Országgyűlési napló, 1953. I. kötet • 1953. július 3. - 1956. február 11.

Ülésnapok - 1953-21

963 Az országgyűlés 21. ülése 1955. november 15-én, kedden. 964 A minisztertanács, követve a párt útmutatásait, határozott és gyakorlati intézkedésekkel segíti a falu új életének bátor úttörőit. Mindaz, amit ilymódon a termelőszövetkezeti dolgozó parasztok kedvezményként és juttatásként kapnak, olyan segítség, amellyel a munkásosztály állama meggyorsítja a szövetkezeti ügy győzelmét a falun és segít leküzdeni az ilyen nagyjelentőségű változással együttjáró kezdeti nehézségeket. Segíteni a termelőszövetkezeti parasztokat, de ugyanakkor biztosítani azt is, hogy az egyénileg gazdálkodó dolgozó paraszt, aki még nem szánta rá magát a szövetkezeti életre, megkapjon minden, a termeléshez szükséges • eszközt és anyagot és megtalálja számítását a mezőgazdasági termelésben — ez a mezőgazdasági termelés fejlesztésének, a mezőgazdaság egészséges alapon történő szocialista átszervezésének egyik legfontosabb alapelve. Az ország felemelkedésének érdekében ennek a megvalósítását népi demokratikus kormányunk egyik legfontosabb kötelességének tartja. Szakadatlanul és szívósan dolgozunk azért, hogy a párt által mutatott helyes úton megteremtsük a szocialista város után a szocialista falut és a fejlett szocialista ipar mellé felzárkóztassuk a fejlett szocialista mezőgazdaságot. Tisztelt. Országgyűlés! A kormány ezeknek az iparban és a mezőgazdaságban előttünk álló feladatoknak figyelembevételével dolgozta ki az 1956-os népgazdasági tervet, amelyet az országgyűlés külön napirendi pontként tárgyal. Az 1956-os népgazdasági terv feladatul tűzi ki a nemzeti jövedelem 6,2 százalékos növelését, amit úgy érhetünk el, hogy az ipari termelést az ez évihez képest 6 százalékkal, ezen belül a minisztériumi ipar termelését 6,8 százalékkal, a mezőgazdasági termelésit pedig mintegy 3 százalékkal emeljük. A nemzeti jövedelem tervezett növelése lehetőséget ad arra, hogy továbbjavítsuk a dolgozók életkörülményeit, növeljük beruházásainkat és jelentős összegekkel csökkentsük külföldi tartozásainkat. Az 1956. évi népgazdasági tervjavaslatban magunk elé tűzött irányszámok megvalósítása nem könnyű, de végrehajtható feladat. Erőink növekedőben vannak, és e feladatok végrehajtásában is bizton támaszkodhatunk dolgozó népünkre. Az országgyűlés elé terjesztett tervjavaslatban célul kitűzött feladatok végrehajtásával megtesszük az első lépéseket a második ötéves terv végrehajtásához, amelynek eredményeként — pártunk III. kongresszusának határozata szerint — „a jelenleg elmaradt mezőgazdaság felzárkózik a szocialista iparhoz, a népgazdaság egészében uralkodóvá válik a termelés szocialista rendje, általánosan érvényre jut népgazdaságunkban a szocializmus gazdasági alaptörvénye. Mindezzel lerakjuk a szocializmus alapjait országunkban". Tisztelt Országgyűlés! A minisztertanácsot valamennyi intézkedésénél, amelyet népgazdaságunk fejlesztése, az ipar és a mezőgazdaság termelésének fokozása érdekében tett, az a cél vezette, hogy a népjólét emeléséhez szilárd alapot teremtsen. A minisztertanács az életszínvonal folyamatos emelését igyekezett egyeztetni fejlődésünk távolabbi céljaival. A népjólét növekedésével együtt olyan színvonalon akarjuk tartani beruházásainkat, amely lehetőséget ad az ipar és a mezőgazdaság gyors fejlesztésére. Éljünk jobban, de ne úgy, hogy megegyük és feléljük jövőnket! Országunkban a népjólét fellendítésének egyik sarkalatos előfeltétele a lakosság zavartalan ellátása mezőgazdasági termékekkel. 1954ben mezőgazdaságunk a tervezettnél kevesebbet termelt, és az állampolgári fegyelem meglazulása miatt lehetőségeinkhez képest kevesebbet gyűjtöttünk be. Emiatt a lakosság élelmiszerellátását jelentős részben a mezőgazdasági termékek behozatalából fedeztük. A szükségletek ilyen módon való fedezése mérhetetlen veszélyeket rejt magában. Behozatalból elégíteni ki a lakosság szükségleteit mezőgazdasági termékekben, egyet jelent olyan tartós gazdasági nehézségek bekövetkezésével, amelyek hosszú időre megakaszthatják a lakosság életszínvonalának emelkedését. Amint a képviselő elvtársak előtt ismeretes, a mezőgazdasági termékek kötelező begyűjtéséből származó mennyiségek az ország lakosságának zavartalan ellátását és a mezőgazdasági termékek tervezett kivitelét nem biztosítják. Szükséges, hogy az állam kezében a kötelező begyűjtéssel biztosított mennyiségnél nagyobb készletek, több búza, zsír, tej és más fontos élelmiszeripari és mezőgazdasági" termék álljon rendelkezésre. E helyzet láttán kormányunk a mezőgazdasági termékek állami szabadfelvásárlási rendszerén keresztül széleskörű intézkedéseket foganatosított a lakosság zavartalan ellátása és a tervezett mezőgazdasági kivitel biztosítása érdekében. A szervezett állami szabadfelvásárlás rendszere — a szabadpiaci forgalom további fenntartása mellett — egyaránt kedvező mind a» dolgozó parasztság, mind a munkásosztály, az egész dolgozó nép számára. A dolgozó parasztság a szabadfelvásárlás keretében az államnak eladott mezőgazdasági termékeiért olyan összegeket kap, amelyek a termelés fokozására, új, eddig nem alkalmazott agrotechnikai és termelési módszerek bevezetésére ösztönöznek, gazdaságossá teszik a többletmunkát. Gondoljunk csak arra, hogy az állami szabadfelvásárlás keretében a búzáért 280, a kukoricáért pedig 240 forintot ad az állam, tehát lényegesen többet, mint amennyi a dolgozó parasztság termelési költsége. Az állami szabadfelvásárlás rendszere ebben az évben jelentős sikereket hozott. Míg tavaly a begyűjtésen felül alig 3000 vagon kenyérgabonát vásároltunk fel, az idén az első 10 hónapban 28.000 vagont. Nem kisebbek az eredmények a sertéshizlalási szerződéskötésnél sem. Ez év október 1-től a jövő év szeptember 30-ig történő átadásra eddig több mint 540 ezer hízott sertést kötöttünk le, azaz háromszor anynyit, mint amennyit az elmúlt év hasonló időszakában. Az élelmiszerellátás terén ez évben még nem tudtuk teljes mértékben kielégíteni