Országgyűlési napló, 1953. I. kötet • 1953. július 3. - 1956. február 11.

Ülésnapok - 1953-9

BÖl Az országgyűlés 9. ülése 1954. irányítása és ellenőrzése alatt áll. Ez a szervezet hivatott a tanácsokkal szorosan együttműködve az állami fegyelem és a törvényesség legmesszebbmenő érvényesülését biztosítani. Ugy látom, hogy ezen a téren még sok a tennivalónk. Szocializmust építő népi demokráciánk minden területén, különösen azonban az államigazgatás és a helyi tanácsok munkájában figyelemreméltó hibák mutatkoznak. Tanácsapparátusunkban és az egyéb állami szervek munkájában az előttünk álló legfontosabb feladat az állami fegyelem megszilárdítása. Egész állami munkánkban ez a döntő láncszem, amelyet megragadva, tanácsaink munkájából is minden gyengeséget kiküszöbölhetünk, — mondotta Nagy Imre elvtárs kongresszusi beszédében. E szavak súlyát felismertük, meg kell tehát találni a hibákat, és azokat ki kell irtani, azaz minden eszközt igénybe kell vennünk a törvényesség megtartása, az állami fegyelem megszilárdítása érdekében. Beszédem elején foglalkoztam járásunk legjobb községeivel, de meg kell mondanom, vannak lemaradó községek. Ezekben a községekben az új kormányprogramm óta szinte feltűnően meglazult az állami fegyelem. Ennek okát elsősorban is abban látom, hogy a kormányprogramm után egy ideig a párt és a tanács vezetői és aktívái csak a kormányadta segítséggel foglalkoztak, nem világították meg a munkásparaszt szövetség másik oldalát, azt, hogy a kedvezmények mellett törvényszabta kötelezettségeink is vannak, melyek megtartása ugyanolyan súllyal kötelező. Továbbá abból is adódik a hiba, hogy tanácsszerveink nem számoltatták el a nem teljesítőket, nem tették meg minden esetben a szükséges intézkedéseket a hátralékok behajtására. Az ellenség azt vetette be a köztudatba, hogy intézkedéseink gyengeségből fakadnak, továbbá, hogy még újabb elengedések is várhatók. »•A szocialista törvényesség államhatalmi szerveink működésének szilárd alapja« — mondotta Nagy Imre elvtárs kongresszusi beszédében. Minden lehetőségünk megvan, hogy ez meg is valósuljon. Ezt a dolgozók nagy többsége meg is követeli tőlünk. A gyakorlatban is be kell bizonyítani, hogy azok járnak rosszul, akik adósai maradnak államunknak. Olyan légkört kell teremteni, hogy szégyen legyen a kötelezettség nem teljesítése. Amelyik területen a törvényesség meglazul, ott az ellenség vérszemet kap a szabotálásra és a kártevésre. Például ludányhalászi járásunk egyik legjobb fekvésű községe a múltévről 13 vagon gabonával maradt adósa államunknak, százon jóval felül volt a hátralékosok száma. A tanács nem fogta.eléggé kézbe a begyűjtést és elszámoltatást. Amikor a járási szervek kimentek, mindjárt tapasztalható volt az eredmény. Bizonyára ebben a községben sem nézik jó szemmel ezt a\ tűrhetetlen lazaságot az élenjáró dolgozó parasztok, mint Puszta Bertalan 11 holdas, vagy Barna Pál 6 holdas dolgozó paraszt, akik csaknem egész évi beadásukat teljesítették. A dolgozók nem nézik jó szemmel, évi június hó 18-án, pénteken. 352 amikor látják, hogy a 20 holdas Galcsik András beadását az elmúlt évben is alig teljesítette valamiből s ez évben szintén szégyenteljes a beadás teljesítése. Ma, amikor minden termeivényért jó pénzt kapnak a dolgozó parasztjaink és az állattenyésztés is kedvező, szégyen az, ha mégis a végrehajtónak kell a beadás terén rendet teremtenie. Hollókő községben a kulákok évek óta adósai államunknak. Ugyanakkor az elmúlt vásáron Szabó István kulák többezer forint értékű sertést adott el, amire a járási tanács egyik vb. tagja lett figyelmes. Vagy Nagylóc községben is a Mravcsik-féle kulákoknál, kiknek 72 holdjuk volt és jelenleg is nagyobb földterülettel rendelkeznek, a helyi tanács nem tudott érvényt szerezni a törvényesség megtartásának. Amikor a járástól kimentek, a helyi tanács elnökének véleménye az volt, hogy oda hiába mennek, úgy sincs semmije. A nincstelennek vélt kuláknál a járási küldöttek találtak 34 malacot, két süldőt, három anyakocát, két tehenet, két üszőt, négy borjút és két pár ökröt. Meg kell jegyeznem, ' az államnak több mázsa vágómarhával és sertéssel voltak adósai és még mindig 19 kilogramm tojás és többezer forint adótartozásuk áll fenn. Ezek a példák igazolják Rákosi elvtárs szavait, hogy »kutyából nem lesz szalonna«. (Derültség.) Ezeket a jelenségeket azért soroltam fel, mert országunk különböző részein minden bizonnyal még vannak — sajnos — ilyen és ehhez hasonló esetek. Az ellenség nem alszik, nem szabad, hogy az eredmények elbizakodottá tegyenek bennünket. A megyei, járási és községi szerveknek állandó harcot kell folytatniok az ellenség leleplezéséért. A központi szervek pedig követeljék meg, hogy sújtsanak le az ilyen kártevőkre. Változtatni kell az olyan módszereken is, amikor a felsőbb szervek tudomásul vesznek dolgokat és a bejelentést nem követi gyors elintézés. Erre a példák sorozatát lehetne felhozni. Véget kell vetni a futó ellenőrzésnek és nagyobb segítséget kell adni helyi tanácsainknak, melyek az osztályharc döntő szakaszában küzdenek államhatalmunk megszilárdításáért. A fennálló hibákért felsőbb szerveink is felelősek. Az elmúlt héten kinn voltam Nógrádszakái községben. A tanács dolgozói megjegyezték, hogy én vagyok aznap délelőtt a tizennegyedik, aki a felsőbb szervektől jött. Ebből is látható, hogy a felsőbb szervek munkája nem elég tervszerű. Rákosi elvtárs kongresszusi záróbeszéde nyomán a legteljesebb bizalommal vagyok a tekintetben, hogy harcedzett pártunk vezetésével, az egész dolgozó nép szilárd egységében az összes feltételek és biztosítékok megvannak arra, hogy célkitűzéseinket az elénk tornyosuló akadályok ellenére is megvalósítjuk. Az 1954. évi költségvetést pártunk és a magam nevében elfogadom és az országgyűlésnek is elfogadásra javasolom. (Taps.) ELNÖK: Szólásra következik? ZENTAI JÓZSEF jegyző: Kádas István képviselőtársunk.