Országgyűlési napló, 1953. I. kötet • 1953. július 3. - 1956. február 11.

Ülésnapok - 1953-19

883 Az országgyűlés 19. ülése 1955. április 22-én, pénteken. 884 1er hadseregét szabadították rá Európa számos országára és a Szovjetunióra. Napjainkban nagyon is időszerű annak a kérdésnek felvetése: Miért kellett millióknak a korai halálba mennie s mérhetetlen, még milliárdokban is alig kifejezhető anyagi javaknak megsemmisülniük, ha a világ visszakanyarodott oda, ahol a II. világháború kezdetén volt? Az imperialista háborús uszítóknak figyelmeztetésül szolgálhatna az a harc, amelyet a kapitalista országok dolgozói vívnak a békéért, az emberhez méltó életért. A bányászok, vasmunkások, nyomdászok és más dolgozók sztrájkja mind megannyi figyelmeztetés, hogy a proletár nemzetköziség szilárd alapokon nyugszik. Végzetes hiba volna, ha a párizsi egyezmények bábái, számításaikban elhanyagolnák azt a körülményt, hogy a háborús uszítók száma elenyésző a világ sok milliót számláló munkás és békét óhajtó tömege mellett. A világ dolgozó népeinek nincs szükségük a párizsi egyezményekre; az élethez, a munkához való jogaikat meg tudják védeni minden politikai és diplomáciai mesterkedéssel szemben. A dolgozó magyar nép, a magyar munkásosztály baráti együttérzéssel kíséri figyelemmel a kapitalista országok dolgozóinak harcát a békéért. Szilárd meggyőződésünk, hogy ennek a harcnak mi leszünk a győztesei. A kapitalista országok dolgozói legyenek kemények és bátrak, ez a győzelem biztosítéka. A magyar munkásság harcos kiállása, s példamutató bátorsága hozzá fog járulni ügyük győzelméhez. Munkásosztályunk kemény és harcban edzett. Munkásainknak volt bátorságuk fegyvertelenül is szembeszállni 1944-ben a fasiszta hordákkal, amikor Csepelt ki akarták üríteni. A bátorság győzött, életet és anyagi javakat mentettek meg kemény kiállásukkal. Ma menynyivel bátrabban nézhetünk a jövőbe, amikor ennek a kemény és bátor munkásosztálynak tegjai alkotják honvédségünk tisztikarát és harcosait. Bizalommal tekintünk a jövőbe, mert magunk mellett érezzük a béketábor valamenynyi országát, élén hazánk felszabadítójával, n

agy barátjával és szövetségesével, a nagy Szovjetunióval. Barátainkkal szilárd egységet alkotva építjük a jövő szocialista Magyarországát. A magyar munkásosztály pártunk III. kongresszusának határozata és a Központi Vezetőig márciusi határozatai alapján haladva harcol Pártunk egységéért, s minden jobboldali elhajlás ellen, iparunk, elsősorban nehéziparunk fejlesztéséért, mezőgazdaságunk felvirágoztatásért, a népjólét emeléséért, a békés életért! A külügyminiszteri beszámolót elfogadom. (Nagy taps.) ELNÖK: Szólásra következik Máté János képviselőtársunk. MATÉ JÁNOS: Tisztelt Országgyűlés! EnSedjék meg képviselőtársaim, hogy már mint többek előttem, a külügyminiszteri expozé után ^n is felszabadulásunk évfordulójával, a rája v

aló emlékezéssel kezdjem mondanivalómat. Még most is igézete alatt állok április 4-i szépséges ünnepünknek, amikor a napsugaras Sztálin téren Örömtől repeső szemlélője voltam felszabadult népünk erejének, szépségének, jókedvének. Felszabadulásunk napja egyik legnagyobb dátuma drága hazánk történelmének, de ha az örömteli dátumokat nézzük, joggal mondhatjuk, hogy a legnagyobb. A felszabadulás a mi új életünk kiindulópontja, a mai Magyarország születésnapja. Örömünnepe ez minden hazáját szerető magyar embernek, minden hazafias érzésű katolikus papnak is. örömünnepe nemcsak azért, mert végét jelenti egy nyomorúságos, gyászos korszaknak és egy rengeteg veszteséggel járó háborúnak, hanem főleg azért, mert mindenünket, amink most van, békés szabad életünket, hatalmas alkotásainkat, a felszabadulásnak köszönhetjük.. Amikor most hálatelt szívvel fordulok a mindenható Istenhez, egyben hűséges hálával gondolok a nagy szovjet népre, amelynek fiai önfeláldozó hősiességgel és oly sok vérrel és életáldozattal szerezték meg számunkra a felszabadulást, eszünkbe juttatva az írás szavát: »Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint ha valaki életét adja barátaiért.« Ezért emelem meg kalapom mindig Osztyapenko kapitány szobra előtt, amikor Veszprémből Pestre jövet autóbuszunk elsuhan mellette. Eletét áldozta értem, értünk ő és sokezer társa. Soha el nem múló hálával tartozunk a szovjet hősöknek és a nagylelkű szovjet népnek, mely azóta is szakadatlanul segít bennünket felemelkedésünk útján és védelmezi békés életünket. Tisztelt Országgyűlés! Felszabadulásunk igazi jelentőségét nemcsak a múló évek száma gazdagítja, de történelmi fontosságúvá növeli a múlttal való összehasonlítás. Ezeréves történelmünk során már megértünk egynéhány országpusztulást. Voltak már romjaink, feldúlt falvaink, üszkös templomaink. Utána rövidebbhosszabb idő múlva ismét megindult az élet ösztönös vérkeringése pusztán azért, mert az élet élni akar. Megindultunk újra a jövő felé, de legtöbbnyire csak a régi nyomokon, a régi elképzelések és a régi módszerek szerint. Nálunk is legtöbbször a jövő nem jelentett mást és nem jelenthetett mást, mint a múlt restaurálását, a régi rend helyreállítását, annak minden hibájával együtt, olyan hibákéval, amelyek éppen bukásunkat okozták. A múlttal való összehasonlítás tekintetében felszabadulásunk merőben újat jelent. Alapvető változást jelent, népünk életének legmélyebb fordulatát, új utak, új formák, új életstílus választását jelenti, múltunk megszentelt értékeinek feladása nélkül. És mindez a változás a dolgozó nép tömegeinek tényleges felszabadulása irányában történt meg. Csak két dologról teszek említést az eseményekben gazdag tíz év eredményei közül: a nemzeti erők összefogásáról és a szociális kérdések megoldásáról. A múltban országunkat az akkori kormányok politikája szembeállította más országokkal és belül a nemzetiségeket egymással. Az uralkodó osztályok a »divide et impera« elv alapján így akarták biztosítani felülmaradásukat. Sajnos, ezzel egyvonalon futott az akkori hivatalos magas egyházpolitika is, bár mindig, a múltban is voltak olyan néphez hű, a néppel