Országgyűlési napló, 1953. I. kötet • 1953. július 3. - 1956. február 11.

Ülésnapok - 1953-17

775 Az országgyűlés 17. ülése 1955. április 20-án, szerdán. 776 rintermelés 124,6, a fűszerpaprika 106,4, a sörtermelés 321,8 százalékkal növekedett. Hasonló módon sorolhatnám az élelmiszeripari termelés növekvő emelkedését más gyártmányokban is, úgy gondolom azonban, az említett számok mindenki előtt érthetővé és világossá teszik élelmiszeriparunk rohamos fejlődését. Az élelmiszeripari termelés ilyen ütemű fejlődése természetesen jelentős mértékben hozzájárult dolgozó népünk életszínvonalának emelkedéséhez. Számos cikkben az egy főre eső fogyasztás jelentősen meghaladja az 1938. évi szintet. így például 1938-ban egy főre 13,5 kilogramm cukor jutott. 1954-ben országunk valamennyi lakósára már 23,5 kilogramm cukorfogyasztás esett. Bővült az élelmiszeripar választéka. Számos olyan cikket vezettünk be, amelyet a felszabadulás előtt dolgozóink nem ismertek, de amelyek nélkül ma már háziasszonyaink a konyha fenntartását el sem tudják képzelni. A Mirelit-gyártmányok, a kész konzervételek egész sora, paradicsom-sűrítmények és zöldségkonzervfélék ma már nagy terhet vesznek le a háziasszonyok válláról, amellett olcsó és jóminőségű, vitamindús élelmicikkeket juttatnak a dolgozók asztalára téli időszakban is. Az élelmiszeriparnak rendkívül nagy feladatokat kellett megoldania az elmúlt tíz év alatt. Hiszen az a gyökeres társadalmi és gazdasági átalakulás, amely országunkban végbement, sok tekintetben megváltoztatta dolgozóink életmódját is. A dolgozókról történt szociális gondoskodás emelkedése és az üzemi étkeztetések megszervezése mind olyan tényezők, amelyek lakosságunk fogyasztásának módját jelentősen megváltoztatták. Az üzemi étkezdék fenntartása, a napközi otthonok ellátása, a bányászok, az új ipari városok élelmezésének megszervezése az élelmiszeripar jelentős támogatása nélkül elképzelhetetlen. Pedig ezen a téren nem csupán a technikai nehézségekkel, de még az ellenséges hírveréssel is meg kellett küzdeni, amely hosszú időn át igyekezett az üzemi étkezés eredményeit meghazudtolni és lejáratni. A milliós méretekben megszervezett üzemi étkeztetés a gyakorlatban cáfolta meg a rászórt rágalmakat és dolgozóink ma már el sem tudnák életüket képzelni az üzemi étkeztetés jelenlegi módja nélkül. Mindezek után tárgyilagosan meg kell állapítani, hogy az élelmiszeripar a vele szemben támasztott követelményeknek becsülettel eleget tett. Az élelmiszeripar 1955. évi terve az élelmiszerek termelésének további emelését tűzi ki célul. Az élelmiszeripar 1955. évre 8,4 százalékkel nagyobb termelést irányzott elő, mint az 1954. évben ténylegesen elért eredménye volt. Különösen a fontosabb élelmiszerek termelése növekszik jelentősen. így cukorból 14,5, nyershúsból 7,7, kolbászból 27,9, virsliből 59, zsír és zsírszalonnából 12, szivarkából 5, gyümölcskonzervből 15, paradicsomsűrítményekből 35,6 százalékkal gyárt többet az élelmiszeripar 1955ben, mint az előző év során. Természetesen az élelmiszeripar sem képes csodákra. Ez a terület sem aféle mesebeli terüljterülj asztalka, ahol egyszerű kívánságra minden földi jó korlátlan mennyiségben és minőségben áll a fogyasztó rendelkezésére. Egyes termékekből, például a sertéshúsból, az élelmiszeripar nem tudta az összes igényeket kielégíteni. Az élelmiszeripar termelésének növelése ugyanis ; nem csupán az ipar belső kapacitása növelésének kérdése. Tisztában kell azzal lennünk, hogy j az élelmiszeripar nyersanyagának jelentős többj ségét a mezőgazdasági termelés és közvetve a I begyűjtés szolgáltatja. így számos fogyasztási ! cikkben az élelmiszeripari termelés növekedése a mezőgazdaság további fejlődésétől és a begyűjtési fegyelem megszilárdításától függ. Kétségtelen az, hogy pártunk júniusi határozata óta a parasztság termelési kedve megnövekedett. Ez a növekedés azonban nem egyenletesen jelentkezik. Míg a baromfi- és sertéstenyésztésben jelentős előrehaladást értünk el, továbbra sem kielégítő a szarvasmarhatenyésztés fejlődésének üteme. Ez azt mutatja, hogy a parasztság elsősorban olyan cikkek termelésével foglalkozik szívesen, amiből gyorsan, akár egy éven belül, értékesítési lehetősége nyílik. De a szarvasmarhatenyésztés aránylag lassú ütemű fejlődése megvilágítja a kisárutermelő gazdaságok hátrányosabb helyzetét a nagyüzemi gazdálkodással szemben is. A parcellagazdálkodás számára a már egy, vagy két szarvasmarha beállítása, vagy felnevelése is jelentős, legtöbb esetben meg nem oldható beruházást jelent. Ebből is láthatjuk, mennyire helytelenek voltak azok az elgondolások, amelyek feltételezték, hogy kisárutermelő parasztságunk nagy többségében még bővített újratermelésre is képes. Láthatjuk, hogy parsztságunk a baromfi- és kisállattermelés hozamát már általában nem képes nagyállatra, vagy éppen gépre átváltani. Mindez oda vezetett, hogy nagyállat hiányában csökkent a föld trágyaereje, gép hiányában pedig a korszerű talajmunka lehetősége. Mindebből az következik, hogy szarvasmarhatenyésztésünk, ezen keresztül hús-, tej- és tejtermékellátásunk további növekedése elsősorban a nagyüzemi gazdálkodás fokozásával lehetséges. Élelmiszeriparunk fejlesztésének másik fontos feltétele, a munkás-paraszt szövetség megszilárdításának egyik fontos kérdése, a beadási fegyelem megszilárdítása. Élelmiszeriparunk számos alapanyagát nagy részben a begyűjtésen keresztül biztosítjuk. Vonatkozik ez elsősorban húsra, tejre, tojásra, baromfira, de egy sor egyéb cikkre is. Világos, hogy az iparszerű feldolgozás lehetőségét elsősorban azzal tudjuk biztosítani, ha a begyűjtésnek nemcsak mennyiségi előirányzatát, de ütemszerűségét is meg tudjuk szervezni. Kétségtelen az, hogy itt nem egy esetben szívós, meggyőző munkát kell folytatni. Gondoljunk például arra, hogy parasztságunk csupán megszokásból elsősorban a téli időszakban szeret hizlalni, holott nem kétséges, hogy a jószág ebben az időben hasznosítja a takarmányt a legkedvezőtlenebbül. A hideg és nedves időjárás ugyanis ebben az időben nagymennyiségű hőenergiát von el az állatoktól, amely energiát