Országgyűlési napló, 1953. I. kötet • 1953. július 3. - 1956. február 11.

Ülésnapok - 1953-18

807 Az országgyűlés 18. ülése 1955. április 21-én, csütörtökön. 808 zetek gazdálkodásának eredményeiben, ha az a

gronómusok, valamint a traktorosok nagyobb felelősséget éreznének a termelőszövetkezet fejlődéséért és jobb minőségű munkával törekednélek az általuk művelt föld termésének növelésére. Ehelyett gyakran azt tapasztaljuk, hogy a gépállomások dolgozói egyoldalúan csak a menyn

yiségileg nagyobb teljesítmények elérésére törekszenek. Ez azt mutatja, hogy a gépállomások dolgozóinak jelentékeny része még nem értette m

eg azt a megtisztelő szerepet, amely a falu szocialista átalakításában és a mezőgazdasági termelés fejlesztésében a gépállomásokra hárul. Ennek megértetése a gépállomások munkája "Megjavításának legfontosabb előfeltétele. A gépállomásoknak most az a tennivalójuk, n

°gy messzemenő segítséget adjanak termelőszövetkezeteinknek a sok munkaerőt igénylő •}övényápolási munkák elvégzéséhez a növényápoló gépek, univerzál-traktorok teljes kihasználásával, amit megkönnyít, ha már most a kukorica, burgonya döntő részét négyzetesen vetik ^1. Az agronómusoknak gondoskodni kell arról, hogy a kapásnövények területe mindenkor tiszta J

e

gyen és termelőszövetkezeteink a gondos kapálással, mütrágyahasználat fokozásával és mas termést növelő eljárások alkalmazásával ebben az évben a kapásnövények termelésében is élre torjenek. A földművelésügyi minisztériumnak a mezőgazdasági termelés irányítása mellett tehát fontos feladata pártunk Központi Vezetőségének iránymutatása alapján állami vonalon vezetni a falu szocialista átalakítására irányuló szervező munkát. Ez igen bonyolult es szerteágazó feladat, amelyhez megfelelő káderekre v

an szükség. Ezért gondosan kell felhasználni a Minisztériumnak a mezőgazdasági káderek képzése céljából előirányzott 200 millió forintot, amelyet a költségvetés biztosít, és gondoskodnia kell arról, hogy termelőszövetkezeteink, gépállomásaink politikailag megfelelő, képzett szakemberekkel erősödjenek meg. A földművelésügyi minisztérium munkája az elmúlt esztendő során javult, s a tanácsok ^ezôgazdasagi igazgatóságait a minisztériumból leküldött vezető káderekkel erősítette meg. legnagyobb hiba azonban, hogy a minisztérium ^unkájában még mindig háttérbe szorul a termelőszövetkezetek szervezeti és gazdasági megszilárdítása és a minisztérium főosztályai, fől

gazgatóságai — az AMG főigazgatóság kivételéül —, a termelőszövetkezetek termelési és szervezési problémáit csaknem kizárólag a néhány főből álló termelőszövetkezeti főosztály feladataik tekinti. Ugy gondolom, ezen a helyzeten a földművelésügyi minisztériumnak feltétlenül változtatni kell és a termelőszövetkezetek meger

ősítését az egész minisztérium, valamint a megyei mezőgazdasági igazgatóságok munkájának középpontjába kell állítani. A termelőszövetkezetek szervezeti, gazdasági megerősítéséhez, s a mezőgazdasági termers fejlesztéséhez ez a költségvetés a szükséges an

yagi eszközöket biztosítja, s feladat megvalósítása állami és gazdasági szerveink, valamint Pártszervezeteink jó munkájától függ. így az országgyűlés elé terjesztett 1955. évi állami költségvetést helyeslem és elfogadom. (Taps.) ELNÖK: Az ülést tíz percre felfüggesztem. (Szünet 12.13—12.25.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Az ülést újból megnyitom. Szólásra következik? CZÉH JÓZSEF jegyző: Katona Sándor képviselőtársunk. KATONA SÁNDOR: Tisztelt Országgyűlés! 1955. évi állami költségvetésünk tárgyalásának időszaka egybeesik hazánk felszabadulásának tízéves évfordulójával. Felszabadulásunk óta eltelt tíz esztendő mezőgazdaságunk fejlődéseben, dolgozó parasztságunk életében döntő változásokat hozott. Alig egy-két évvel az új honfoglalás, a földreform befejezése után, az első gépállomások létesítésével egyidőben a Viharsarok szegényparasztjai is töretlen hittel és jövőbe vetett bizalommal indultak el az új paraszti életforma, a szövetkezeti gazdálkodás útján. Bátor kezdeményezésüket a falusi osztályellenség, a kulákok és egyéb kizsákmányoló elemek minden eszközzel igyekeztek gátolni és rágalmazni. A középparasztság pedig bizonyos kétkedéssel vette tudomásul a termelőszövetkezetek alakulását. Az .újonnan alakult termelőszövetkezetek a párt- és az állam támogatásával termelési eredményeikkel rövid idő alatt bebizonyították a szövetkezésben rejlő nagy lehetőségeket, a szövetkezés előnyét. A szövetkezeti mozgalom terjedése 1950 őszén Csongrád megyében olyan nagymérvű volt, hogy Ambrózfalva és Szőreg községek dolgozó parasztságának döntő többsége választotta a nagyüzemi gazdálkodás útját, így jöttek létre az első szövetkezeti községek. A Kossuth-díjas hódmezővásárhelyi »Dózsa« termelőszövetkezet kiváló termelési és állattenyésztési eredményeinek láttán 1951-ben Hódmezővásárhelyen újabb öt termelőszövetkezet alakult. Mi sem bizonyítja jobban az új, fiatal termelőszövetkezetek életrevalóságát, erejét, mint az, hogy az igen aszályos 1952. évben a makói »József Attila« termelőszövetkezet őszi árpából 13 métermázsát, kukoricából országos viszonylatban is igén kiváló, 30 métermázsás holdankénti átlagtermést ért el. Az »Úttörő« termelőszövetkezetnek pedig 11 métermázsa átlagos búzatermése volt, míg a makói egyéni parasztoké alig érte el a 4—5 métermázsás holdankénti átlagot. Ez év őszén a fejlettebb önálló termelőszövetkezetek nagyszerű terméseredményei láttán, Makó város dolgozó parasztsága kevés kivétellel a szövetkezeti gazdálkodás útját választotta. A meglévő termelőszövetkezetek mellett még öt új termelőszövetkezet alakult, s a termelőszövetkezetek nagyüzemi gazdálkodásához szükséges általános tagosítást elvégezték. így lett Makó Csongrád megye első szövetkezeti városává. A korszerű nagyüzemi gazdálkodás feltételeit biztosító táblák kialakításánál a szövetkezeti szer-