Országgyűlési napló, 1953. I. kötet • 1953. július 3. - 1956. február 11.

Ülésnapok - 1953-13

545 :Ü( Az országgyűlés 13. ülése 1954. évi szeptember hó 22-én, szerdán. 546 választással, viszont természetesen ők is vissza­hívhatók. De egyrészről ezt a megkülönböztetett felelősséget, másrészről megbízatásuk megbecsülő és megtisztelő jellegét kifejezésre juttatja a tör­vénytervezet akkor, amikor a végrehajtóbizott­sági tagok részére esküt rendszeresít, ami az ed­digiekben nem volt. Többen felvetették, hogy a felsőbb tanács ne változtathassa meg az alsóbb tanács határo­zatát, mert ez sértené az alsóbb tanács jogköré­nek teljességét. Egyúttal azt is többen kifogá­solták, hogy a tanács rendeletét miért kell a fel­sőbb tanácsnak jóváhagynia. Ezekben az észre­vételekben némi igazság van, mégis nem lenne helyes, ha a törvényben teljes egészében elfogad­nánk ezeket a javaslatokat. Helyes az, ha min­den tanács a maga területén külön jóváhagyás nélkül hozhat olyan szabályokat, amelyekre az ottani viszonyokhoz képest szükség van. A ter­vezetben ez is a javaslat. Ez annál is inkább in­dokolt, mert olyan esetben, ha a felsőbb tanács törvénysértőnek vagy magasabb érdekekkel üt­közőnek találná a helyi rendeletiket, módja van azok felülvizsgálására, szükség szerint megvál­toztatására vagy megsemmisítésére. Azt azon­ban nem lenne helyes elfogadni, hogy a felsőbb tanács ne változtathassa meg az alsóbb tanács határozatát. Mint a törvényjavaslat is világo­san kifejezi, a tanácsok a demokratikus centra­lizmus elvén nyugszanak, tehát az államhatalom helyi szerveinek bele kell illeszkedniök az állam­hatalom egységébe. Ez pedig abban nyilvánul meg, hogy a felsőbb tanács, végső fokon az or­szággyűlés, illetve az Elnöki Tanács, mint vá­lasztott hatalmi testületek, az egész ország terü­letére rendelkezhetnek és ennek során módosít­hatják a helytelen vagy törvényellenes helyi ha­tározatokat. Elég sok oldalról felvetették azt a kíván­ságot, hogy a végrehajtó bizottság titkárai szá­mára képesítést írjunk elő, sőt olyan javaslat Is hangzott el, hogy a végrehajtó bizottság titká­rait ne válasszák, hanem kinevezzék. Ami a ja­vaslat első részét illeti, azt érdemben nyilván he­lyeselni kell. Indokolt az a követelmény, hogy a végrehajtó bizottság titkárai megfelelő képzett­séggel rendelkezzenek, ezt azonban, amennyire helyes a gyakorlatban érvényesíteni, annyira helytelen lenne törvényes feltételként kikötni A. javaslat másik része, hogy a titkárok kineve­zés útján kerüljenek a tanácsi szervezetbe, egye­nesen ellenkeznék az egész törvény szellemével, a tanácsok rendszerének alapelveivel. Az ilyen­értelmű javaslatokról azonban szólni kell, mert bennük olyan szemlélet tükröződik, amely a végrehajtó bizottságok titkárait némileg a régi jegyzőkhöz hasonlítja. Igaz, hogy a végrehajtó bizottság titkárának jogtudó, az államigazgatás­ban jártas személynek kell lennie, azonban sem­miképpen nem úgy, hogy lényegében ő vezesse az államigazgatás munkáját és mellette a ta­nács elnöke csak valamilyen reprezentáló és alá­író névleges vezető legyen. A tanácsoknak éppen az a lényege, hogy a tanácsok által választott végrehajtó bizottság elnöke a helyi államigazga­tás első