Országgyűlési napló, 1953. I. kötet • 1953. július 3. - 1956. február 11.

Ülésnapok - 1953-19

873 Àz országgyűlés 19. ülése 1955. április 22-én, pénteken. 874 záció fog elpusztulni, hanem a kapitalizmusnak, az imperializmusnak már megrohadt társadalmi rendszere.-« De a Szovjetunió nemcsak hirdeti, hogy az emberiség fennmarad és történelmének soha nem látott ragyogó korszaka kezdődik, de ennek hatalmas biztosítékait építi, teremti meg. , Népünket a mélységes hála és szeretet érzése tölti el azokért a hatalmas erőfeszítésekért, amelyeket a szovjet nép, a szovjet állam — áldozatokat nem kímélve — a békéért tesz. A magyar nép nagyon jól tudja, hogy ha az amerikai imperialisták mindmáig nem merték a tömegpusztító fegyvereket alkalmazni, az mindenekelőtt a Szovjetunió érdeme. (Nagy taps.) Népünk korszakalkotó jelentőségűnek tartja a szovjet kormánynak ez év januárjában kinyilvánított készségét, hogy az 1955-ben összehívandó nemzetközi atomértekezlet elé terjeszti az atomerő békés felhasználására vonatkozó gazdag tapasztalatait, hogy hajlandónak mutatkozik egész sor országnak tudományos és technikai segítséget nyújtani az atomenergia békés felhasználásához. A Szovjetuniónak ez a lépése a fejlődés, a felemelkedés soha nem látott perspektíváit nyitja meg az egész emberiség előtt. A magyar nép lelkesedéssel üdvözölte és magáévá tette a Szovjetunió Legfelső Tanácsának azon javaslatát, hogy valamennyi ország parlamentje tegyen meg minden tőle telhetőt a béke megőrzésére és megszilárdítására. Ennek érdekében mozdítsa elő a különböző parlamentek közötti közvetlen kapcsolatok kialakítását. A magyar nép a legnagyobb hálával fogadja a jäzovjetuniónak az európai kollektív biztonsági rendszer megteremtésére irányuló erőfeszítéseit. A magyar nép felmérte a moszkvai értekezlet nagy jelentőségét és Örömmel üdvözölte az ott meghozott határozatokat. Népünk a legnagyobb megelégedését fejezi ki afelett, hogy a Magyar Népköztársaság kormánya kész aláírni a barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződést a moszkvai értekezleten részt vett országokkal, és kész aláírni a közös katonai parancsnokság felállítására vonatkozó megállapodást is. Tudjuk, hogy a Szovjetunió a párizsi és londoni szerződések ratifikálása után is egész sor új, nagyjelentőségű békekezdeményezés megindítója volt. A szovjet kormány javaslata az 1942-ben megkötött szovjet-angol és az 1944ben megkötött szovjet-francia kölcsönös támogatási szerződés felbontására, az egész világ előtt demonstrálja, hogy a Szovjetunió teljes erővel folytatja harcát a német militarizmus újrafeltámasztása ellen, Európa és az egész világ biztonságáért. A Szovjetunió javaslatára ismét napirendre került a nagyhatalmi tárgyalások kérdése. A nemzetközi feszültség enyhítése szempontjából igen nagy jelentősége van a Szovjetunió kezdeményezésére létrejött szovjet-osztrák tárgyalásoknak és azok eredményes kimenetelének. Ezeket a tárgyalásokat feszült figyelemmel kísérte az egész világ. A létrejött megegyezésnek mind közvetlen, mind távolabbi kihatása rendkívül jelentős. Különösen átérezzük és értékeljük ezt mi magyarok, Ausztria közvetlen szomszédai. A szovjet-osztrák megegyezés újabb bizonyítéka a szovjet kormány nagylelkűségének, komoly áldozatokra való hajlandóságának a béke érdekében. Ujabb szemléltető bizonyítéka annak, hogy kellő jóakarattal és kölcsönös megértésre való törekvéssel mégolyan nehéz nemzetközi kérdéseket is meg lehet oldani békés tárgyalások útján. A Szovjetunió történelmi felelősségérzettől átitatott, bölcs békepolitikája a szovjet állam nagy erkölcsi és anyagi fölényéről tesz tanúságot, újabb százmilliók számára teszi kétségtelenné a békepolitika igazát, egyedül reális, egyedül ésszerű voltát. Valóban az a külpolitika, amit a Szovjetunió és a béke országai folytatnak, világos kiutat mutat az egész emberiség számára. A békeharc igazságai egyszerű, őszinte, világos és érthető igazságok. A békemozgalom közvetlen központi követelése, az atomfegyverek gyártásának feltétlen eltiltása, a meglévő készletek megsemmisítése: elfogadható és megnyugtató a legegyszerűbb emberek számára is. A békeküzdelem öt nagy alapelve: a nemzeti szuverenitás és sérthetetlenség, a meg nem támadás, a be nem avatkozás, az egyenlőség és kölcsönösség, és végül a békés együttélés elve világos és érthető a világ minden nyelvén, a világ minden égtáján, a világ minden népe előtt. Ezzel ellentétben az imperialisták politikájáról saját sajtójuk kénytelen megjegyezni, hogy »az ellentmondások és kétértelműségek bonyolult szövevényévé vált-«. Valóban, az agresszorok politikája nemcsak a legnagyobb mértékben bűnös, hanem a legnagyobb mértékben esztelen is. A kapitalista országokban a lakosság egyre nagyobb részét fogja el a nyugtalanság, a jövő miatti növekvő aggolom. Az angol és a francia hazafiak megdöbbenését váltotta ki az, ,hogy kormányaik ténylegesen széttépték a Szovjetunióval kötött szerződésüket, amely pedig a leghatékonyabb garancia volt a német agresszió megismétlődése ellen. A nyugateurópai országok lakossága egyre inkább tudatára ébred annak, hogy egy európai atomháború kirobbantása mindenekelőtt saját országaikra ütne vissza. Maguk a nyugati sajtók és katonai szakértők egyre nyíltabban beszélnek arról, hogy az Atlanti Szövetség Európai Főparancsnoksága olyan rendszerre alapozza hadműveleti tervét egy esetleges világháborúban, amely még saját bevallása szerint is az általa megvédendő országok »összeomlására-« kell hogy vezessen. Nem csoda, hogy a nyugati sajtó mind keserűbben ír arról, hogy a kapitalista országokban, nevezetesen Amerikában is, rohamosan növekszik azoknak a száma, akik a Szovjetunióval való tárgyalásokban látják a kiutat, kívánatosnak, szükségesnek tartják ilyen tárgyalások felvételét. Mindezeket a tényeket nem lehet elhomályosítani olyan churchiUi elméletekkel, hogy a békét legbiztosabb a népek megfélemlítésére alapozni, hogy minél pusztítóbb fegyvereket állítanak elő, annál kevésbé fog igénybevételükre sor kerülni, hogy az eszeveszett fegyverkezés nem elősegítő]e, hanem akadálya a háborúnak. Embertelen, ordas eszmék ezek. Azok, akik ezeket az elméleteket hirdetik, végzetesen lebecsülik az egyszerű emberek ítélőképességét, és éppen ezért keserű lesz a csalódásuk: a vi-