Országgyűlési napló, 1953. I. kötet • 1953. július 3. - 1956. február 11.

Ülésnapok - 1953-23

1077 Az országgyűlés 23. ülése 1955 A tervteljesítés lehetőségeit eddig csupán a növénytermelésben és ezen belül csak két ágazatban fejtegettem. De ugyanígy megvannak a lehetőségek a gazdaság összes termelési ágaiban a tervek teljesítésére. Persze sem a mennyiségi, sem pedig az önköltségcsökkentési tervek teljesítése nem megy magától. Átgondolt, biztos vezetés, jó szervezés, a tervek alapos ismerete, a munka szenvedélyes szeretete és ezenkívül még sok-sok tényező szükséges ahhoz, hogy egy-egy gazdaság tervét teljesíthessük. El kell tudni hárítani azokat az akadályokat, amelyek a tervteljesítés útjában állnak. Az 1956. évi népgazdasági terv öt százalékos önköltségcsökkentést irányoz elő az állami gazdaságoknál. Ha csak egyetlen tételét valósítjuk meg maradéktalanul a III. kongresszus határozatának, vagyis megjavítjuk a munkafegyelmet, az előírt önköltségcsökkentés máris biztosítva van. ötéves tapasztalatom alapján határozottan merem állítani, hogy a laza munkafegyelem nagymértékben gátolja mind a terméshozamok növelését, mind pedig az önköltség csökkentését. Nem nyugtathatja meg magát egyetlen gazdasági vezető sem azzal, hogy a munkások bérüket úgyis a végzett munka arányában kapják és mindegy, hogy egy nap mit teljesítenek. Ez a nézet alapjábanvéve káros és helytelen. Mert tételezzük csak fel, hogy egy gazdaságnak van 100 kataszteri hold cukorrépája. Ezt a rendelkezésre álló munkaerőül, száz százalékos teljesítés mellett, egy hét alatt ki lehet egyelni. De rossz munkafegyelem mellett ez a munka két-három hétig is elhúzódhatik, s a megkésett munka következtében a répatermés katasztrális holdanként 30—40 mázsával is csökkenhet. 1955-ben több cikk jelent meg a Szabad Népben is, mely a munkafegyelem problémáit valta és meghatározta e téren a gazdasági vezetők feladatait. Ezek a cikkek számomra mindig külön örömet jelentettek, mert nagy segítséget adtak munkámban. Ezeknek a cikkeknek tanulmányozása biztonságosabbá tett a munkafegyelem megszilárdításáért folyó nehéz munkában, mert a munkafegyelemmel a mi gazdaságunkban is elég sok baj volt. Ez kerékkötője volt gazdaságunk egészséges fejlődésének, az önköltség csökkentésének, s nem utolsó sorban a tervek teljesítésének. A pártszervezettel közősein kemény kézzel nyúltunk bele a munkafegyelmi problémákba és a legszigorúbb le lel ősségrevonást alkalmaztuk azokkal szemben, akik ezt megérdemelték. A becsületes munkások egyetértettek velünk ebben és helyeselték a gazdaságvezetőség eliárását a munkafegyelemlazítókkal, a dologkerülőkkel szemben. Ahogyan javult gazdaságunkon belül a munkafegyelem, úgy emelkedett mindén területen a termelés, esőkként az önköltség s gazdaságunk mérlege 1954-hez viszonyítva igen nagymértékű eredményt, javulást mutat. Véleményem szerint az a gazdasági vezető, aki lelkesedéssel, megfelelő szakértelemmel végzi munkáját és szakmai képesítése mellett nem hanyagolja el politikai képzését sem, tisztán és világosan látja az összefüggést a tervteljesítés, az önköltségcsökkentés és a munkafegyelem között és kész november 17-én, csütörtökön. 1078 is harcolni az esetlegesen népszerűtlennek látszó feladatok megvalósításáért. Tisztelt Országgyűlés! Amikor az 1956. évi népgazdasági terv előírja, hogy a kenyérgabona termést 8 százalékkal kell emelni, a cukorrépánál el kell érni a 131 mázsa katasztrális holdankénti átlagtermést, a burgonyánál a 62,6 mázsás átlagtermést, az ideihez viszonyítva 30 százalékkal több vágó- és hízómarhát kell előállítani, ezzel a dolgozó nép jobb ellátását kívánja előmozdítani. Ha mi, akik az állami gazdaságokban dolgozunk, örülünk és szinte elvárjuk a több, jobb erő- és munkagépeket, a több műtrágyát, a jó szekereket és mindent, ami megkönnyíti a munkánkat, szebbé teszi életünket, akkor az ipari dolgozók, a város dolgozói joggal elvárhatják tőlünk, hogy olcsóbban és nagyobb mennyiségben termeljünk számukra búzát, tejet, húst és zöldségfélét. A városi dolgozók ellátásában a mi gazdaságunkra nagy feladat hárul, mivel az ország egyik legnagyobb ipari gócpontja, Miskolc közelében vagyunk. Ez fokozott feladatot ró ránk Miskolc dolgozóinak ellátásában. Gazdaságunknak városellátó jellege van, ez határozza meg termelési tervünket is. Ennek szellemében 1956-ban 31 vagon hízott sertést, 522 ezer liter tejet és mintegy 300 vagon vegveszöldségfélét szállítunk a város dolgozóinak. 1956. évi tervalapunk ismeretében már hozzákezdtünk a magasabb terméshozamot biztosító munkálatok elvégzéséhez. 1526 katasztrális holdon már szépen díszlenek őszi vetéseink, az árpa- és rozsvetésekben — ahogy mondani szokás — már elbújhat a nyúl. 1955. november 3-án az utolsó magot is a földbe tettük. De emellett nem feledkezhetünk meg tej beadási feladataink takarmány alapjának biztosításáról sem. Eddig 4320 köbméter kitűnő minőségű silót állítottunk elő. Ez nagymértékben elősegíti terveink mennyiségi teljesítését, de emellett azt is, hogy egy liter tej előállítási költségét az eddigiekkel szemben számottevően csökkentsük. Gazdaságunkra a tavaszi vetéseknél is mind a kalászosokban, mind pedig a kapásokban nagy feladat hárul. Éppen ezért már most ősszel igyekeztünk megteremteni a tavaszi vetési terv teljesítésének alapját. Eddig 2206 katasztrális hold őszi mélyszántási feladatunkból 1806 katasztrális holdon végeztünk őszi mélyszántást, tehát már csak mintegy 400 katasztrális hold van hátra, amely a rendelkezésre álló gépi kapacitás teljes kihasználása mellett, normális időjárási viszonyokat számítva, hét nap alatt teljes mértékben befejezést nyerhet. Az őszi mélyszántási munkák befejezése után, mint ahogy azt az elmúlt évben is tettük, szívesen sietünk más állami gazdaságok megsegítésére. Gazdaságunk dolgozóinak túlnyomó többsége ma már lelkesedéssel és nagy érdeklődéssel végzi munkáját. Különösen traktorosaink kísérik állandóan figyelemmel egymás és a többi állami gazdaság munkáját. Szinte naponta érdeklődnek, hogy hányadik helyen állunk. Jelszavunk az, hogy nem hagyjuk magunkat. Az állami gazdaságok, mint a magyar mezőgazdaság következetesen szocialista szektorai, a tervek teljesítésén keresztül nemcsak a dolgozók életszínvonalának emelkedését segítik elő, de