Országgyűlési napló, 1953. I. kötet • 1953. július 3. - 1956. február 11.

Ülésnapok - 1953-12

48 Az országgyűlés 12. ülése 1954. évi szeptember hó 21-én, kedden. 482 követtünk el mindent, hogy elősegítsük a dolgozók napi gazdasági, kulturális és szociális szükségleteinek kielégítését a tanácsokon keresztül. Természetesen azt is figyelembe kell vennihogy tanácsaink, mint új népi-hatalmi szervek, munkájuk kezdetén még nem rendelkeztek kellő -tapasztalattal, harcedzettséggel, belső szilárdsággal s a tanácsok munkájában résztvevő dolgozók százezreinek is a tanács új terület,- első iskola volt. A tanácsok négyéves fejlődésének sikerei nem kevesebbet, hanem sokszorosan többet érnek azáltal, hogy az elért eredményeket a nehézségekkel vívott szakadatlan harcban érték el. i%. A tanácsok négyesztendős munkájának politikai, gazdasági, szociális és kulturális eredményeiről megcáfolhatatlan tények tanúskodnak Különösen áll ez a kormányprogram óta eltelt időre. \ tanácsok aktivitásának és a tanácsülések színvonalának emelkedése a kormányprogram óta igen jellemzően mutatkozik meg a számok tükrében is. 1954. első felében mintegy o.OOO-rel több hozzászólás és mintegy 5.600-zal több javaslat hangzott el a községi tanácsüléseken, mint 1953. első felében. Általában megállapíthatjuk, hogy egész népünk öntudatának, politikai érettségének és érdeklődésének fejlődésében nagy szerepe volt a tanácsok munkájának. Jóllehet, a tömeglcapcsolatok elmélyítése terén az elmúlt években — mint említettem — jelentős hiányosságok voltak, mégis számottevő az az eredmény, amelyet a széles néptömegeknek az állami munkába való bevonása, a tanácsok és a nép összefogása területén elértünk. A tanácsok tagjai többet mennek a nép közé, gyakrabban beszelik meg a dolgozókkal a közös gondokat, a tennivalókat, így segítik elő a párt. a kormány és a nép mind szorosabb összefogását, az ország előtt álló feladatok megoldását. Tanácsaink a lakosság mind szélesebb tömegeire támaszkodva végzik munkájukat, min hatalmasabb iskoláivá válnak az államépítő és államszervező tevékenységnek, amelyet soktízezer munkás, dolgozó paraszt és értelmiségi ismer meg és sajátít el. Ez a fejlődés szinte kézzelfoghatóan mutatkozik meg az állandó bizottságok statisztikájában. 1954. első negyedévében 16.405 megyei, járási, városi és községi állandó bizottság működött, csaknem 5.000-rol több, mint 1951 negyedik negyedében. Az állandó bizottságok mellett dolgozó önkéntes társadalmi aktivisták száma 1954. első negyedében kereken 288.000 volt, vagyis négyszer akkora, mint 1951. negyedik negyedévében. A felsorolt statisztikai adatok belső tanaimat, értékét természetesen szocialista épitőjnunkánk, á mezőgazdasági és ipari termelésnek, a termény begyűjtésnek mindazok az eredményei adják meg, amelyeket négy esztendő alatt a helyi tanácsok részvételével valósítottunk meg. A tanácsok politikai és szervezeti erősödése, a választókkal való fokozott összeforrása ott él és hat az egyénileg dolgozó parasztság, a termelőszövetkezeti tagság megnövekedett munkakedvében, termelési lendületében. Tanácsainknak lenem becsülhető részük van termelőszövetkezeteink fokozatos megszilárdulásában, a tartalékföldek művelés alá vételében, a növénytermelés es az állattenyésztés jó módszereinek elterjedésében, a mezőgazdasági munkakampányok időbeni, s egyre jobb elvégzésében. Tanácsaink javuló munkájának köszönhető, hogy a helyi állami és szövetkezeti ipar erős fellendülésben van, a kisipar is növekszik, a helyi állami ipar termelésének értéke 1954-ben hétszer akkora lesz, mint 1951-ben volt. A kisipari szövetkezetek ebben az évben 1951-hez képest három és félszeresére emelik termelésüket. A helyi állami és a szövetkezeti iparban dolgozók létszáma ez év végére eléri a 180.0Ü0 főt, mig a magánkisipar létszáma 110.000-re emelkedik. Itt alá kell húzni az új tanácstörvénynek wt a paragrafusát, amely a tanácsok önállóságát nagymértékben továbbfejleszti. Ez a törvénytervezet jelentősen kiszélesíti a tanács jogait, gazdasági önállóságát, érdekeltségét, a helyi gazdálkodásban, a helyes községpolitika kialakításában. De ez csak akkor valósul meg, ha gondoskodunk arról, hogy mindez ne csak írott törvény maradjon, ha mindazokat az üzemeket, vállalatokat, intézményeket, kereskedelmi szervezeteket, amelyek elsősorban a lakosság helyi szükségleteit elégítik ki, a minisztériumok minél gyorsabban átadják a helyi tanácsoknak. Itt nemcsak azokról a vállalatokról, vagy üzemekről van szó, amelyeken könnyen adnak túl, mert deficitesek, a hasznothajtó üzemeket is át kell adni. Meg kell szüntetni azt a lehetet-, len állapotot, hogy például a pékségek túlzottan Központosítva vannak ; lényégében megszűntek a kis vágóhidak és sokszor nagymennyiségű élelmiszer pusztul el azértj mert a környéken nincs helyi özem, mely feldolgozná. A tanácsok gazdasági önállóságának, ipari tevékenységének kiszélesítéséhez a minisztertanácsnak is fokozott segítséget kell adnia. A helyi ipar kifejlesztéséhez nagy lehetőségeket nyújt a népgazdaság erőinek átcsoportosítása, a mezőgazdaság fejlesztésének programja, amely ösztönzi a helyi kezdeményezéseket, a községpolitika, a községgazdalkodás kifejlesztését, s ezen az úton a falu gazdasági és politikai életének nagyarányú fellendítését. Az előbb felsorolt számok mutatják a helyi iparral kapcsolatos tanácsmunka fontosságát, de egyszersmind kifejezik a mynka jelentőségének jövőbeni megsokszorozódását is, a helyes községpolitika kibontakozásának szükségességét és azt, hogy itt az ideje annak, hogy határozottabb intézkedéseket tegyünk a lakosság szükségleteit kielégítő iparágaknak a tanácsok kezébe való átadására. Jelentős eredményeket értek el a helyi tanácsok a lakosság kulturális, szociális és egészségügyi szükségleteinek kielégítésében is. Ezek az eredmények annál becsesebbek, minthogy nehéz anyagi, pénzügyi gondok leküzdése árán, a lakosság széles tömegeinek társadalmi úton való mozgósításával, sok ötletből, helyi kezdeményezésből, öntevékenységből születtek meg. Az állami költségvetésben biztosított pénzügyi segítség mellett messzemenően ennek is köszönhető, hogy az országban az 1954—55-ös iskolai évben 242-vel több, teljesen osztott általános iskola működik. A körzeti iskolák száma az elmúlt évben több mint kétszeresére, 326-ról 680-ra