embere, igazi felelős irányítója, akinek a helyi igazgatás valódi fejének kell lennie. Igen nagy számban szóltak hozzá az állandó bizottságok kérdéséhez, amiről legutóbb Sere­gélyi elvtárs is beszélt. Ezeket a hozzászóláso­kat különösen értékesnek kell tekintenünk, mert tükröződik bennük az állandó bizottsági tagok­nak, a tanácstagoknak, de tanácson kívülállók­nak is a rendkívül élénk érdeklődése az állandó bizottságok munkája iránt. Az ilyenirányú hozzá­szólások azonban örvendetes törekvéseik mellett egyrészükben azt is mutatják, hogy elég sokan nincsenek tisztában az állandó bizottságok jelle­gével és munkájuk természetével. Ezért számos olyan javaslatot is tettek, amely szerint az ál­landó bizottságokat ne a tanács, hanem a végre­hajtó bizottság irányítsa, másrészt olyanokat, hogy az állandó bizottságok a tanácsét megha­ladó hatáskört is kapjanak. Világos, hogy ezeket a javaslatokat nem lehet elfogadni. Azt a követ­keztetést azonban bátran levonhatjuk, hogy az állandó bizottságokra vonatkozó igen nagyszámú hozzászólás és javaslat alátámasztja a törvény­tervezetnek az állandó bizottságokra vonatkozó rendelkezéseit, illetve azt, hogy igen nagy szük­ség volt e téren is az elvi tisztázásra. Feltétlenül érdemes és szükséges még egy olyan javaslattal foglalkozni, amelyet ugyan a törvénybe nem lehet beiktatni, azonban a javas­lat indokai igen komoly figyelmet érdemelnek. Sokan javasolták, hogy tanácstagokká, különö­sen tanácsi vezetőkké, végrehajtóbizottsági elnö­kökké csak helybelieket lehessen megválasztani, olyanokat, akik jól ismerik a községet, a járást, a megyét és viszont őket is ismerik a lakosság. Az ilyen javaslatokat különösen az váltotta ki — jól tudjuk — hogy igen nagy a hullámzás a tanácsi funkcionáriusok körében és elég gyakori az olyan eset, amikor más vidékről valók a ta­nácsi vezetők. Nyilvánvaló, hogy a tanácsoknak és a tanácsokat irányító szerveknek törekedniök kell arra, hogy minél nagyobb mértékben való­ban olyan alkalmas helybelieket jelöljenek és válasszanak meg tanácsi tisztségekre, akiket a nép ismer és akik szintén ismerősek a helyi vi­szonyokkal. Ezt azonban a törvényben kikötni semmiesetre sem lenne helyes, hiszen olyan ese­tekkel, amikor egy-egy más vidékről valót szí­vesen megválaszt vezetőnek egy-egy tanács, vagy éppen maga kér ilyen segítséget, feltétlenül szá­molnunk kell. Igen sokan felvetették, hogy a törvény ren­dezze a visszahívás jogát és határozza meg an­nak a módját. Ez az igény teljesen indokolt, azonban a tanácsi törvényben ilyen rendelkezé­sekre nincs szükség, miután ezeket a szabályo­kat a tanácsi választásról szóló törvénytervezet teljes egészében tartalmazza. Ezek voltak a jelentősebb olyan javaslatok, amelyeknek az elfogadása és a törvénybe ikta­tása nem indokolt. Sokkal több azonban az olyan javaslat, amely nemcsak megfontolásra érdemes, hanem alkalmas is arra, hogy a törvénybe beke­rüljön. E javaslatok közül jónéhányat már az elő­készítés során mind a Hazafias Népfront Előké­szítő Bizottsága, mind a minisztertanács magáévá tett és a tárgyalásra került tervezetbe már fel­vette. Ezek közül a következőket kell kiemelni. Számosan javasolták, hogy a tanácsok fel-

Next

/
Thumbnails
Contents