Országgyűlési napló, 1953. I. kötet • 1953. július 3. - 1956. február 11.

Ülésnapok - 1953-13

569 Az országgyűlés 13. ülése 1954. él ELNÖK: Szólásra következik Kaszapovics András képviselőtársunk. KASZAPOVICS ANDRÁS: Tisztelt Országgyűlés! A tanácstagok választásáról szóló törvényjavaslattal kapcsolatban a Magyar Népköztársaságban élő délszláv nemzetiségű dolgozók politikai, gazdasági és kulturális életével kívánok foglalkozni. A felszabadulás után gyökeresen megváltozott a délszláv dolgozók élete. A földreform során a délszláv dolgozó parasztok nagy része földjuttatásban részesült. Ezzel megszűnt a felszabadulás előtti földnélküliség miatti nyomor. A délszláv dolgozók többsége a felszabadulás előtt agrárproletár és szegényparaszt volt és a nagybirtokokon mint summások, cselédek tengődtek, ma pedig saját maguknak dolgoznak. Igen szorgalmas nép. Tetteikkel bizonyítják, hogy hívei a népi demokráciának, megtaláljuk őket fejlődő életünk élharcosai között. A délszláv dolgozó parasztok sokhelyütt termelőszövetkezetbe tömörültek, például Alsószentmárton, Kátoly, Személy, Versend községekben és még lehetne sokat felsorolni. Ezekben a termelőszövetkezetekben szép eredményeket értek el. Például az én termelőszövetkezetem, a kátolyi »December 21-« már évek óta példát mutat a kukoricatermesztésben és ebben az évben is 50 katasztrális hold négyzetesen vetett kukoricatáblánkról átlagosan 50 mázsát takarítunk be holdanként. A termelőszövetkezetek mellett megtaláljuk az egyénileg gazdálkodó délszláv dolgozó parasztokat is, mint Osztovics Joan szászhalombattai dolgozó parasztot, aki ebben az évben három holdon átlagosan 41 mázsa búzát termesztett. A mostani mezőgazdasági kiállításon is megtaláljuk a termelésben élenjáró délszláv dolgozó parasztokat. A kiállításon 3 termelőszövetkezet és 3 egyénileg gazdálkodó vesz részt a délszlávok közül. Köztük találjuk a magyarbolyi »-Tartós Béke-« termelőszövetkezetet, amelynek bikája első díjat kapott, vagy Czifra Józsefet, aki a mohácsszigeti »Vörös Fény-« termelőszövetkezet Munka Érdeméremmel kitüntetett állatgondozója. Az általa nevelt két tehén elismerő oklevelet kapott. Rodek Antal, tótszentmártoni egyéni gazda hidegvérű kancája harmadik díjat nyert. De tanúbizonyságot adnak a délszláv dolgozó parasztok népi demokráciánk iránti hűségükről azzal is, hogy állampolgári kötelezettségeik teljesítésében élenjárnak, mint Személy, Pécsudvard, Kátoly, Kásád és más községek parasztsága, akik példát mutatnak a többi délszláv községeknek is az állam iránti kötelezettség teljesítésében. Tisztelt Országgyűlés! Mi az oka, hogy a délszlávok többsége lelkesen támogatja pártunk, kormányunk politikáját? Az, hogy a magyar nép tíz év alatt hatalmas fejlődést ért el, a nemzeti erők összefogásával rálépett a szocializmus építésének útjára. Mi, délszlávok még sokkal mélyebbről indultunk, mint a magyar nép. Elnyomottak voltunk az elnyomottak közt, a gúzsbakötözött, jogfosztott magyar népnél is megkötözöttebbek, jogfosztottabbak voltunk. Az H szeptember hó 22-én, szerdán. 570 uralkodó földbirtokosok soviniszta politikája arra irányult, hogy a magyar néppel meggyűlöltessék a szomszédos népeket és a magyar földön élő nemzetiségeket is. Mi, délszláv dolgozók igen elmaradottak voltunk. A mi községeinkbe nem csináltak köves utat, nem vezettek be villanyt, telefont. Ma. pedig, ha csak Baranya megyében vesszük sorra a délszláv községeket, büszkén elmondhatjuk, hogy Kásád kapott bekötőutat, 720.000 forint költséggel. Felsőszentmárton, Szalánta, Németi községek villanyt, Monyoród telefont kapott és még sorolhatnám tovább. Kökény községben ez évben Alkotmányunk ünnepén gyulladt ki a villanyfény. Szászhalombatta község pedig a múlt év október 3-án autóbuszjáratot kapott. Az utolsó három év beruházásai Baranya megye délszláv községeiben 6,793.000 forintot tesznek ki. Tisztelt Országgyűlés! A Horthy-rendszerben Magyarországon 13 szerb tannyelvű egy-egy tanerős egyházi iskola működött, óvoda, középiskola, főiskola nem volt. Ma ezen a téren is más a helyzet. Az utóbbi években rohamosan növekedett a délszláv tanárok, tanítók és óvónők száma. Ma már iskoláink nem küzdenek tanerők hiányával, mert a délszláv tanítóképző és a Pedagógiai Főiskola délszláv tanszéke elegendő számú és jólképzett tanerőket biztosít a délszláv iskoláknak. Ennek köszönhető, hogy a délszláv tanárok és tanítók 60 iskolában jól megállják helyüket, sikeresen leküzdötték a kezdeti nehézségeket. Iskoláink között több olyan van, ahol 6—8 tanerő neveli a délszláv dolgozók gyermekeit. Ilyen iskolák Battonyán, Hercegszántón, Felsőszentmártonon vannak, nem beszélve a körzeti iskolákról. Államunk nagy áldozatot hoz a délszláv iskolák fejlesztéséért, fenntartásáért. A felszabadulás óta az oktatásügyi minisztérium 72 szerb-horvát tankönyvet adott ki. 1953ban népi államunk a budapesti szerb-horvát gimnázium fejlesztésére 150.000, a pécsi általános iskola fejlesztésére 100.000 forintot biztosított. Pártunk nemzeti politikája alapián a délszláv dolgozók élnek Alkotmányunkban biztosított jogaikkal. A Horthy-fasizmus idején nem fejleszthették haladó hagyományaikat. Abban a rendszerben pusztulás fenyegette a nemzetiségek népi szokásait, haladó hagyományait, nyelvüket. Ez most másképpen van. Ma a délszlávlakta községek többségében van mozi, kultúrotthon, könyvtár. Jelenleg 35 felnőtt és 26 iskolai kultúrcsoportunk van, melyek feldolgozzák régi népi játékainkat, lakodalmas, fonó, népi táncainkat és népdalainkat. Ezenkívül magyar népdalokat és mezőgazdasági tárgyú jeleneteket adnak elő. Több nemzetiséglakta községben vegyes nemzetiségi kultúrcsoportjaink is vannak, például Battonyán magyar-román-délszláv. Ezek a vegyes kultúrcsoportok együtt táncolják és éneklik a magyar, román, délszláv népi táncokat és népdalokat. Az itt röviden vázolt eredmények bizonyítják, hogy pártunk és kormányuk politikája nemzetiségi területen is helyes volt. Nagymértékben sikerült a nacionalizmust, a sovonizmust megszüntetni, és sikerült a magyar és délszláv dol-