Országgyűlési napló, 1953. I. kötet • 1953. július 3. - 1956. február 11.

Ülésnapok - 1953-13

523 Az országgyűlés 13. ülése 1954. évi szeptember hó 22-én, szerdán. 524 mellett az állandó bizottságokba bevont aktívák nagy serege készült fel arra, hogy az új tanácsválasztások után részt vegyen — felelősebben, mint eddig — a hatalom gyakorlásában. A most tovább fejlődő tanácsok a nemzeti egységnek hatalmas és aktív kifejezői lesznek. Múltunk számos nagy példát mutat arra, hogy küzdelmes vállalkozások miként mozgatták meg az egész nemzetet, mégis a nemzeti összefogás arányainak, erejének, alkotó lehetőségeinek történelmünk során soha nem tapasztalt gazdag időszakába lépünk a Hazafias Népfront újjászervezésével, amelyben ez a törvényjavaslat, majd ennek elfogadása után az új tanácsválasztás örvendetes esemény lesz. Elmondhatom, hogy ezt a nemzeti összefogást örömmel üdvözli a magyar protestantizmus, áldást és sok jó eredményt kíván működéséhez, s a maga erejével is részt kíván venni építő nemzeti céljaink minél jobb megvalósításában, örülünk ennek az összefogásnak, mert a Hazafias Népfront igényt tart népünk minden hű fia testi és szellemi erejére, alkotó tevékenységére. A cél e nemzeti összefogás előtt olyan szép és jó, amelyet az egyházak saját hitükből eredően tudnak támogatni. Mert ez a cél: hazánknak, népünk otthonának még szebbé tétele, az életszínvonal emelése, hazánkban gazdag és boldog élet munkálása. A Népfront tevékenységének ez az új lendülete új erkölcsi meggazdagodást ad hazaszeretetünknek. Ma már valóban nem frázis, hanem mindennapi életünk reális, konkrét tartalma, hogy a haza: a nép, s minél többet cselekszünk a népért, annál hívebbek vagyunk történelmünk hazaszeretetre buzdító hagyományaihozHazánknak, népünknek ez a szeretete egyértelmű minden nép szabadságának, függetlenségének, békéjének a szeretésével. Az emberszeretetnek, a szabadság, az igazság, a béke szeretetének ez a nagy nemzeti célkitűzése — tapasztalatból tudom — hálás visszhangra talál a református gyülekezetek hitében. A törvényjavaslat néhány jellemző vonását szeretném kiemelni, mint amelyek biztosítékot nyújtanak arra, hogy az új tanácstörvény segítség lesz ezeknek a nemzeti céloknak az eredményes munkálásában. Mindenekelőtt ezt emelem ki: az államhatalom és államigazgatás fokozatos szerveit a törvényjavaslat úgy állítja ogymás mellé és egymás fölé, hogy a nép-képviseleti testületek a parlamenttől a községi tanácsokig állandó irányítói, ellenőrzői és a szükség szerint korrigálói lehessenek — az eddiginél biztosabban és hatékonyabban — az államigazgatási szerveknek. A tanácstagok kapcsolata a választókkal az eddiginél közvetlenebbé válik a törvényjavaslat intézkedései következtében és részben ezáltal, részben pedig azáltal, hogy a javaslat növeli a tanácstagok felelősségét a határozatok végrehajtása és a végrehajtás ellenőrzése iránt, mindezáltal hatékonyabban lesz a nép saját életének gazdája az új tanácsokon keresztül. Az állandó bizottságok tevékenységének kiszélesítése növelni fogja a dolgozók kedvét aziránt, hogy az állandó bizottságokkal aktívák- I ként együttműködve részt vegyenek a hatalom gyakorlásában és a társadalom hazafias feladatokra való nevelésében. A tanácsok és az alájuk nem tartozó szervezetek egymáshoz való viszonyának a rendezése azt ígéri, hogy az eddiginél pontosabb, zavartalanabb és eredményesebb lesz a helyi tanácsok és az alájuk nem tartozó szervezetek együttműködése a közös feladatok területén, a közjó érdekében. Tisztelt Országgyűlés! Mivel ez a javaslat hazánknak, népünknek jó, a nemzeti összefogást, a közjó ápolása érdekében elősegíti, azért a törvényjavaslatot örömmel fogadom el. (Nagy taps.) ELNÖK: Szólásra következik Iván István né képviselőtársunk. IVÁN ISTVÁNNÉ: Tisztelt Országgyűlés! Nagy Imre elvtárs, a minisztertanács elnöke pártunk III. kongresszusán tartott beszédében a tanácsok létrehozásának jelentőségével foglalkozva mondotta, hogy: »A munkásosztály a helyi tanácsokon keresztül bevonta az államigazgatás munkájába a nép széles tömegeit, köztük a dolgozó parasztságot, éppen azokat, akiket a kizsákmányoló földesúri, burzsoá osztályok az ország egész megelőző történelme során az államélet minden területéről kirekesztettek, akiket a munkásosztállyal egyetemben a legelemibb állampolgári jogoktól is megfosztottak.« Ezt igazolja a bácsalmási járásban is az 1950 őszén megválasztott tanácstagság összetétele. A járásban a dolgozókat 640 tanácstag képviseli az államhatalom helyi szerveiben. Ebből 480 dolgozó paraszt. A helyi tanácsokban olyan dolgozók foglalnak helyet, akik a Horthy-rendszerben elnyomott, kisemmizett emberek voltak, akiknek osztályrésze a megvetés volt, még saját érdekükben sem emelhettek szót, mert ha szólni mertek tűrhetetlen helyzetük miatt, akkor a csendőrszuronnyal találták magukat SSemben, mert olyan emberek álltak a község élén, mint Kunbaján Freidinger Pál 50 holdas bíró, aki körül szedte magát olyan képviselőtestületi tagokkal, mint a 80 holdas Szujer Márton, aki állandóan ételmaradékkal etette cselédeit. Ezek a képviselőtestületi tagok üléseiken azzal foglalkoztak, hogy hogyan lehetne a béreket még alacsonyabb szintre szorítani, hogyan lehetne a dolgozó nép rovására gazdagodni. Ezek a képviselőtestületi tagok a község ügyeit úgy intézték, hogy abból mindig a jómódúaknak, az uraknak volt hasz nuk. Ma mindez már a múlté. Ma olyan emberek vannak az államhatalom helyi szerveiben és azok élén, mint Törköly János, a mélykúti tanács elnöke, aki a múltban cseléd volt, vagy mint Szalonnás Mihály, a bácsalmási tanács elnöke, aki szintén cselédeskedett. Olyan tanácstagok vesznek részt az államhatalom helyi szerveiben, a község irányításában, mint Kunbaján Flekenstein Antal, aki a felszabadulás előtt községi gulyás volt, ma egyénileg dolgozó paraszt. Ma ilyen és ehhez hasonló dolgozók irányítják a község munkáját, képviselik a dolgozók