Országgyűlési napló, 1953. I. kötet • 1953. július 3. - 1956. február 11.

Ülésnapok - 1953-10

437 Az országgyűlés 10. ülése 1954. évi június hó 19 én, szombaton. 438 ELNÖK: Szólásra következik? SÁRFI RÓZSI jegyző: Molnár Ernő képviselőtársunk. MOLNÁR ERNŐ: Tisztelt Országgyűlés! Szocializmust építő népünk egységben, hatalmas energiával dolgozik nagyszerű életünk további fejlődése, gazdagodása érdekében. A magyar nép történetében soha nem mutatott ilyen egységet, munkakedvet, mint amilyent pártunk tavalyi júniusi határozatain alapuló kormányprogrammunk és pártunk III. kongresszusának határozatai nyomán tapasztalhatunk. Hazánk fejlődésének legutóbbi tízéves története szemléltetően bizonyítja, hogyan változott, hogyan fejlődött helyes irányba állampolgáraink felfogása, gondolkodása az élet minden kérdésében. Mindinkább fejlődnek, erősödnek a szocialista embert jellemző tulajdonságok dolgozó népünk többségében. Dolgozó népünk öntudatának fejlődése elválaszthatatlan velejárója annak a sikerekben bővelkedő, mélyreható átalakulásnak, amely hazánk politikai, gazdasági és kulturális életében végbemegy. Népünk egységének ez a megerősödése pártunk helyes politikájának eredménye. Ezt az egységet szilárdítják a Magyar Népköztársaság országgyűlésének a dolgozó nép érdekeit kifejező törvényei. Népünknek ez az egysége a szocializmusért folyó harcban és munkában kovácsolódik. A Magyar Népköztársaság bíróságának, ügyészségének ebben a harcban igen ion tos szerepe, hogy az állampolgárok között keletkező jogvitákat eldöntse, államunk és a dolgozó nép érdekeit szem előtt tartva. Fontos hivatása bíróságunknak a nevelés, az egyre erősödő szocialista erkölcs fejlesztése és megerősítése. Éppen ezért feladata bíróságunknak: erélyes eszmei harcot folytatni mindazokkal a burzsoá ideológiai maradványokkal szemben, amelyek a bíróság elé kerülő jogvitákban és egyéb kérdésekben megm Atatkoznak. Megnyilvánulnak ezek akkor, amikor a például egyesek elhagyják családjukat, gyermeküket, mikor a burzsoá erkölcs helytelen felfogása szerint élik életüket és nem törődnek a szocializmust ' építő állam és dolgozó társaik érdekeivel. 1945 óta a polgári bíráskodás területén is igen nagy lépéseket tettünk előre. A felszabadulás előtt érvényben lévő korcs burzsoá perrendtartás bonyolult, nyakatekert szabálytömege csak arra volt jó, hogy a dolgozó népet félrevezessék. Lehetővé tette, hogy akinek pénz*i volt, húzza, halogassa a döntést, ha nem is volt igaza. Ennek következménye az anyagilag gyengébb fél bukása volt. Ez teljesen megfelelt a burzsoá osztály bíróságának, az egész burzsoá államnak. Ez a burzsoá törvény hazug módon a felek »egyenjogúságát« hirdette, holott kapitalista viszonyok között az igazság érvényesítése teljesen lehetetlen a dolgozók számára. A burzsoázia ilyen frázisai csak félrevezetés, fegyver a ^burzsoázia és a vele szövetséges földbirtokososztály kezében a dolgozók elnyomására. A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény nagy lépés volt előre, mert megszüntette a burzsoá perrendtartást. Ez a törvény előrehaladás volt a szocialista eljárás elveinek érvényrejuttatásában. E törvény az ülnökbírák bevonásával biztosította, hogy a bíróságok közelebb kerüljenek a néphez. A népi ülnökök a dolgozók között élve, tapasztalataikkal, a dolgozók véleményével felfegyverezve eredményesen járulnak hozzá az anyagi igazság érvényesítéséhez. Az 1952-es törvény gyakorlati alkalmazása során kitűnt azonban, hogy egyik-másik megoldása nem teremtette meg kellőképpen az eljárási biztosítékokat. Éppen ezért szükségessé vált a törvény módosítása. Az előttünk lévő törvényjavaslat igen helyesen figyelembeveszi azt is, hogy 1952 óta új feladatok jelentkeztek népi demokráciánk igazságszolgáltatása előtt. Különösen nyilvánvalóvá vált ez népköztársaságunk kormánya új programmjának végrehajtása során, amely egyik alapvető feladatként jelölte meg a szocialista törvényesség megszilárdítását. Mint életünk minden területén, szocialista jogrendszerünk továbbfejlesztésében is felbecsülhetetlen segítséget jelent számunkra, hogy példaként előttünk áll az élenjáró szocialista szovjet jogi tudomány és gyakorlat, amelynek segítségével sikeresen megoldhatjuk a polgári bíráskodásunk előtt álló feladatokat. (Elnök: RÓNAI SÁNDOR. — 10.46.) A módosító törvényjavaslat fontos kérdésekben fejleszti tovább polgári bírósági eljárásunkat. Az előkészítő eljárásról szóló rész híven tükrözi, hogy államunk gondoskodik arról, hogy minél gyorsabban, zavar nélkül, a felesleges huzavonát elkerülve történjék meg az ügyek intézése. Az az alapelv, hogy a bíróságok kötelessége az anyagi igazság kiderítése, még inkább lehetővé válik éppen azon keresztül, hogy a bíróságnak lehetősége lesz a tárgyalás alapos előkészítésére. Ily módon a panaszos bizonyítását minden oldalról alátámaszthatja, ugyanakkor az alperesnek is módja van ellenbizonyítékait időben beterjeszteni. Sürgős eljárások esetén a szakértők bevonása, valamint a helyszíni szemle foganatosítása lehetővé teszi, hogy a bíróság az összes szükséges tényanyag birtokában "már az első fokon is érdemben tudjon tárgyalni és ítéletet hozni. Ez az eljárás kiküszöböli azt is, hogy jogtalan igényekkel zaklassák dolgozóinkat. Fokozottabb biztonságérzetet nyújt a gazdasági és társadalmi munka végzéséhez, ami egyik feltétele a jobb és nagyobb eredmények elérésének. A dolgozók érdekeinek fokozottabb érvényre juttatását tükrözi a javaslatnak az a rendelkezése, amely lehetővé teszi a dolgozóknak, hogy munkabér iránti perekben a munkahelye szerinti bíróságtól kérje ügyének eldöntését, ami idő és anyagiak szempontjából is igen sok megtakarítást jelent. A javaslat biztosítja, hogy az alaptalanul perelt alperesnek, illetve a bíróság elé idézett dolgozónak nem származhat keresetkiesése. Fontos módosítás, hogy az ügyek többségét a járásbíróságok tárgyalják és így az érdekelt felek ügyeit gyorsabban és a körülmények alaposabb ismeretében intézhetik bíróságaink. A módosító törvényjavaslat tovább fejleszti az anya- és gyermekvédelmet, lehetővé teszi, hogy a bíróság igénybe vehesse a rendőrség se-