Országgyűlési napló, 1953. I. kötet • 1953. július 3. - 1956. február 11.

Ülésnapok - 1953-ünnepi

54. évi december 21-én, kedden. 584 583 Az országgyűlés 14. ülése 19í punk békés élete ellen ádáz harcot indítottak. A demokrácia erejét éveken át alkotó, építő munka helyett a belső ellenség elleni harcra kellett irányítani, mindaddig, míg munkásosztályunk a dolgozó nép támogatásával teljesen meg nem hódította a hatalmat. A történelem tanúsítja, hogy nemzeti újjászületésünk és jövendőnk számára milyen felbecsülhetetlen szolgálatot tett a Magyar Kommunista Párt, amely ezekben a nehéz időkben szilárdan állta a régi világ sötét erőinek ostromát és erős kézzel, előrelátó politika biztos iránytűjével vezette a népet. (Lelkes taps.) Nemzeti újjászületésünk a Magyar Kommunista Párt kimagasló érdeme. Azé a párté, amely harmincesztendős hősi múltjából egynegyed századot a kizsákmányoló, reakciós rendszer ellen bátor és áldozatos harcokban küzdött végig a magyar munkásosztály és a dolgozó nép felszabadításáért. Azé a párté, amely nagyszerű munkásosztályunk élén, népünk bizalmától övezve, a hatalom birtokában eredményesen rakja le a szocializmus alapjait országunkban. Azé a párté, amelynek vezetésével hazánk egy évtized alatt fejlődésének olyan útját tette meg, amelyhez foghatót nem ismer történelmünk. A kommunista párt cselekvőképességével és tetterejével egy-kettőre mély gyökeret eresztett a magyar társadalomban, amelynek sorskérdéseire, a haza jövőjének kilátásaira világos feleletet adott, elalélt erőit életre keltette és munkára serkentette. A Magyar Kommunist Párt, a tíz esztendő küzdelmeiben, az országépítés nagyszerű munkájában elért eredményei és érdemei jogán népünk, hazánk vezetőjének tiszteletét, megbecsülését és elismerését vívta ki magának. (Taps.) A mai ünnepi évfordulón a Magyar Dolgozók Pártja, a kommunisták pártjának méltó utódja népünk határtalan szeretetét és bizalmát élvezi. Eggyé forrva a néppel, benne látja és tudja a magyar dolgozó társadalom hazánk, jövőnk, sorsunk biztosítékát. A kishitűek, mert akkoriban ilyenek nem kevesen voltak, nemigen bíztak abban, hogy ebben az országban lesz még szabadság, lesz függetlenség, hogy szabad nemzeti életünket nyugodtan élhetjük, hogy lesz gazdasági felvirágzás. Sokan elvesztették a reményüket, hogy ebben a hazában valaha is boldog lesz még a nép. A kommunista párt volt az, amely a kishitűekkel szemben táplálta az önbizalmat, a reménységet, hogy erős, harcos akarattá váljon, amellyel hozzáfogunk az ország építéséhez. És ma visszapillantva megállapíthatjuk, hogy nem a kishitűeknek, hanem a kommunista pártnak volt igaza. Bíztunk a magyar népben, mert az országépítés, a felemelkedés az erejét csak a népből merítheti. Mi a néphez fordultunk, amely annyi szenvedés, megpróbáltatás és keserű csalódás után odaállt a népi demokrácia mellé, és mint az eredmények mutatják, a szocializmus építése során új országot, boldog, szabad életet teremtett a dolgozóknak. Tisztelt Országgyűlés! Hazánk a fölötte elviharzott századok folyamán nem egyszer sodródott a pusztulás örvényébe, hol ellenséges túlerő, hol belviszály miatt, hol uralkodó osztályai bűnéből. Történelmünknek sajnos, gyakran ismétlődő gyászos fejezetei azt bizonyítják, hogy nyomukban hazánk idegen elnyomás alá került, ami gazdasági és kulturális fejlődését hosszú emberöltőkre, néha századokra viszavetette. Első eset a magyarság évezredes történelmében, hogy tíz évvel ezelőtt nem így történt, mert a Szovjetunió hadserege nem hódítóként, hanem felszabadítóként lépett hazánk földjére. (Nagy taps.) Hogy hazánk és vele dolgozó népünk nem került idegen hódítók és saját kizsákmányoló urai kettős igájába, hogy az országban dúló szörnyű háború viharától porbasújtott népünk a legsötétebb jövő kétségbeejtő kilátástalanságából szinte napok alatt a hit, a bizalom, az újjászületés biztató reményével gyülekezett Debrecenben, annak köszönhetjük, hogy a Szovjetunió szabadította fel hazánkat. Megmentett bennünket attól, hogy német gyarmattá legyünk. De megmentett bennünket attól is, hogy bármilyen imperialista-militarista törekvések gyarmati sorba süllyesszék hazánkat, amelynek önállóságát és függetlenségét nemcsak a német militarizmus akarta eltiporni. Az angol-amerikai imperialista körök ugyanezt a sorsot szánták már a második világháborúban a meggyöngült, elvérzett országnak. Gyarmati helyzetünkben csak a gazda változott volna. A veszély nagysága, amely fenyegette országunkat, ma már világosan áll előttünk. Meggyőzően mutatja ezt számos kisebb nyugati ország, de nem egy nagyhatalom sorsa, amelyet az amerikai imperializmus mind megalázóbb függő helyzetbe, egyre súlyosabb gyarmati sorba süllyeszt. Abban, hogy tíz esztendővel ezelőtt nem ismétlődött meg történelmünk gyászos fejezete, hogy Debrecen ormain szabadsagunk zászlaját lengette a szél, hogy nemzeti himnuszunk hangjai mellett fogtunk hozzá alkotmányos állami életünk törvényes megalapozásához, döntő szerepe volt annak, hogy nem az úgynevezett történelmi osztály, nem a régi uralkodó osztály, hanem a dolgozó nép hallatta szavát az ország sorskérdéseiben. Az Ideiglenes Nemzetgyűlés szózatában, a Nemzeti Kormány kiáltványában, a kinyilatkoztatott szabadságjogokban a felszabadult nép adott hangot országépítő célkitűzéseinek, élén a munkában ós harcokban megedzett nagyszerű magyar munkásosztállyal, amely ma tíz esztendeje elfoglalta helyét a hatalomban, amelyben döntő szerepe és súlya lett. Tíz esztendő fejlődése folyamán állami berendezkedésünk demokratizmusa olyan mértékben domborodott ki, úgy lett a néphatalom megtestesítője, amilyen mértékben erősödött a munkásosztály szerepe és befolyása a hatalomban az ország politikai és gazdasági életében. Az elmúlt tíz esztendő küzdelmei és eredményei, népi demokratikus rendszerünk megszilárdítása és szocialista építésünk kibontakozása terén, fényes bizonyságát nyújtották annak, hogy a munkásosztály a hatalom hivatott birtokosa. Felbecsülhetetlen szerepe van ennek abban, hogy hazánk az elmúlt évtizedben a debreceni elindulás óta ma már a szocializmus építésén fáradozik, szocialista iparunk és kereskedelmünk fejlesztésén, a mezőgazdaság szocialista átszervezésén, a virágzó szövetkezeti nagyüzemi gazdálko44*