Országgyűlési napló, 1953. I. kötet • 1953. július 3. - 1956. február 11.

Ülésnapok - 1953-ünnepi

605 Az országgyűlés 14. ülése 1954. évi december 21-én, kedden. 606 az evilági, társadalmi élet területén. Új és szebb világ, evangéliumibb a réginél. Felszabadulás egy korhadt társadalmi berendezéshez, a kapitalista­főkegyúri rendszerhez való lenyűgözöttségünk alól. ' Felszabadulás az evangélium szerint való életre oly sokszor koloncot akasztó feudális, nagybirtokos egyházi életkeret alól. Üj élet szá­mnkra is, amelyben változatlan a katolikus hi­tünk, az erkölcsi felfogásunk és az egyházhűsé­günk alapvetése, de amelyben sokkal mélyebben töltődik valósággal az a szolgálatunk, melyet ön­tudattal ekképp jellemezünk: népünk papjai va­gyunk. Népünk papjai vagyunk jobban, mint a tör­ténelem bármelyik időszakában e magyar föl­dön. S mert ennek öntudatára ébresztett a fel­szabadult magyar élet, azért lett számunkra is ünnep az új magyar alkotmány létrehozása, az elmúlt 10 év egyik legnagyobb magyar tette, amely felemelkedő életünk gerincébe helyezte a szabad vallásgyakorlás elvét is. Ezért munkáltuk készséggel és fogadtuk örömmel népünk kormánya és vallásunk főpapi vezetői megállapodását az új magyar életbe való bekapcsolódásunk és bekapcsolásunk kölcsönös baráti módjáról. Ezért fejezzük ki mi is mind­nyájan esküvéssel hűségünket népünkhöz és új életünket szabályozó törvényeinkhez. Ezért se­gítjük szívből hivatásunk területén népünket örök céljaik munkálása mellett evilági szebb jö­vendőnk elérésében. És ezért veszünk részt oly természetes odaadással a Hazafias Népfront mun­kájában is, amely népünk békéjét, boldogabb sor­sát építi biztossá eljövendő századokra. Tíz év határkövéhez érve, a magyar hazá­hoz hű katolikus pap is boldogan tekint vissza az elmúlt esztendőkre. Az újjáépítés és javítá­sok eszközeit már letettük kezünkből, de tudjuk, hogy ez nem a munka végét jelenti. A még szebb, még boldogabb, még igazabb, még ma­gyarabb és még emberibb élet további építése még feladatunk. S ebben a munkában — népünk­kel együtt — részt veszünk mi is: népünk hü papjai. Békét szolgáló, szabadságért küzdő, né­pünkért élő, az egész emberiséget átölelő és mindnyájunk istenáldotta jövőjében rendületle­nül bízó lélekkel, hazánk szeretetében hű kato­likus paptársaim nevében is, törvényjavaslatun­kat ezért öntudattal és örömmel elfogadom. (Nagy taps.) ELNÖK: Szót kért Vass Istvánné képviselő­társunk. A szót megadom. (Taps.) VASS ISTVÁNNÉ: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Elvtársak! Mély megilletődéssel szólalok fel, hiszen 10 éve annak, hogy itt Debrecenben megalakult az Ideiglenes Nemzetgyűlés. Engedjék meg, hogy erről a helyről, első szavaimban tolmácsoljam a magyar nők forró üdvözletét, és örök háláját a Szovjetunió hős népei, asszonyai, anyái felé, akik elküldték fiai­kat azért, hogy mi szabadok lehessünk, hogy hozzákezdhessünk új életünk építéséhez. (Taps.) Az Ideiglenes Nemzetgyűlés megalakulása új korszak hajnalát jelezte a magyar dolgozó nép számára. Lezárult az éhezés, a sötétség, a fáj­dalmak, a könnyek korszaka, hogy helyet adjon a szabadság, a munka, az emberiesség korszaká­nak. De az Ideiglenes Nemzetgyűlés megalakulá­sával új korszak nyílt meg a magyar nők szá­mára is. Ez elindulás volt a nők politikai egyen­jogúságában is, és azóta a nők választójogát nem korlátozza többé sem az életkor, sem a vagyoni helyzet, sem más egyéb. Szinte felmérhetetlen az a fejlődés, amelyen a nők az elmúlt tíz esztendő alatt keresztülmen­tek. Az Ideiglenes Nemzetgyűlés által elkezdett programot pártunk és kormányunk valóra vál­totta, amit bizonyítanak az azóta megjelent ren­deletek és kormányhatározatok, amelyek a gya­korlatban is megteremtették a nők felszabadu­lásának és a családi élet biztonságának alap­jait. Ilyen törvények a múltban sohasem jelentek meg, s a kapitalista országokban ma sem biz­tosítja törvény a nők jogait. A magyar asszonyok és leányok a társa­dalmi és gazdasági élet minden területén tudá­suk és képességük legjavát adva, áldozatkész, lelkes munkával vettek részt az elmúlt 10 év alatt az országépítésben. A legutóbbi képviselő­választásokon ismét 52 nőképviselő jutott be az országgyűlésbe, egyszerű munkásnők, fejkendős parasztasszonyok, értelmiségi asszonyok vesznek ezzel részt az ország legfelsőbb államhatalmi szervében. A nők is segítettek harcolni azok ellen, akik vissza akarták állítani az átkos tőkés rendszert. Ott voltak, amikor hallatni kellett a nép hang­ját, a nép akaratát. Bebizonyosodott, hogy mindaz, amit a múlt­ban a nők kisebbrendűségéről mondtak: hazug­ság. Az asszonyok megtanulták az államvezetés módszereit is. Jól és okosan oldották meg a rá­juk háruló hatalmas feladatakot, szívügyükké vált a néppel való törődés, az országépítés. Büsz­kék vagyunk rájuk és köszönjük pártunknak eh­hez nyújtott nagy segítségét, mert anélkül nem juthattak volna el idáig. Az elmúlt 10 év megmutatta, milyen nagy tettekre képes a hazáját szerető nép. 10 évvel ezelőtt a romok láttán tudtuk, nem lesz könnyű az út, de hittünk a jövőben, hittünk a párt sza­vában, ezért vállaltuk a sok munkát és áldoza­tot, tudtuk, saját hazánkat, a magyar nép orszá­gát építjük, azt az országot, ahol gyermekeink boldogok, az öregek derűsek lesznek. S most, éppen szabadságunk 10 éves évfor­dulóján fenyeget bennünket ismét a háború ve­szélye. Mi, asszonyok, anyák jól emlékszünk még arra, mit jelentett számunkra a porosz csizma, a hitleri hadsereg. Nem kérünk többet a német hódítók igájából, a haláltáborokból, nem akarunk szomorú özvegyeket, síró árvákat látni. Az asszonyok kisgy ülések ezrein jelentik ki, hogy nem engedik többé drága hazánk földjét idegen betolakodók csizmájától taposni, az a vélemé­nyük, hogy minden erővel meg kell akadályozni a német militarizmus újra feltámasztását. Á fel­emelkedés útján csak úgy mehetünk előre, ha megfeszítjük erőnket a béke védelmében is A magyar asszonyok és anyák nevében ígé­rem, hogy hű őrzői leszünk továbbra is szabad­ságunknak, békénknek, gyermekeink nyugodt

Next

/
Thumbnails
Contents