Országgyűlési napló, 1953. I. kötet • 1953. július 3. - 1956. február 11.
Ülésnapok - 1953-13
553 Az országgyűlés 13. ülése 1954. évi szeptember hó 22-én, szerdán. 554 a beosztottak oktatásáért, képzéséért is elsősorban ő a felelős, és intézményei is rendelkezésére állnak. Ez magyarázza a törvénynek azt a szabályát, hogy elsősorban a miniszternek kell a javaslatot megtenni, de természetesen kinevezésre és beállításra csak olyan személy kerülhet, akivel a végrehajtó bizottság is egyetért és azt a maga részéről is elfogadja. Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslat széleskörű és mélyreható megvitatása után joggal megállapíthatjuk, hogy törvényhozásunk érdemes és jó munkát végzett. A törvényjavaslat, ami felett határoznunk kell, megérett arra, hogy az Országgyűlés törvényerőre emelje. Ezért javaslom, hogy a tisztelt Országgyűlés a törvényjavaslatot a jogi bizottság módosításaival és a tárgyalás során elhangzott módosításokkal fogadja el. (Nagy taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslathoz több hozzászóló nincs, a vitát bezárom. Minthogy a beterjesztett módosításokkal az igazságügyminiszter is egyetért, kérdem az Országgyűlést, elfogadja-e a törvényjavaslatot az előterjesztett módosításokkal? (Igen.) Kimondom a határozatot: az Országgyűlés a tanácsokról szóló törvényjavaslatot az előterjesztett módosításokkal elfogadja. Tisztelt Országgyűlés! Az ülést 30 percre felfüggesztem. (Szünet: 12.25—13.00) (Elnök: RÓNAI SÁNDOR) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Az ülést újból megnyitom. Napirend szerint következik a tanácsok tagjainak választásáról szóló törvényjavaslat tárgyalása. Mielőtt az előadónak a szót megadnám, bejelentem az országgyűlésnek, hogy a törvényjavaslathoz eddig Pesta László, Mislóczki Mátyás és Kaszapovics András képviselőtársaink jelentkeztek szólásra. Gosztonyi János előadó képviselőtársunké a szó. GOSZTONYI JÁNOS előadó: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Elvtársak! Bejelentem, hogy a jogi bizottság a tanácsok tagjainak választásáról szóló törvényjavaslatot megtárgyalta, általánosságban és részleteiben elfogadta. A tanácstagok választását eddig az országgyűlési választásokról szóló törvény és törvényerejű rendelet szabályozta. Az országgyűlés most első ízben hoz külön törvényt a megyei, fővárosi, járási, városi és közséig tanácsok tagjainak választásáról és ezzel a tanácsok tagjainak választására vonatkozó valamennyi kérdést átfogóan kívánja rendezni. Ez a körülmény, hogy az országgyűlés külön törvényben szabályozza a tanácsok tagjainak megválasztását, újra aláhúzza államhatalmunk helyi szerveinek, a tanácsoknak jelentőségét és szerepét. A törvény megalkotásának szükségességét a törvényjavaslat általános indokolása részletesen kifejti. Pártunk III. kongresszusának határozata és útmutatása alapján készült tanácstörvény, melyet most fogadott el az Országgyűlés a tanácsok működésére és feladataira vonatkozóan, számos új alapelvet juttat kifejezésre. Ezek az alapelvek megkövetelik a tanácsok államhatalmi és tömegszervezeti jellegének fokozottabb érvényesítését, megkövetelik, hogy a választók és a tanácstagok között szorosabb kapcsolat alakuljon ki. Ezeknek az alapelveknek természetszerűleg érvényesülniük kell már a tanácstagok megválasztása során is, s mindez szükségessé teszi a tanácstagok választási rendszerének és módjának szabályozását is. Emellett — ahogyan az általános indokolás kifejti, — a Hazafias Népfront létrejötte is indokolja a tanácsok tagjai megválasztására vonatkozó eddigi jogszabályok bizonyos módosítását. A tanácstagok választásánál, a választási eljárások lebonyolításánál a Hazafias Népfront szerveire a törvényjavaslat alapján nagy feladatok várnak és természetszerűleg mindennek kifejezésre kell jutnia a törvényes szabályozásban is. A törvényjavaslatban az elmúlt évek során bekövetkezett változások, dolgozó népünk elért eredményei alapján is az eddigi rendelkezésektől eltérő módosítások váltak szükségessé. A módosítások teljesen megfelelnek Alkotmányunkban a választásra vonatkozó alapelveknek és lényegük abban ""foglalható össze, hogy e módosításokkal újabb lépést teszünk előre választási rendszerünk demokratizálása útján. Az előterjesztett törvényjavaslat újabb jogokat biztosít dolgozó népünknek, a Magyar Népköztársaság állampolgárainak, tovább erősíti a nép hatalmát hazánkban. Szükséges ezt hangsúlyozni annál is inkább, mert a múlt rendszer választójogáról, választási eljárásairól népünk szomorú tapasztalatokat szerzett. A felszabadulás előtt akárhányszor módosították, szabályozták a választási eljárásokat, ez mindig alkalom volt arra r hogy a legkülönbözőbb módszerekkel és megszorításokkal tovább csonkítsák a dolgozók- jogait. Jellemző erre az 1929. évi XXX. törvény, amely a törvényhatóságok és községi képviselőtestületek tagjainak választását módosította, illetve — ahogyan akkor hangoztatták — »reformálta.« Igaz, hogy ez az úgynevezett reform a törvényhatóságoknál megszüntette az 1886 óta hatályban lévő törvénynek azt a rendelkezését, hogy a törvényhatósági bizottsági tagok felét a legtöbb adófizetők, az úgynevezett virilisek alkották, és a virilisek arányát 2/5 részben állapította meg. De ez az intézkedés nem jelentette azt, hogy a dolgozó nép képviselői nagyobb arányban kerültek volna be a törvényhatósági bizottságokba. Az 1929-es törvény ugyanis a törvényhatóságoknál egy újabb ötödrész tagsági helyet is megállapított, melyet különbözőképpen töltöttek be. Néhány tagsági helyre örökös tagot választott maga a törvényhatóság: egyházi vezetőket, bankvezérigazgatókat, nagybirtokosokat és így tovább. A tagsági helyek többi részét részint a fasiszta jellegű kamarák jelölése alapján töltötték be, részint pedig az államhatalom helyi vezetői, pénzügyigazgatók, rendőrkapitányok és így tovább foglalták el azokat.
