Országgyűlési napló, 1953. I. kötet • 1953. július 3. - 1956. február 11.

Ülésnapok - 1953-18

845 Az országgyűlés 18. ülése 1955. április 21-én, csütörtökön. 846 történő alkatrészgyártás minőségi és mennyi- I ségi megjavítására, Ezen a téren igen nagy j jelentőségű az 1954-ben hozott minisztertanácsi j határozat, amelynek végrehajtására kell ossz- i pontosítani mind a kohó- és gépipari minisztériumnak, mind a közlekedés- és postaügyi mi- ; nisztériumnak az e célra rendelkezésre álló eszközöket. A gépkocsiközlekedés által lebonyolítandó és egyre növekvő szállítási feladatok maradéktalan kielégítése elengedhetetlenül szükségessé teszi azt, hogy a kooperáló tárcák a szükséges anyagi, műszaki ellátást a tervben lerögzített mértékben és minőségben, az előírt ütemezésben biztosítsák. Annak ellenére, hogy a közlekedési minisztérium hivatott arra elsősorban, hogy az ország tehergépkocsi-közlekedését irányítsa, mégis az ország tehergépkocsi-állományának több, mint 76 százaléka a különböző gazdasági tárcák célfuvarvállalatainak, illetve közületi vállalatainak kezelésében van. Ezek — kevés kivételtől eltekintve — majdnem mind budapesti telephelyű vállalatok, melyek a célfeladataik elvégzésére az ország legkülönbözőbb helyein, legtöbbször a TEFU vállalatok székhelyein kirendeltségeket tartanak fenn. E kirendeltségek gépkocsijainak üzemeltetése, műszaki fenntartása, javításainak elvégzése általában Budapestről történik, ami rengeteg üres kilométerrel, gazdaságtalan adminisztratív többletköltséggel jár. Éppen ezért célszerű volna, ha ezeket a gépkocsikat a területi autóközlekedési vállalatok vennék át, miáltal e téren lényegfes megtakarítások volnának elérhetők. ">4-ben mind a hajózás, mind a légiközlekedés területén döntő jelentőségű szervezeti változások történtek. A Szovjetunió kormányának az egyes vállalatok szovjet tulajdont kéí részének átadásában megnyilvánuló baráti segítsége tovább kell, hogy fokozza a hajós és légiközlekedési dolgozók és vezetők felelősségérzetét és biztosítania kell, hogy az eddigi teljesítményekkel szemben ne csökkenés, hanem növekedés következzék be. Mind a hajózás, mind a légiközlekedés egyre inkább biztosítja nemzetközi gazdasági kapcsolataink helyes irányban való fejlesztését. Magyar hajók most már a felső Duna-szakaszra is eljutnak és remélhetőleg rövidesen megindul a magyar hajóforgalom a Tisza alsó szakaszán is. Tisztelt Országgyűlés! A közlekedés- és postaügyi tárca feladatairól eredményeiben csak akkor kaphatunk teljes képet, ha néhány szóban érintjük a közvetlen szállítási feladatok megoldásának előfeltételeit biztosító közlekedésépítő inar múlt évi eredményeit és jövő feladatait. Elkészült a 23-as számú út betonburkolata és folyamatosan, zavartalanul lebonyolódott a Budapesten beindított új trolibuszjáratok pályaburkolatának korszerűsítése is. Az elmúlt cv folyamán elkészült a komáromi Barátsághíd, számos út korszerűsítése is megtörtént. Ugyancsak a közlekedésépítő ipar dolgozóinak ió munkáját bizonyítia a tiszalöki duzzasztómű múlt évben történt elkészülte és az, hogy a Keleti Főcsatorna is már öntözővizet szolgáltatott a múlt évben létesített rizstelepeknek. A közlekedésépítés nagy segítséget nyújtott I a mezőgazdaságnak, valamint a szénbányászat| nak is. A szénhiány megelőzésére nemcsak az í oroszlányi és pusztavámi nyíltszíni szénfejtést végzik a közlekedésépítés vállalatai, hanem I nagyüzeművé fejlesztették a pakurás tőzegkeverék előállítását is. A gazdaságos termelésnél azonban már néni számolhatunk be olyan eredményekről, mint amelyeket termelési feladatok teljesítésénél sikerült biztosítani. Annak ellenére, hogy lényegesen megjavult vezető műszaki kádereinknek a gazdaságosság kérdésével szemben korábban tanúsított magatartása, és szervezett formát öltött az iparág eredményromlásának megakadályozásáért indított harc, a szakma önköltségcsökkentési tervét mégsem tudták teljesíteni. Az 1,6 százalékban előirányzott üzemi nyereség helyett ténylegesen 5,8 százalék veszteséget realizált. Ez megfelel 134 millió forintnak. Ennek oka részben külső, részben belső tényezőkre vezethető vissza. De nem kétséges, hogy a tervvel szemben felmerülő többletköltségek igen komoly mértékben olyan felelőtlen gazdálkodásra vezethetők vissza, melyeknek végleges felszámolása az iparág vezetőségének a legfontosabb feladata kell. hogy legyen. Az útfenntartást célzó, igen jelentős előirányzott összeg az állandó burkolatú utak, valamint az ipar- és bányatelepek környékén lévő, továbbá az autóbuszok által használt útvonalak értékállandóságának megóvását és folyamatos karbantartását fogja részben biztosítani. Több helyen az eddigi 3—4 méter szélességű makadám pályákat a kétirányú, sűrűforgalom lebonyolítására alkalmas ß méter szélességűvé alakítjuk át, és a forgalom nagyságához képest felületi bevonással, vagy könnyű aszfaltburkolattal látják el. Csak a szénbányavidékeken 148 kilométer hosszúságban teszik az utakat állandó pormentes burkolatúvá. Ezeket a korszerűsítéseket az eddiginél jelentősen nagyobb mértékben kellene fokozni, mert ezek csökkentik az útfenntartás költségeit, és ugyanakkor a gépkocsik fenntartási és üzemeltetési költégeil is jelentősen csökkenthetik. A hídfenntartási előirányzatból mindenekelőtt a legnagyobb összeget a vidéki hidak fenntartási költségeire fordítják. Meg kell azonban mondanom, hogy ennél jelentősen magasabb összegre lenne szükség, mert az országban ma még meglévő mintegv 900 fahíd az 1945-ben lerombolt hidak pótlását szolgálta és ezek ma már végleges iellegű vasbetonhidakkal volnának ki cserélendők. Az 1955. évi költségvetésben mintegy 17 millió forint szerepel a távolsági utak hídiainak fenntartására. Ez az összeg nem teszi lehetővé az állagmegóvási és fenntartási munkák elvégzését. Hídjaink egyrésze 8—10 éve nincs megfelelően karbantartva, ezért tartom indokoltnak és. javasolom a közúti hidak karbantartani munkálataira előirányzott keretnek 8 millió forinttal való felemelését. Tisztelt Országgyűlés! A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének márciusi határozata további lendületet ad mind az ipar, mind a mezőgazdaság fejlődésének. A magyar közle-