Országgyűlési napló, 1953. I. kötet • 1953. július 3. - 1956. február 11.
Ülésnapok - 1953-17
735 Az országgyűlés 17. ülése 1955. április 20-án, szerdán. 736 anyagokat — ércet, kokszot, színesfémet — hoztunk be országunkba, hanem nagymértékben hozzájárultunk a többi népgazdasági ágazat fejlesztéséhez szükséges anyagok és dolgozóink szükségletének kielégítését szolgáló egyéb ipari e s élelmezési cikkek behozatalához is. Az elmondottakból megállapítható, hogy a kohó- és gépipar dolgozói több vasat és acélt, több szerszámgépet, több mezőgazdasági gépet és szerárut, több közszükségleti cikket adnak a hazáik, dolgozó népünknek. A kohó- és gépipar számára az 1955. évre előirányzott termelési és műszaki színvonal emelése teljesen reális és teljesíthető. Feladatunk e bben az évben nemcsak az, hogy növeljük a termelés színvonalát, hanem elsősorban az, hogy a többtermelés, a gazdaságosság legteljesebb érvényrejuttatása mellett következzék be. A kohóes gépipari tárcának 1955. évi költségvetési előirányzata erre az elengedhetetlen követelményre épült fel. Nem szabad szem elől téveszteni — és a tárca terve és költségvetése ezt világosan tükr °zi —, hogy a dolgozó nép életszínvonalának következetes emeléséhez a termelés szakadatlan növelése mellett elengedhetetlen feltétel a termelékenység állandó emelkedése, a termékek önköltségének tervszerű csökkenése, a legszigorúbb takarékoskodás bevezetése, a szilárd munkafegyelem megteremtése. Mindezek eléréséhez komoly erőfeszítésekre Va n szükség. A kezdeti lépéseket már megtettük, azonban ez még korántsem kielégítő. Köztudomású — ahogy a pénzügyminiszter elvtárs beszámolójából is kiderül —, hogy a múlt esztendőben, az előző évhez viszonyítva, a munka termelékenysége a kohó- és gépiparban nem emelkedett, hanem csökkent. 1954-ben ugyanannyi gyártmány előállításáért sokkal több munkabért fizettünk, mint az előző esztendőkben, ^z olyan bérnövekedés, amely mögött nem a megfelelő termelés áll, semmiképpen sem szolgaija dolgozó népünk életszínvonalának emelet. 1954-ben a megalapozottság nélküli bérnövekedés, a normák fellazítása, a lazaságok megtürése a liberalizmus eredménye volt, amely e .m vezethetett a munka termelékenységének növeléséhez, hanem ellenkezőleg, a munka termelékenységének csökkenését vonta maga után. *• tárca költségvetése a bérek növekedését a ermelés emelkedésének megengedett arányai főzött irányozza elő, mert ez a helyes módja az letszí nvona ] további javulásának, a munkatermelékenység állandó emelésének, j, Az egyik legfontosabb feladatunk a termeekenység megfelelő arányú emelése. 1953 júniu, *g — az első ötéves terv teljesítése során — a kohó- és gépipari minisztérium üzemei jelentós eredményeket értek el a munka termelékenységének emelése terén. Az 1953. júniusi ozponti vezetőségi határozatot azonban helyelenül értelmezve, rohamos hanyatlás követkeett be. A helytelen értelmezés következtében Remeinkben elburjánzott a fegyelmezetlenség, abrakapott a normalazítás, mindennapos jelenJ^ggé vált a munkából való késés, a lógás, a unkaközbeni csellengés. Nagymértékben rom°tt a termelésben közvetlenül részvevők aránya. E rendellenességek megszüntetéséért a minisztérium nem harcolt kellő eréllyel. A járt Központi Vezetőségének márciusi határozata felrázta üzemeink munkásait, vezetőit és a minisztérium dolgozóit is a tespedésből, az egyhelyben topogásból. Felszabadulásunk tizedik évfordulójának tiszteletére kezdeményezett munkaverseny során olyan eredményeket értünk el nemcsak a termelés mennyiségi növekedése, hanem a termelékenység növelése terén is, amelyre az utóbbi években csak ritkán akadt példa, örömmel jelenthetem a tisztelt Országgyűlésnek, hogy munkásaink, értelmiségünk, az üzemek vezetőinek lelkesedésével március hónapban a termelékenység már meghaladta a múlt év legmagasabb, decemberi színvonalát is. E hónapban elért jó eredményeink tették lehetővé, hogy az első negyedévre előirányzott termelési tervünket túlteljesítettük. Az elért eredményekkel azonban egyáltalán nem lehetünk elégedettek.Még nagyon sok tennivalónk van. Elsősorban az szükséges, hogy a a szervezetükben megváltozott, jogkörükben is kibővült ipari igazgatóságok jó gazdáivá, irányítóivá, igazi vezetőivé váljanak üzemeinknek. A termelékenység állandó növekedése érdekében szervezettebbé kell tenni üzemeink munkáját. Fejleszteni kell a termelési módszereket, felszínre hozni és tömegméretekben alkalmazni azokat a munkamódszereket, újításokat, amelyeket dolgozóink az elmúlt években nagy igyekezettel kezdeményeztek és kezdeményeznek jelenleg is. Igénybe kell venni a kisgépesítési lehetőségeket. Mindent el kell követni a fejlettebb technológiák, a rendelkezésünkre álló nagyszerű szovjet tapasztalatok bevezetése érdekében. Eszeknek alkalmazása egyben elősegíti a minőség nagyarányú javítását is, ami elengedhetetlen feladatunk az elkövetkezendő időszakban. Hogy mindezeket elérhessük, továbbra is elsősorban az öntudatos, élenjáró dolgozók példamutatására számítunk, akik nem tűrik el a fegyelmezetlenségeket és harcolnak az újért, a jobbért. A másik igen fontos feladatunk a termékek önköltségének csökkentésében van. A kohó- és gépipari tárca költségvetési javaslata figyelembe veszi azt a hatalmas tartalékot, amely a termékek önköltségének csökkentésében rejlik. A múlt esztendőben csakúgy, mint az előző években, messze elmaradtunk az önköltségi előirányzatoktól. A minisztérium és a gyárak vezetői egyaránt csupán azért harcoltak, hogy a terveket a lehetőség szerint mennyiségileg teljesítsék. Ez a helytelen szemlélet hátráltatta egész népgazdaságunk fejlődését, szocialista építésünket, végső soron dolgozó népünk életszínvonalának további emelkedését. Ma már az önköltség alakulása terén is, bár egyelőre szerény, de mind jobban felfelé mutató eredményeink vannak. A minisztérium és az üzemek vezetői egyaránt sokkal többet foglalkoznak az önköltség alakulásával és a termelési tervekkel együtt az önköltségi tervek teljesítését Is egyaránt szorgalmazzák. Ez annál inkább fontos, mert minden körülmények között eleget kell tennünk kötelezettségünknek, az ön-