Országgyűlési napló, 1953. I. kötet • 1953. július 3. - 1956. február 11.

Ülésnapok - 1953-4

67 Az országgyűlés 4. ülése 1954. évi január hó 22-én, pénteken. 68 meg a felesleges hulladékképződést, arra megem üthetek egy példát. A Rákosi Művek Csőgyárában Mihályi Lásziló sztahanovista művezető egy beruházást nem igénylő eljárással 4.5 százalék csőhulladék megtakarítást ért el minőségi anyagokból. Egy modern csőgyárban, amelynek évi termelése többezer vagon, ez igen jelentékeny mennyiség: 1000 vagononként 45 vagon kész cső. Nagyon fontos feladat üzemeinkben az üzemanyagokkal és energiával való takarékosság. Nagymennyiségű olaj és kenőanyag távozik el még gyáraink csatornáin, amelyet felfogva és regenerálva, alárendeltebb helyeken még felhasználhatunk, például a Szálai elvtárs által felemlített kocsikenőcsanyagban is. Az üresen mozgó gépek, a feleslege sen égő lámpák kiküszöbölése jelentékeny önköltségcsökkentést eredményez, egyben villamosenergia ellátásunkat is megjavítja. Törekednünk kell arra is, hogy a szénportüzeilést szélesebb területen vezessük be energiatermelő üzemeinkben és gyárainkban, általában, ahol erre lehetőség van. Szénellátásunk nagyarányú megjavítását elősegítené, ha a széntáraló helyeken összegyűlő szénport gazdaságosan felhasználhatnók. Bár az utóbbi években a színes fémeket pótló anyagok lelőállításában nagy lépést tettünk előre, a takarékosság fokozására még nagyobb lehetőségeinik is vannak. Elősegíthetjük ezt elsősorban azzal, hogy az eddig elért jó eredményeket nemcsak egy-egy gyár területén használjuk fel; hanem azokat szervezett tapasztalatcserével az azonos felhasználási területekre is kiterjesztjük. Segítségünkre vannak kutatóintézeteink is, amelyek szép Iményeket érnek el a színesfémeket pótló anyagok előállításában, kidolgozásában. Példának említem meg, hogy legutóbb a híradástechnikában alkalmazott nikke 11 emezek pótlására készítettek olyan speciális tisztaságú vaslemezt, amely a célnak teljesen megfelel. A bronzból készült gépalkatrészek pótlására is jól használható műanyagaink vannak. Ezeket az eredményeket még csak fokozni fogja, ha a kutatóintézetek és a műegyetemek tovább erősítik együttműködésüket a gyakorlat embereivel. Azt hiszem, ez a néhány példa is mutatja, hogy ha jól dolgoznak a nehézipar területén, s az egész népgazdaságban, sok-sokmillió forint devizát takaríthatunk meg és biztosíthatunk a tervek túlteljesítésére. Tisztelt Országgyűlés! Ugy érzem, hogy a nehézipari üzemek és elsősorban a gépgyárak saját feladataik teljesítése mellett sokat tehetnek és kell is, hogy tegyenek a helyiipar és a kisipar megsegítésében. Fontos dolog ez, mert a gyáripar mellett komoly szerepe van kormányunk programmjának megvalósításában a helyiiparnak és a kisiparnak is. A kisipar célja, de talán úgy is mondhatnám, létjogosultsága napjainkban az, hagy dolgozóink jobb ellátását elősegítse. A háztartásban rendkívül sok olyan eszköz van, amelyet hulladékból állíthatunk elő, vagy némi javítással használhatóvá tehetünk. Ezért gondolom azt, hogy a helyiipar, a kisipari szövetkezetek, de a kisipar is több támogatást igényel, mint amennyit eddig kapott. Hozászólásomban szeretném kormányunk figyelmét felhívni olyan hibákra, amelyek elhárítása különösebb nehézségekbe