Országgyűlési napló, 1953. I. kötet • 1953. július 3. - 1956. február 11.

Ülésnapok - 1953-17

731 Az országgyűlés 17. ülése 1955. április 20-án, szerdán. 732 es sorolhatnám tovább a többi hasonló össze- I tuggő egységeket. Jellemző példaként említem, hogy megépítettük automatizált nagykohóinkat, részben korszerűsítettük a kiskohókat, de ugyanakkor nem biztosítottuk a porércek zsugorítását, darabosítását. Ennek folytán nemcsak a megfelelő együttműködés nem jöhetett létre, de a népgazdaságunk szempontjából elsőrendűen fontos anyagtakarékosságot sem valósítottuk meg, berendeléseinket nem használjuk ki teljesen, drágán termelünk, magas fajlagos koksz- és ércfelhaszn

alással. Ennek a kérdésnek a megoldása nem csupán költségvetési feladat. A kohászat rendelkezik °lyan ki nem használt belső tartalékokkal, ámenekkel ezeket az aránytalanságokat, fejlődésbeli elmaradást nagymértékben csökkenteni tudja. Na

§y lépéssel tudnánk előbbre haladni, ha a rendelkezésünkre álló alapanyagbázist helyesebben használnánk ki. Csupán a rudabányai érc orése, nagyság szerinti osztályozása igen nagy °kszmegtakarításhoz vezetne, vagy a mangánszap zsugorításnak teljes mértékű megoldása jószágos viszonylatban is igen nagy jelentőségű enne, mert ezzel csökkenteni lehetne például terromangán behozatalunkat, stb. Ezek mind olyan kérdések, amelyekhez elsősorban bátor s gyors

1 kezdeményező készségre van szükség. , ..Egy másik igen nagy tartalékunk és lehetősegünk, amelyre igenis épít az 1955. évi költséges: az ütemes, egyenletes, grafikon szerinti a

nyagellátás, anyagszállítás. Ehhez megfelelő, rszágos szintű szervezési intézkedéseket kell v

egrehajtani, olyan intézkedéseket, amelyek biztosítják, hogy a kohászat időben, megfelelő menn

yiségben és minőségben megkaphassa a szükséges elegyet. Ma igen sok esetben olyan ai

^yagokat kapunk, amelyek közvetlen felhaszalásra gazdaságosan nem alkalmasak. Meg kell 1 'u }

ni azt a tényt, hogy a kohászat nem a ko,?

0

knál, a Martinkemencéknél, hanem bányáinkan

, kikötőinkben, anyagtároló helyeinken kezJ

5

1 k> ezért a szállítás elválaszthatatlan a terhelési folyamattól. Az eddigieknél sokkal jobb gyüttműködésre, szervezettségre és az anyagizgatás fokozottabb gépesítésével a szállítás u

^

m

ességére van szükség. Ha ezt megjavítjuk, i KU* nemcsa

k a kohászat termelését tesszük jobbá, hanem egyben jelentős mértékben csökKe

nteni tudjuk az önköltséget is. ta + *?

arm

adik ilyen belső tartalékunk a szellemi , rtalékok feltárása és hasznosítása. Elsősora

n kutatóintézeteinkre gondolok. Kutatóintéeteink értek el eredményeket, de meg kell Mondani azt is, hogy sok esetben az élettől elpntan dolgoznak és nem olyan mértékben segítik elő a feladatok, megoldását, mint ahogy ?zt szocialista építésünk üteme megkívánja, kutatómérnökeinktől azt kérjük, hogy tartsaa

k szorosabb kapcsolatot az élettel, az üzemekel, ismerjék meg a technológiai problémákat, egítsenek bennünket előbbre jutni a tűzálló knk a kokilla, az acél, az energia, az anyag, a OKSZ felhasználásának takarékosabb megoldása terén. Acélgyártásunk az elmúlt tíz esztendőben nem fejlődött olyan mértékben, mint jó néhány népi demokratikus államban. Ha megoldottuk volna ?z acélgyártásnál a hidrogén és az oxigén gyors meghatározását, ez felmérhetetlen előnyt jelentett volna a magyar acél minőségében és mennyiségében is. Nem sokat foglalkoztunk még üzemeink olyan korszerűsítésével, amely aránylag rövid időn belül komoly termelésnövekedést eredményezett volna. így például nem is túlságosan nagy anyagi befektetéssel a Lenin Kohászati Műveknél 5 százalékos acél-, 15 százalékos blokkbuga-, 20 százalékos kovácsolt áru-, 10 százalékos öntött acél-többtermelést lehetne elérni. Tisztában vagyunk azzal, hogy egyszerre nem tudunk mindenre kellő fedezetet teremteni, de meggyőződésem, hogy átgondoltabb szervezéssel nagyobb eredményeket érhetünk el. Tudom azt is, hogy a nagyobb előrehaladáshoz szükséges anyagi fedezetet elsősorban magának a kohászatnak kell előteremtenie. Erre meg is vannak a lehetőségek. Pártunk Központi Vezetőségének márciusi határozata igen nagymértékben vonatkozik a kohászatra, Különösen az önköltségcsökkentés, a takarékosság, ezen belül is az anyaggal való takarékosság terén. Mindezen feladatok megoldását igen nagymértékben elősegítenénk, ha az eddigieknél sokkal jobban hasznosítanánk azokat a nagyszerű szovjet javaslatokat, amelyeket az itt járt szovjet tudósok, szakemberek, tanácsadók olyan bőkezűen bocsátottak rendelkezésünkre. Rendelkezésünkre áll az idevonatkozó szovjet szakirodalom is, amelyet csupán sokkal intenzívebben kellene használni. Feladataink megvalósítását segíti elő a szocialista munkaverseny, amely helyesebb szervezéssel még nagyobb tartalékok feltárását, hasznosítását jelenti. Saját tapasztalatomból elmondhatom a tisztelt Országgyűlésnek, hogy a munkaverseny élére állni mérnökeinknek, technikusainknak — egyenlő a feladatok megvalósításával. Dolgozóink akarják, követelik ezt tőlünk, pártunk és kormányunk pedig joggal bízik a műszakiakban, elvárja, hogy ezen a területen is eredményesen helyt fognak állni. Mindezekre annál is inkább szükség van, mert együttvéve ezzel lehet megvalósítani a kohászat munkájának megjavítását. Sürgős ezeknek a feladatoknak a végrehajtása, mert az ez évben gyártott acél, hengerelt áru és egyéb kohászati termékek a feldolgozó üzemekben már nagyrészt a második ötéves terv előkészítését, zavartalan megindítását szolgálják. Az 1955. évi költségvetést helyeslem, azt a párt és a magam nevében elfogadom. (Taps.) ELNÖK: Csergő János kohó- és gépipari miniszter kíván szólni. CSERGŐ JÁNOS kohó- és gépipari miniszter: Tisztelt Országgyűlés! A pénzügyminiszter elvtárs által beterjesztett 1955. évi állami költségvetés — erőink teljes felmérése alapján — megteremti az alapot népgazdasági tervünk teljesítéséhez és ezen keresztül a népjólét további emeléséhez. A költségvetés híven tükrözi azokat a célkitűzéseket, amelyeket pártunk III. kon-