Országgyűlési napló, 1953. I. kötet • 1953. július 3. - 1956. február 11.

Ülésnapok - 1953-13

545 :Ü( Az országgyűlés 13. ülése 1954. évi szeptember hó 22-én, szerdán. 546 választással, viszont természetesen ők is visszahívhatók. De egyrészről ezt a megkülönböztetett felelősséget, másrészről megbízatásuk megbecsülő és megtisztelő jellegét kifejezésre juttatja a törvénytervezet akkor, amikor a végrehajtóbizottsági tagok részére esküt rendszeresít, ami az eddigiekben nem volt. Többen felvetették, hogy a felsőbb tanács ne változtathassa meg az alsóbb tanács határozatát, mert ez sértené az alsóbb tanács jogkörének teljességét. Egyúttal azt is többen kifogásolták, hogy a tanács rendeletét miért kell a felsőbb tanácsnak jóváhagynia. Ezekben az észrevételekben némi igazság van, mégis nem lenne helyes, ha a törvényben teljes egészében elfogadnánk ezeket a javaslatokat. Helyes az, ha minden tanács a maga területén külön jóváhagyás nélkül hozhat olyan szabályokat, amelyekre az ottani viszonyokhoz képest szükség van. A tervezetben ez is a javaslat. Ez annál is inkább indokolt, mert olyan esetben, ha a felsőbb tanács törvénysértőnek vagy magasabb érdekekkel ütközőnek találná a helyi rendeletiket, módja van azok felülvizsgálására, szükség szerint megváltoztatására vagy megsemmisítésére. Azt azonban nem lenne helyes elfogadni, hogy a felsőbb tanács ne változtathassa meg az alsóbb tanács határozatát. Mint a törvényjavaslat is világosan kifejezi, a tanácsok a demokratikus centralizmus elvén nyugszanak, tehát az államhatalom helyi szerveinek bele kell illeszkedniök az államhatalom egységébe. Ez pedig abban nyilvánul meg, hogy a felsőbb tanács, végső fokon az országgyűlés, illetve az Elnöki Tanács, mint választott hatalmi testületek, az egész ország területére rendelkezhetnek és ennek során módosíthatják a helytelen vagy törvényellenes helyi határozatokat. Elég sok oldalról felvetették azt a kívánságot, hogy a végrehajtó bizottság titkárai számára képesítést írjunk elő, sőt olyan javaslat Is hangzott el, hogy a végrehajtó bizottság titkárait ne válasszák, hanem kinevezzék. Ami a javaslat első részét illeti, azt érdemben nyilván helyeselni kell. Indokolt az a követelmény, hogy a végrehajtó bizottság titkárai megfelelő képzettséggel rendelkezzenek, ezt azonban, amennyire helyes a gyakorlatban érvényesíteni, annyira helytelen lenne törvényes feltételként kikötni A. javaslat másik része, hogy a titkárok kinevezés útján kerüljenek a tanácsi szervezetbe, egyenesen ellenkeznék az egész törvény szellemével, a tanácsok rendszerének alapelveivel. Az ilyenértelmű javaslatokról azonban szólni kell, mert bennük olyan szemlélet tükröződik, amely a végrehajtó bizottságok titkárait némileg a régi jegyzőkhöz hasonlítja. Igaz, hogy a végrehajtó bizottság titkárának jogtudó, az államigazgatásban jártas személynek kell lennie, azonban semmiképpen nem úgy, hogy lényegében ő vezesse az államigazgatás munkáját és mellette a tanács elnöke csak valamilyen reprezentáló és aláíró névleges vezető legyen. A tanácsoknak éppen az a lényege, hogy a tanácsok által választott végrehajtó bizottság elnöke a helyi államigazgatás első embere, igazi felelős irányítója, akinek a helyi igazgatás valódi fejének kell lennie. Igen nagy számban szóltak hozzá az állandó bizottságok kérdéséhez, amiről legutóbb Seregélyi elvtárs is beszélt. Ezeket a hozzászólásokat különösen értékesnek kell tekintenünk, mert tükröződik bennük az állandó bizottsági tagoknak, a tanácstagoknak, de tanácson kívülállóknak is a rendkívül élénk érdeklődése az állandó bizottságok munkája iránt. Az ilyenirányú hozzászólások azonban örvendetes törekvéseik mellett egyrészükben azt is mutatják, hogy elég sokan nincsenek tisztában az állandó bizottságok jellegével és munkájuk természetével. Ezért számos olyan javaslatot is tettek, amely szerint az állandó bizottságokat ne a tanács, hanem a végrehajtó bizottság irányítsa, másrészt olyanokat, hogy az állandó bizottságok a tanácsét meghaladó hatáskört is kapjanak. Világos, hogy ezeket a javaslatokat nem lehet elfogadni. Azt a következtetést azonban bátran levonhatjuk, hogy az állandó bizottságokra vonatkozó igen nagyszámú hozzászólás és javaslat alátámasztja a törvénytervezetnek az állandó bizottságokra vonatkozó rendelkezéseit, illetve azt, hogy igen nagy szükség volt e téren is az elvi tisztázásra. Feltétlenül érdemes és szükséges még egy olyan javaslattal foglalkozni, amelyet ugyan a törvénybe nem lehet beiktatni, azonban a javaslat indokai igen komoly figyelmet érdemelnek. Sokan javasolták, hogy tanácstagokká, különösen tanácsi vezetőkké, végrehajtóbizottsági elnökökké csak helybelieket lehessen megválasztani, olyanokat, akik jól ismerik a községet, a járást, a megyét és viszont őket is ismerik a lakosság. Az ilyen javaslatokat különösen az váltotta ki — jól tudjuk — hogy igen nagy a hullámzás a tanácsi funkcionáriusok körében és elég gyakori az olyan eset, amikor más vidékről valók a tanácsi vezetők. Nyilvánvaló, hogy a tanácsoknak és a tanácsokat irányító szerveknek törekedniök kell arra, hogy minél nagyobb mértékben valóban olyan alkalmas helybelieket jelöljenek és válasszanak meg tanácsi tisztségekre, akiket a nép ismer és akik szintén ismerősek a helyi viszonyokkal. Ezt azonban a törvényben kikötni semmiesetre sem lenne helyes, hiszen olyan esetekkel, amikor egy-egy más vidékről valót szívesen megválaszt vezetőnek egy-egy tanács, vagy éppen maga kér ilyen segítséget, feltétlenül számolnunk kell. Igen sokan felvetették, hogy a törvény rendezze a visszahívás jogát és határozza meg annak a módját. Ez az igény teljesen indokolt, azonban a tanácsi törvényben ilyen rendelkezésekre nincs szükség, miután ezeket a szabályokat a tanácsi választásról szóló törvénytervezet teljes egészében tartalmazza. Ezek voltak a jelentősebb olyan javaslatok, amelyeknek az elfogadása és a törvénybe iktatása nem indokolt. Sokkal több azonban az olyan javaslat, amely nemcsak megfontolásra érdemes, hanem alkalmas is arra, hogy a törvénybe bekerüljön. E javaslatok közül jónéhányat már az előkészítés során mind a Hazafias Népfront Előkészítő Bizottsága, mind a minisztertanács magáévá tett és a tárgyalásra került tervezetbe már felvette. Ezek közül a következőket kell kiemelni. Számosan javasolták, hogy a tanácsok fel-