nem ütközik. A helyiipar anyagellátása igen nehézkes és akadozó. Személyes tapasztalataim alapján állíthatom, hogy az anyagellátás zavarai nem olyan természetűek, amilyenekre sokszor és sokan hivatkoznak. Ezek az okok gyakran nem objektív okok, hanem a bürokrácia, vagy a rossz szervezés következményei. Meggyőződésem szerint ezek az anyaghiányok azokból a bürokratikus nehézségekből következnek, amelyek meglassítják, akadályozzák azt, hogy az anyag eljusson a kisipari termelőszövetkezetekhez feldolgozásra. Kisipari termelőszövetkezeteink nagyobb része haszonanyagokból dolgozik, olyan anyagokból, amelyeknek származási helyükön különösebb hasznát nem vehetik, hulladékanyagként tartják nyilván és felettük a kohó- és gépipari minisztérium felügyelete alá tartozó Vas- és Fémipari Hulladékgyűjtő Vállalat rendelkezik. Ezeknek az anyagoknak kiutalása nagyon bonyolult és körülményes, hosszas utánjárást kíván. Azt hiszem, elsősorban ez az oka annak, hogy nem megfelelő mennyiségben kapnak kiutalást azok a vállalatok, amelyek ezekből közvetlen fogyasztási cikkeket gyártanak. Természetesen a VAFÉM-nek elsősorban az a feladata, hogy kohóinkat anyaggal lássa el, de elő kell segítenie azt is, hogy a feldolgozásra alkalmas hulladék haszonanyag eljusson a helyiiparhoz, vagy a kisiparhoz. Azt javasolom, hogy vezessük be azokat a tapasztalatokat, amelyekről személyesen győződtem meg egyhónapos szovjetunióbeli tanulmányutam során. Megemlítem például a kievi Rosa Luxemburg szövőgyárat. A gyár kapuján belépve, egy hatalmas tehergépkocsit láttam. Ebben a tehergépkocsiban összegyűjtötték azt a hulladékanyagot, amely gépi megmunkálásra már nem volt alkalmas. Érdeklődésemre a gyár főmérnöke elmondta, hogy kiépített kapcsolatuk van azokkal az ipari üzemekel, amelyek hasznosításra átveszik a fonálhulliadókot és pulóvereket, kesztyűket, meleg téliharisnyákat gyártanak belőle. Szerintem ezt a módszert a mi viszonyaink között is mind különösebb nehézség nélkül alkalmazhatnók. Hogy ezt a módszert bevezethessük, szükség van arra, hogy gyáraink nyilvántartsák a gyártásból eredő anyaghulladékot méret, minőség és mennyiség szerint. Ennek birtokában anyagelosztó szerveink könnyebben megtalálják a feldolgozás helyét, ha a feldolgozók igényeiket bejelentik. Megvagyok győződve róla, hogy gépgyárainkban sok olyan hulladékanyag van, amelyekből cipőorrvasat, gyermekjátékokat lehetne gyártani, hiszen ilyesféle anyagok csak a Rákosi Mátyás Müveknél métermázsaszámra' állnak rendelkezésre. A rendelkezésre álló haszonanyagok, célhulladékok forgási sebességét is növe'nünk kell. Ennek az a legközvetlenebb módja, ha a helyiipar és a gyárak közötti kapcsolat megjavul. A helyiipar jobb anyagellátását segítené elő, ha közvetlenül azoktól a gyáraktól szereznék meg alapanyagaikat, ahonnan ezek a hulladékok származnak. Egyszerű és kevésbbé költséges módszer ez, mint a Vas- és Fémhulladékgyüjtő Vállalat telepein halomszámra gyűjtött anyagok kiválogatása. Gyárainkban is másféleképpen kezelnék azt a hulladékanyagot, amelynek felhasználása helyét már ismerik és amelyet így előnyösebben értékesíthetnek. így nem érkeznének hozzánk olyan panaszok, hogy a hidegen vont csövek hulladékát, amely nagyszerűen felhasználható a gyermekkocsi-gyártásnál,