Országgyűlési napló, 1953. I. kötet • 1953. július 3. - 1956. február 11.

Ülésnapok - 1953-ünnepi

54. évi december 21-én, kedden. 584 583 Az országgyűlés 14. ülése 19í punk békés élete ellen ádáz harcot indítottak. A demokrácia erejét éveken át alkotó, építő munka helyett a belső ellenség elleni harcra kellett irá­nyítani, mindaddig, míg munkásosztályunk a dolgozó nép támogatásával teljesen meg nem hódította a hatalmat. A történelem tanúsítja, hogy nemzeti újjászületésünk és jövendőnk szá­mára milyen felbecsülhetetlen szolgálatot tett a Magyar Kommunista Párt, amely ezekben a ne­héz időkben szilárdan állta a régi világ sötét erőinek ostromát és erős kézzel, előrelátó poli­tika biztos iránytűjével vezette a népet. (Lelkes taps.) Nemzeti újjászületésünk a Magyar Kommu­nista Párt kimagasló érdeme. Azé a párté, amely harmincesztendős hősi múltjából egynegyed szá­zadot a kizsákmányoló, reakciós rendszer ellen bátor és áldozatos harcokban küzdött végig a magyar munkásosztály és a dolgozó nép felsza­badításáért. Azé a párté, amely nagyszerű mun­kásosztályunk élén, népünk bizalmától övezve, a hatalom birtokában eredményesen rakja le a szocializmus alapjait országunkban. Azé a párté, amelynek vezetésével hazánk egy évtized alatt fejlődésének olyan útját tette meg, amelyhez foghatót nem ismer történelmünk. A kommunista párt cselekvőképességével és tetterejével egy-kettőre mély gyökeret eresztett a magyar társadalomban, amelynek sorskérdé­seire, a haza jövőjének kilátásaira világos felele­tet adott, elalélt erőit életre keltette és munkára serkentette. A Magyar Kommunist Párt, a tíz esztendő küzdelmeiben, az országépítés nagy­szerű munkájában elért eredményei és érdemei jogán népünk, hazánk vezetőjének tiszteletét, megbecsülését és elismerését vívta ki magának. (Taps.) A mai ünnepi évfordulón a Magyar Dolgo­zók Pártja, a kommunisták pártjának méltó utódja népünk határtalan szeretetét és bizalmát élvezi. Eggyé forrva a néppel, benne látja és tudja a magyar dolgozó társadalom hazánk, jövőnk, sorsunk biztosítékát. A kishitűek, mert akkoriban ilyenek nem kevesen voltak, nemigen bíztak abban, hogy eb­ben az országban lesz még szabadság, lesz füg­getlenség, hogy szabad nemzeti életünket nyu­godtan élhetjük, hogy lesz gazdasági felvirág­zás. Sokan elvesztették a reményüket, hogy eb­ben a hazában valaha is boldog lesz még a nép. A kommunista párt volt az, amely a kishitűek­kel szemben táplálta az önbizalmat, a remény­séget, hogy erős, harcos akarattá váljon, amellyel hozzáfogunk az ország építéséhez. És ma vissza­pillantva megállapíthatjuk, hogy nem a kishi­tűeknek, hanem a kommunista pártnak volt igaza. Bíztunk a magyar népben, mert az or­szágépítés, a felemelkedés az erejét csak a nép­ből merítheti. Mi a néphez fordultunk, amely annyi szenvedés, megpróbáltatás és keserű csaló­dás után odaállt a népi demokrácia mellé, és mint az eredmények mutatják, a szocializmus építése során új országot, boldog, szabad életet teremtett a dolgozóknak. Tisztelt Országgyűlés! Hazánk a fölötte el­viharzott századok folyamán nem egyszer sod­ródott a pusztulás örvényébe, hol ellenséges túl­erő, hol belviszály miatt, hol uralkodó osztályai bűnéből. Történelmünknek sajnos, gyakran is­métlődő gyászos fejezetei azt bizonyítják, hogy nyomukban hazánk idegen elnyomás alá került, ami gazdasági és kulturális fejlődését hosszú em­beröltőkre, néha századokra viszavetette. Első eset a magyarság évezredes történelmében, hogy tíz évvel ezelőtt nem így történt, mert a Szovjet­unió hadserege nem hódítóként, hanem felszaba­dítóként lépett hazánk földjére. (Nagy taps.) Hogy hazánk és vele dolgozó népünk nem ke­rült idegen hódítók és saját kizsákmányoló urai kettős igájába, hogy az országban dúló szörnyű háború viharától porbasújtott népünk a legsö­tétebb jövő kétségbeejtő kilátástalanságából szinte napok alatt a hit, a bizalom, az újjászü­letés biztató reményével gyülekezett Debrecen­ben, annak köszönhetjük, hogy a Szovjetunió szabadította fel hazánkat. Megmentett bennün­ket attól, hogy német gyarmattá legyünk. De megmentett bennünket attól is, hogy bármilyen imperialista-militarista törekvések gyarmati sor­ba süllyesszék hazánkat, amelynek önállóságát és függetlenségét nemcsak a német militariz­mus akarta eltiporni. Az angol-amerikai imperia­lista körök ugyanezt a sorsot szánták már a má­sodik világháborúban a meggyöngült, elvérzett országnak. Gyarmati helyzetünkben csak a gazda változott volna. A veszély nagysága, amely fenyegette országunkat, ma már világosan áll előttünk. Meggyőzően mutatja ezt számos ki­sebb nyugati ország, de nem egy nagyhatalom sorsa, amelyet az amerikai imperializmus mind megalázóbb függő helyzetbe, egyre súlyosabb gyarmati sorba süllyeszt. Abban, hogy tíz esztendővel ezelőtt nem is­métlődött meg történelmünk gyászos fejezete, hogy Debrecen ormain szabadsagunk zászlaját lengette a szél, hogy nemzeti himnuszunk hang­jai mellett fogtunk hozzá alkotmányos állami éle­tünk törvényes megalapozásához, döntő szerepe volt annak, hogy nem az úgynevezett történelmi osztály, nem a régi uralkodó osztály, hanem a dolgozó nép hallatta szavát az ország sorskérdé­seiben. Az Ideiglenes Nemzetgyűlés szózatában, a Nemzeti Kormány kiáltványában, a kinyilat­koztatott szabadságjogokban a felszabadult nép adott hangot országépítő célkitűzéseinek, élén a munkában ós harcokban megedzett nagyszerű magyar munkásosztállyal, amely ma tíz eszten­deje elfoglalta helyét a hatalomban, amelyben döntő szerepe és súlya lett. Tíz esztendő fejlődése folyamán állami be­rendezkedésünk demokratizmusa olyan mérték­ben domborodott ki, úgy lett a néphatalom meg­testesítője, amilyen mértékben erősödött a mun­kásosztály szerepe és befolyása a hatalomban az ország politikai és gazdasági életében. Az elmúlt tíz esztendő küzdelmei és eredmé­nyei, népi demokratikus rendszerünk megszilár­dítása és szocialista építésünk kibontakozása te­rén, fényes bizonyságát nyújtották annak, hogy a munkásosztály a hatalom hivatott birtokosa. Felbecsülhetetlen szerepe van ennek abban, hogy hazánk az elmúlt évtizedben a debreceni elindu­lás óta ma már a szocializmus építésén fárado­zik, szocialista iparunk és kereskedelmünk fej­lesztésén, a mezőgazdaság szocialista átszervezé­sén, a virágzó szövetkezeti nagyüzemi gazdálko­44*

Next

/
Thumbnails
Contents