Országgyűlési napló, 1953. I. kötet • 1953. július 3. - 1956. február 11.
Ülésnapok - 1953-17
765 Az országgyűlés 17. ülése 1955. április 20-án, szerdán. 766 terv során csak. a falvakban 3445 népkönyvtár létesült, s a dolgozók szolgálatában áll 3973 falusi és több mint hatezer üzemi könyvtár. Könyvkiadásunk 1954-ben több mint 40 millió példányban adott ki különböző könyveket, jóval többet, mint az elmúlt évben. Az ötéves terv időszakában, így 1954-ben is új filmszínházak, színházak épültek, soha nem látott mértékben növekedett a rádióelőfizetők száma. Hazánkban 1953-ban összesen 410 mozi volt, az ötéves tervidőszakban 2061 mozit építettünk, s ma már a filmszínházak száma 2939-re emelkedett. Uj színházak létesültek Budapesten és a vidéken. Megnyílt a múlt évben Békéscsabán a Jókai Színház, Budapesten új kamaraszínházak, közöttük a József Attila Színház. Vidéki városainkban 1955-ben új színházakat nyitunk. A kultúra iránti igény megnövekedését, a nép anyagi jólétének emelkedését Bizonyítja, hogy hazánkban a mozilátogatók száma az 1935. évi 18 millióról 97,7 millióra emelkedett. Vagy például míg 1938-ban az opera a felső rétegek monopóliuma volt és az Operaház látogatóinak száma nem haladta meg a 16 000-et, addig 1954ben az operaelőadásokon mintegy 1 200 000-en vettek részt. A rádióelőfizetők száma az ötéves terv időszakában 731 000-rel emelkedett. Csak 1954-ben 241 500 új rádióelőfizető volt. Az általános növekedésen belül nagyobb arányú a növekedés a falun. Az ötéves terv kezdetén 162 000 rádióelőfizető volt falvainkban, s az öt év alatt 513 000-re nőtt a rádióelőfizetők száma. Ilyen fejlődés, ilyen érdeklődés a könyv, a mozi, a színház, a rádió, a sajtó iránt — mint amilyen ma van — soha nem volt tapasztalható Ennek magyarázata elsősorban abban van, hogy pártunk bölcs politikája folytán szakadatlanul emelkedik népünk anyagi és kulturális színvonala. Hozzájárult ehhez a fejlődéshez döntően az a nevelőmunka, amelyet pártunk és államunk végez. Megteremtettük az irodalom, a művészet, a képzőművészet és a tömegkultúra fejlődésének, a tömegek igényei kielégítésének anyagi feltételeit is. íróink, művészeink, képzőművészeink jó anyagi körülmények között, az egész társadalom által megbecsülve, szabadon dolgozhatnak és alkothatnak. Alkotó munkájukat megbecsüli népünk, államunk. Ezt bizonyítja, hogy eddig az irodalom és a művészet terén kifejtett kiváló munkájáért 203 író és művész kapott Kossuth-díjat, ebből csak 1955-ben 25-en. Negyven művész kapta meg a »Kiváló művész-«-« és 65 az »Érdemes művész« címet. íróink és művészeink számára felbecsülhetetlen az az elismerés, amelyben munkásosztályunk, társadalmunk részesíti őket. íróinknak és művészeinknek, a kultúra munkásainak az a feladata, hogy új, magasabb színvonalú, népünk harcát segítő, pártos művekkel feleljenek erre a megbecsülésre. A népművelés, a kultúra területén elért eredményeink nagyok. Az eredményekben benne van a Szovjetunió felbecsülhetetlen értékű támogatása. A szovjet szocialista kultúra áldásos hatású volt film-, színház-, képző- és zeneművészetünkre, irodalmunkra és tömegkultúránkra egyaránt. Ezen a területen is jelentős fejlődésről adhatunk számot. A fejlődés bizonyítja, hogy soha nem látott hatást váltott ki a tömegek körében a Magyar-Szovjet Barátsági Hónap alkalmával megrendezett Szovjet Film Ünnepe és a szovjet művészek fellépése. A jövőben is állandóan merítenünk kell abból a kiapadhatatlan forrásból, amelyet a szovjet szocialista kultúra jelent számunkra. Fejlesztenünk kell kulturális kapcsolatainkat, mindenekelőtt a Szovjetunióval, de a többi baráti népi demokratikus országgal is. Tisztelt Országgyűlés! De vajon mondhatjuk-e, hogy az 1954-es esztendő kulturális, népművelési munkáját csak az eredményekről beszélő számok és tények jelzik? Nem, ezt nem mondhatjuk! A művészileg és eszmei mondanivalójukban jó, tartalmas irodalmi művek, filmek és színdarabok, zeneművek és szórakoztató műsorok mellett felütötték fejüket a kispolgári nézetek, a burzsoá objektivizmus, a minden áron való hibakeresés, a kultúra pártosságáról való megfeledkezés, sőt a párt és az állam irányító szerepének, az irodalom népnevelő feladatának lebecsülése, vagy tagadása. Egyesek az őszinteség jelszava alatt a meglévő, vagy vélt hibák felnagyítását, eredményeink lekicsinylését tekintették feladatuknak. Ezek a káros nézetek menlevelet adtak a kispolgári és polgári ideológia felelevenedésének az irodalom-, a művészet- és műsorpolitikában egyaránt. Ennek káros hatása abban jelentkezett, hogy egyes íróink kezdték nem látni a fától az erdőt, a meglévő, vagy vélt hibák eltakarták előlük a szocializmust építő, a szocializmusért küzdő nagyszerű embert. Műsorpolitikánkban sokszor nem az élenjárók, hanem a hátul kullogok igényeinek kielégítésére törekedtek. Ebből a téves nézetből eredt, hogy újból felszínre. került a burzsoá, kozmopolita szemét, a lomtárból elővett bárgyú kuplék és slágerek. Nagy felelősség terheli ezért a népművelési minisztériumot, bár a minisztériumnál volt törekvés, hogy szembeszálljon ezekkel a káros nézetekkel és bajokkal, mint például Darvas József elvtárs beszéde a Képzőművészeti Szövetségben, ahol aláhúzta, mint feladatot, hogy beszéljenek a népünk harcát segítő pártos" és színvonalas művek; — vagy ugyancsak Darvas József elvtárs cikke a »túllicitálók«~ról, amely a Szabad Népben jelent meg, s amely határozottan szembeszállt a káros, népi demokráciánk eredményeit lebecsülő kispolgári bírálattal és egyes más, jobboldali nézetekkel is. De ugyanakkor a minisztériumban nem volt kellő határozottság, elvi szilárdság, hogy megvédje kulturális vívmányainkat a burzsoá kultúra behatásaitól és pártunk politikájának szellemében nevelje a kultúra munkásait. Maga a minisztérium is behódolt ezeknek a káros nézeteknek. Sőt a »Népművelés« és a »Művelt Nép« hasábjain gyakran jelentek meg antimarxista nézetek, például az össznemzeti kultúra jelszavának hirdetése. Ez a jelszó is elősegítette az antimarxista nézetek terjedését, a leszerelt burzsoá kultúra, a burzsoá kulturális szemét elleni küzdelemben Egyes elvtársaink szem elől tévesztették a
