Országgyűlési napló, 1953. I. kötet • 1953. július 3. - 1956. február 11.
Ülésnapok - 1953-17
755 Az országgyűlés 17. ülése 1955. április 20-án, szerdán. 756 temi oktatók létszáma pedig mintegy ötszörösére emelkedett. Egyetemeinket közelebb hoztuk az élethez, s tudományegyetemeinken is bevezettük a tervszerű oktatást. Felsőoktatási intézményeinket a gyakorlat igényeinek megfelelően szakosítottuk. Jelenleg mintegy 136 speciális szakra képezünk ki- Ebből 97 szakra az oktatásügyi minisztérium felügyelete alá tartozó egyetemeken és főiskolákon. A tapasztalat ugyan azt mutatta, hogy e téren némileg túl-lőttünk a célon, merf néhány szak területét szűkebbre szabtuk, mint ami viszonyaink között indokolt. Ezért a következő tanévtől kezdve néhány szakot összevonunk — az oktatásügyi minisztérium felügyelete alá tartozó intézményekben s a szakok számát mintegy jp-re csökkentve —, s nagyobb gondot fogunk fordítani az alapképzés megjavítására, hogy szélesebb területen használható szakemberek kerüljenek ki egyetemeinkről és főiskoláinkról. Felsőoktatási intézményeink hatalmas fejlődése mellett nem hunyhatunk szemet a hiányosságok előtt sem. A felszabadulás után. főleg a fordulat évétől kezdve fellépő nagy szakemberszükséglet mielőbbi kielégítésére oly gyorsan és olyan nagymértékben kellett a hallgatók számát emelni, hogy az egyetemek tárgyi fejlesztése nem tudott ezzel lépést tartani, ami -gyes intézményekben túlzsúfoltsághoz és az oktatók túlterheléséhez vezetett. A szakemberhiány a legtöbb területen lényegesen csökkent, "tetve megszűnt. Az egyetemek és főiskolák nagy részére ennélfogva kevesebb hallgatót veszünk fel, mint eddig, ami lehetővé teszi az oktatás színvonalának emelését és a tanszékeken tolvó tudományos kutatómunka felélénkítését, "anpsúlyozom azonban, hogy a hallgatók szájának csökkentése után is sokkal többen fognak egyetemeinken tanulni, mint a felszabadula s előtt. Ha csökkentettük is az egyetemre f elvéének számát, ez nem azt jelenti, hogv már elég f* „ Pr nberünk van. hanem csak azért vált lehetővé a csökkentés, mert a legégetőbb szükségleteket már kielégítettük. Iparunkban még j^ndig túl kevés a mérnök, mezőgazdaságunkon nincs elég korszerűen képezett agronómus. Kev^s az orvos, és sok tanárra van még szükség °* oktató-nevelő munka megiavítására. Ezért Va 'tozatlanul fenn tart ink a szakkénzett fiatalság zprvpzptt-munkába állítását. hogy mindenkit ^oairánvíthassunk, ahol a legnagyobb szükség Va n munkáiára. .Népgazdaságunk és kulturális életünk fei.° 0t? e szemnontiából igen fontos hnov minél °nhan kpnzett szakemberek kerüliVn^k ki pgvpernpmkről. akik a társadalom feilődési tnrvév einek ismeretében szilárdan állnak a marxiz*nu<;.—leninizmus talaián. á s lelkes odaarJás^l ^ík előre -a szocializmus építésnek íja-vét. ^rt g szakmabeli oktatás továbbfeilesztése ellett igen fontos, hogv ifjúságunk szocialista pvpip Sp j s )ç P ]]fi su ivt kapjon egyetemeinken. Ez gi a teliesebbé tenni azt a lénveges változást, nielv egyetemeinken a felszabadulás óta végbe^nt. és amelynek fontos tényezője az. hogv ma q r egyetemi oktatóink nemcsak előadnak — nt régen —. hanem tanítanak és nevelnek is °RS2AGGY0LÊSI ÉRTESÍTŐ Az egyetemek munkáját az oktatás és nevelés színvonalának emelésére kell összpontosítani, amit a létszámbeli feszítettség megszűnése is' elősegít. A színvonalemelés természetesen nem állhat egyszerűen a vizsgakövetelmények emeléséből, hanem aktív segítéssel, az önálló munka módszereinek megtanításával, a nehézségek leküzdésére és a kitűzött célok tétovázás nélküli megvalósítására való következetes neveléssel kell ifjúságunkat hozzásegíteni, hogy fokozatosan növelje erőfeszítéseit. Diákjainkat természetesen nem kímélhetjük meg a nehézségektől, mert mindenkinek magának kell megtanulnia, amit tudnia szükséges. Ehhez azonban nagy segítséget kell adnunk és vigyáznunk kell, hogy a nehézségek, melyekkel ifjúságunk az egyetemeken találkozik, ne legyenek leküzdhetetlenek. Az egyetemi munka színvonalának emelését elősegíti az új ösztöndíjrendszer is, mely az anyagi támogatást sokkal nagyobb mértékben teszi a tanulmányi előmeneteltől függővé, mint a korábbi rendszer. A közelmúlt évek nagy építkezéseivel egyetemeink helyiségigényeit nagyrészt kielégítettük. A helyenként még meglévő túlzsúfoltság másfél éven belül meg fog szűnni. A folyamatban lévő munkák befejezése után nagyobbarányú építkezésekre csak a műszaki egyetemek gyakorlati oktatásának megjavítása céljából lesz szükség. Sokkal kevésbé megnyugtató a helyzet a tanszékek felszerelése tekintetében. A rohamos fejlődés égető mennyiségi igényei mellett háttérbe szorult a minőségi igénvek kielégítése. Bár a felszabadulás előtti helyzethez viszonyítva abszolút értelemben igen nagy a fejlődés e tekintetben is, de az igények még rohamosabban nőttek, s az új műszerek és egyéb felszerelés nagy részét az erősen fellendült tudományos kutatás vette igénybe. A következő években ennélfogva nagy gondot kell fordítani a tanszékek oktatási felszerelésének továbbfejlesztésére. Különösen a műszaki, természettudományi és biológiai karokon fontos ez. mert jó mérnökök, vegyészek, fizikusok, geológusok, biológusok, orvosok, agronómusok csak korszerűen felszerelt egyetemekről kerülhetnek ki. amelveken egyéni munkával is megismerhetik a hallgatók a tudomány gyakorlati alkalmazását és gyakorlatilag is megismerkedhetnek a korszerű technika és technológia alapelveivel. Felsőoktatási intézményeink feilődésének lénveges tényezőié az, hogy most fognak kikerülni első ízben a műszaki egyetemekről azok a mérnökök, akik már a felemelt kilenc-féléves tanulmányi idő alatt végeztek. Az általános iskolai tanárképzés megiavítására az idén három évre emeltük a pedagógiai főiskolák tanulmányi ideiét. Az idegen nyelvi képzést az Idegen Nvelvek Főiskolájáról átvisszük az Eötvös Lóránd Tudományegyetem nyelv- és irodalomtudományi karára, ami egyrészt meg fogja javítani a képzést, másrészt a főiskola megszüntetésével megtakarítást tesz lehetővé, épülete pedig egyéb iskolai célokra lesz felhasználható. Ugyancsak megtakarítást tesz lehetővé — az oktatás sé55
