, 1953. I. kötet • 1953. július 3. - 1956. február 11.

Ülésnapok - 1953-23

1091 Az országgyűlés 23. ülése 1955. november 17-én, csütörtökön. 1092 tős, miután a jelenleg fából készülő tetőszerke­zetek, födémek helyett könnyen szerelhető és könnyen szállítható vasbetonszerkezeteket lehet ezeknél az építkezéseknél felhasználni. Ily mó­don csökkenteni lehet a faanyag hiányát, amely már ma is akadályozza a termelőszövetkezetek építkezéseit és a jövőben még inkább ki fog hat­ni ezeknek az építkezéseknek a volumenére. Az említett lakásépítkezések mellett pár­tunk III. kongresszusa és Központi Vezetőségünk márciusi határozatának értelmében nagy felada­tok hárulnak az építőiparra az ipar és ezen belül a nehézipar további építése területén is. A je­lenleg folyamatban levő nagy ipari építkezések mellett 1956-bán megindul a nehézvegyipar fej­lesztését szolgáló rendkívül fontos Tiszamenti Vegyiművek építése, a borsodi Vegyikombinát második része, a mohácsi Farostlemez, a pécs­újhelyi hatalmas új erőmű, az ajkai erőmű bőví­tése, a gépipar, kohászat, könnyűipar és élelmi­szeripar sok jelentős ipari építkezése. Az ipari építkezések területén tovább kell fej­lesztenünk a nagyelemű előgyártott vasbeton­építkezések technológiáját. Növelni kell az ipari építkezések területén is a helyszíni előgyártás mellett az üzemi előgyártás szerepét. Meglévő vasbeton előgyártó üzemeink az első ötéves terv­ben sokat fejlődtek. Ma a vasbetongerendák elő­gyártasa 1950-hez képest háromszorosára emel­kedett. Évente 250—300 ezer köbméter vasbeton épü­letszerkezetet adnak ezek a gyárak ipari és egyéb építkezéseinknek. Jelentékenyen megnövekedett az előregyártott elemek választéka is. Az elő­regyártott vasbeton tetőszerkezetek, lépcsők, balkonok, födémek- és egyéb apró épület­szerkezetek mind a gyárakból kerülnek ezek­nek az építkezéseknek a színhelyére. Az építőiparnak azonban nemcsak saját építkezéseit kell ellátnia a különféle előregyár­tott épületszerkezetekkel, hanem gondoskodnia kell arról, hogy a mindinkább kiszélesedő ma­gánépítkezést és az egyéb tárcák építkezéseit is ugyancsak el tudjuk látni vasbetonszerkezetek­kel. Ez évben ebben a kérdésben jelentős előre­haladást tettünk és nagyjából a többi tárca szük­ségletét is kielégítettük. De mert ez a szükség­let jelentékenyen növekedik, tehát a gyárakat ehhez képest ki kell terjesztenünk. Igen fontos az előregyártott szerkezetek be­vezetése a szénipar, a szénbányászat terén, ahol igen nagy mennyiségű bányafát basznál fel az ipar. Ezeknek a szerkezeteknek vasbetonból való előgyártása, Czottner elvtárssal történt megál­lapodásunk' értelmében, a legközelebbi időben meg fog kezdődni és lépésről lépésre emelni fog­juk a fatakarékosság lehetőségét és ezeknek vas­betonszerkezetekkel való felcserélését. Az építőipar feladatainak maradéktalan végrehajtásához tovább kell fejleszteni építő­anyagiparunkat, elsősorban cementgyárainkat, mészműveinket, és korszerűsíteni kell téglagyá­rainkat, amelyeknek egy része, különösen a k ;­sebb gyárak, még ma is primitív technikával dolgoznak, éppen ezért úgy gyártmányaik mi­nősége, mint önköltsége és az önköltségcsökken­tés nem kielégítő. A mennyiség mellett emelni kell az építőanyagok választékát is. Fokozatosan növelni kell a jelenlegi kisméretű téglatermelés mellett a nagyméretű lyukas téglablokkok gyár­tását, mert egyrészt csökkentjük az építőipar munkaigényességét, meggyorsítjuk az építke­zést, másrészt csökkenteni tudjuk az önköltsé­. get. Az 1956. évben előttünk álló hatalmas fel­adatok megkövetelik a jelenleg szétaprózott épí­tőipari szervezeteknek — úgy a minisztériumon belül, mint a minisztériumon kívül — további központosítását. A sok apró építőipari vállalat egyrészt nem tudja felhasználni sem a gépesí­tésből, sem az előgyártásból származó előnyö­ket, a munka alacsony termelékenységével dol­gozik s ezáltal a szükségesnél több munkaerőt köt le az építkezéseken, másrészt a sok elapró­zott szervezet nagyszámú adminisztratív és nem termelő személyzetet köt le, ami építkezéseinket megdrágítja. Csak a központosított nagyipari szervezet teszi lehetővé az építőipar műszaki színvonalának emelését és a munka termelé­kenységének fokozását, a gépek tömeges és jobb felhasználását. A szétaprózás következtében — mint azt Gerő elvtárs elmondotta —, megesik például, hogy egy városban, mondjuk Veszp­rémben, egyidejűleg megjelenik 14—16 buda­pesti szervezet kiküldött építési részlege, s ak­kor azután elkezdődik a harc a munkaerőért és az anyagokért. Az 1956. évi beruházási terv, valamint a má­sodik ötéves terv évről évre emelkedő beruházá­sai mindig több és több építőipari szakmunkást igényelnek. Ezért az építőipari szakmunkások képzése és az építőiparban dolgozó segédmunká­soknak szakmunkásokká való átképzése a máso­dik ötéves terv építkezései sikeres megvalósítá­sának döntő előfeltétele. Ugyancsak sürgős feladata az építőiparnak a nagymérvű munkásvándorlás megszüntetése, amely nemcsak az építkezések normális mene­tét gátolja, hanem azokat rendkívüli módon megdrágítja. Ha meg tudjuk szüntetni pár év alatt az építőipari munkások vándorlását, ez egymagában az építkezések költségét mintegy 3 százalékkal lecsökkentené. A munkásvándorlás megszüntetésének egyik feltétele az építőipari munkásoknak állandó családi házakba való le- , I telepítése. Jelenleg az építőipar minden egyes különélő családos építőipari dolgozó részére kü­lönböző pótlékok címén 500 forintot fizet ki ha­vonta, ami évente 6000 forint. Ha tehát a kő­művesházakcióban 40 ezer forintot adunk egy­egy építőmunkásnak, még ha vissza se fizetné, hat év alatt teljes mértékben kompenzálódik azokkal a kiadásokkal, amelyeket most fizetünk különböző pótlékok címén. Amellett ezt még visszatérítik s ezzel a leggazdaságosabb építke­zéseket tudnánk megvalósítani. Ugyanakkor eh­hez az akcióhoz még munkaerő sem kell, ameny­nyiben az építőipari munkások saját maguk megépítik saját részükre ezeket a munkásháza­kat. Az ily módon kifizetett összeg, amit tehát pótlásképpen lakás hiányában kifizetünk, az il­lető munkás által elvégzett építőmunkák tíz szá­zalékát teszi ki. Egy építőmunkás havi termelése ötezer forint és minden hónapban ötszáz forin­tot fizetünk ki különböző pótlékok címén — ami­i bői 150 forint a különélési, 120 forint a szállás­81*

Next

/
Thumbnails
Contents