Országgyűlési napló, 1953. I. kötet • 1953. július 3. - 1956. február 11.

Ülésnapok - 1953-4

83 Az országgyűlés 4. ütése 1954. évi január hó 22-én, pénteken. 84 sebben fejlődik és erősödik majd a tömegeikben az az érzés, hogy övék az ország«. Ahol a vezetők nem fordítanak figyelmet arra, hogyan bánik az apparátus a lakosság észrevételeivel, jelzéseivel, ott ezek a bejelentések gyakran a bürokrácia útvesztőjébe fulladnak. Ennek veszélyét még tovább növeli az a körülmény, hogy a 'legtöbb helyen a bejelentések megfelelő elbírálásának, megvizsgálásának és elintézésének még a szervezeti előfeltételei sincsenek biztosítva. Az ügyek elintézése feletti ellenőrzés és a nyilvántartás szervezetlensége tág lehetőséget ad a kivizsgálás elmulasztására vagy késedelmes intézésére, a hibák megszüntetéséhez szükséges intézkedések elhanyagolására, elintézetlen ügyek irattárba helyezésére, sőt némelykor a bejelentések elkallódására is anélkül, hogy ezeket a mulasztásokat bárki számonkérné és a mulasztó személyeket felelősségre vonná. Ezek a tapasztalatok tették szükségessé a törvényjavaslat második szakaszában foglalt szabályokat, melyek a lelkiismeretes ellenőrzés szervezeti feltételeinek biztosítására vonatkoznak. Ezt a célt szolgálja az is, hogy azoknál a szerveknél, melyeknek tevékenysége, közvetlenül a lakossággal van kapcsolatban, olyan irodákat kell szervezni, amelyeket bárki közvetlenül személyesen is felkereshet, hogy észrevételeit, panaszait megtegye. Az ilyen irodák működésének feltétlenül ki fowl terjednie arra, hogy a bejelentések elintézésének egész folyamatát figyelemmel kísérjék és azt minden rendelkezésre álló eszközzel előmozdítsák. Tisztelt Országgyűlés! Az eddigi gyakorlatból 'leszűrt tapasztalatok azt is mutatják, hogy a bejelentéseket a legtöbb szerv nagyon késedelmesen intézi. Az ügyiek lelkiismeretlen kezeléseink másik jellegzetes megnyilvánulása, hooy a bejelentéseket nagyon sokszor felületesen vizsgálják ki. A bejelentöt személyesen csak a legritkább esetben hallgatják meg és nem nyújtanak számára módot, hogy bizonyítékait a vizsgálatot végző szerv rendelkezésére bocsáthassa. Nem ritka még az olyan eset, mikor a vizsgálatot csak látszólag végzik el, mert ez a bejelentésekben érintett szerveknél való egyoldalú tájékozódásra és véleményüknek meghallgatására korlátozódik anélkül, hogy a bejelentés alapos vagy alaptalan voltáról okmányszerű bizonyítékok, vagy más megnyugtató ellenőrzés alapján győződtek volna meg. Az is előfordul, hogy az ügyekben érintett mélyeket egyáltalán nem kérdezik meg anélkül, hogy arra komoly ok lenne és nem adnak nekik módot indokaik, érveik előadására. A törvényjavaslat e hibák megszüntetése érdekében fontos szabályokat tartalmaz, amelyek betartásával elérhető a vizsgálatok gyors, alapos és eredményes lefolytatása. E szabályok 'közé sorolom azokat is, amelyek megszabják, hogy a bejelentéseket ki tartozik elintézni és ugyanakkor megtiltják, hogy a vizsgálat lefolytatását az ügyben érdekelt szervre, vagy személyre bízzák. A ta/talat ugyanis azt mutatja, hogy ilyenkor a vizsgálat nem egyszer azért maradt eredmémi mert a vizsgálatot végző személy maga volt felelős a hiba elkövetéséért. Az ügyek telkiismeretes elintézése azt jelenti, hogy a bejelentést alaposan megvizsgálják és ha a vizsgálat hibát, mulasztást, vagy éppen törvénysértést tár fel, gondoskodás történik ezek haladéktalan megszüntetéséről is. Az eddigi gyakorlat tanulmányozása e téren komoly fogyatékosságokat áillapít meg. Nagyon gyakori eset, hogy még az olyan bejelentéseknél is, melyek kivizsgálása rendben történik és a felvetett hiányosságok beigazolódnak, a feltárt hibák kijavítására szükséges intézkedéseket már nem teszik meg, vagy adnak ugyan utasítást a hiba megszüntetésére, de ennek végrehajtását nem ellenőrzik és így a hiba a valóságban továbbra is fennmarad. Az államigazgatási, államhatalmi és vállalati szerveknek ezeket a hibákat fel kell számolniok, mert különben a dolgozók kezdeményezései, észrevételei, panaszai gyakorlatilag hatástalanok maradnak. Ezért a napirenden levő törvényjavaslatnak azok a szakaszai, amelyek a vizsgálatok alapján történő intézkedés módjára, valamint az intézkedés megtételének és végrehajtásának elmulasztásáért való felelősségre vonatkoznak, igen fontos biztosítókát képezik a dolgozók bejelentései gondos, alapos elintézésének. Tisztelt Országgyűlés! Csak a legnagyobb felháborodással lehet beszélni arról a tűrhetetlen eljárásról, amely nálunk, sajnos, még előfordul: amikor egyes lelkiismeretlen személyek ahelyett, hogy megszüntetnék azokat a hibákat, atnelyekre a lakosságtól érkező bejelentések irányították a figyelmet, megtorló intézkedéseket alkalmaznak a bejelentővel szemben, mert kellemetlennek érzik, hogy valaki bírálatban részesítette őket. Az ilyen eljárást a jelen törvényjavaslat bűntettnek minősíti. Nem elégedhetünk meg azzal, hogy az ilyen esetek következtében hátrányt szenvedett dolgozó teljes erkölcsi és anyagi kártalanításban részesüljön, hanem a bün elkövetőjét, a megtorlás alkalmazóját keményen felelősségre kell vonni fegyelmileg, át kell rá hárítani cselekményének anyagi kö vetkezményeit és bíróság elé kell állítani. Bár az ilyen esetek nem gyakoriak és egyre ritkábban fordulnak elő, mégis indokoltak a törvényjavaslat ezzel kapcsolatos kemény rendszabályai, mert azt a célt szolgálják, hogy az ilyen gyakorlatot teljesen felszámoljuk. Tisztelt Országgyűlés! Az itt tárgyalt törvényjavaslat Alkotmányunkban gyökerezik és a Magyar Népköztársaság polgárait megillető jogok szabad gyakorlásának fontos biztosítéka lesz. Ezért kérem az országgyűlést, hogy a törvényjavaslatot fogadja el. (Nagy taps.) ELNÖK: T. Országgyűlés! Az ülést 10 percre felfüggesztem. (Szünet 12.25—12.40.) , (Elnök: NAGYISTOK JÓZSEF.) ELNÖK: Az ülést újból megnyitom. Szólásra következik? CZËH JÖZSEF jegyző: Barczi Gyula. BARCZI GYULA: Tisztelt Országgyűlés! »A szocializmus útján haladó Magyar Népköztársaság — mondja ki iá helyi fanácsokról szóló 1950. évi törvény — olyam államszervezetet épít, amely biziija a dolgozók tevékeny és állandó közremü-