Országgyűlési napló, 1953. I. kötet • 1953. július 3. - 1956. február 11.

Ülésnapok - 1953-8

331 Az országgyűlés 8. ülése 1954. évi június 17-én, csütörtökön. 332 Programm és pártunk III. kongresszusa tűzött elénk. A közlekedés dolgozói magukévá tették a Szovjetunió Kommunista Pártja XVII. Kongresz­szusán Sztálin elvtárs által adott útmutatást: »Az ipar és mezőgazdaság terén elért.... vív­mányokat — mondotta — azonban elveszíthet­jük, ha áruforgalmunk sántítani kezd és a köz­lekedés kölönc lesz, amely a lábunkat lehúzza. Ezért az áruforgalom kifejlesztésének és a közle­kedés jelentékeny mértékű megjavításának fel­adata aktuális feladat, amelynek megoldása nél­kül nem haladhatunk előre ...« Ennek a tanításnak figyelembevételével kell szemügyre vennünk a közlekedés- és postaügyi minisztérium, a vasútigazgatás, a vasútegészség­ügy és a postaigazgatás 1954. évi előirányzatait tartalmazó fejezetek tárgyalása során eddigi eredményeinket, de ezzel egyidőben az elköve­tett és még kijavításra váró hibákat is, és azt, hogy a dolgozók állama által az 1954. évben a közlekedés rendelkezésére bocsátandó milliók mennyiben segítik a közlekedés és ezen keresz­tül az egész népgazdaság munkáját. Nem csupán a vasutas dolgozók munkájának és szakmájának szeretete, hanem a vasútnak a közlekedésben és az egész népgazdaságban el­foglalt szerepe is késztet arra, hogy mindenek­előtt a vasútigazgatás kérdéseivel kívánok fog­lalkozni. A költségvetés lehetőséget biztosit arra, hogy a vasút műszaki fejlesztését, valamint a dolgozók szociális és kulturális ellátását jelentős beruhá­zásokkal biztosítsuk. Ez évben továbbfolytatjuk az országos vasúti hálózat teljesítőképességének fokozásában legnagyobb jelentőséggel bíró buda­pest-ferencvárosi rendezőpályaudvar átépítését. Ebben az évben megépül az irányrendező újabb 15 vágánya, elkészülnek a vágányzat biztosító­berendezéseinek befejező munkái. A dunántúli ipartelepek és bányaüzemek nagymértékű fejlő­dése következtében megnőtt teher- és személy­szállítási igények minél eredményesebb kielégí­tése érdekében lehetővé válik a székesfehérvári állomásbővítés magasépítési munkáinak ezév­beni befejezése, személyforgalmi vágányhálóza­tának bővítése és a rendezőpályaudvari vágá­nyok kiegészítése. Tovább folytatjuk a háborús események so­rán tönkretett újpesti dunahíd építését és nem­zetközi megállapodás alapján újjáépítjük a ko­máromi dunahidat. amely már ebben az évben átadható lesz a forgalomnak. A vasút ugyanúgy, mint a közlekedés többi területe is, lemaradt a szociális létesítmények terén is. A dolgozók részére sok helyen a szüksé­ges munkavédelmi berendezések, lakások, mun­kásszállások, étkezők stb. nincsenek kellő mér­tékben biztosítva. Az új költségvetés a vasutas dolgozók ré­szére 34 budapesti és 425 vidéki lakás létesítésére ad lehetőséget. A közel 10 millió forintos keret­ben egészségüevi beruházásokat hajtunk végre. Ebből a keretből építjük meg a vasutas dolgozók fokozottabb egészségvédelmének biztosítására a MÁV budakeszi tüdőszanatóriumának első ré­szét. Közel 2 és fél milliós költségkerettel kultu­rális beruházásokat létesítünk. Szociális beruhá­zásaink között az ország különböző helyein mun­káslaktanyákat, üzemi konyhákat, étkezőket, napközi otthonokat, bölcsődéket építünk 17 mil­lió forintos költséggel. Munkavédelmi beruházá­sokra a folyó évben 17 millió forintot fordítunk. Ezek a számok is arról tanúskodnak, hogy kormányunk a vasutas dolgozók munkáját meg­becsüli és a rendelkezésre álló lehetőségek kere­tén belül a munka jobb végzésének lehetőségeit is megteremti. A vasutas dolgozók érzik ezt és ennek tuda­tában készülnek a vasút legnagyobb erőpróbá­jára, az őszi csúforgalom sikeres lebonyolítására. Az ezévi ős&i forgalomban több árut kell elszállí­tani, mint az elmúlt évben, ugyanakkor azonban mozdony- és járműparkunk nem növekedett. Ép­pen ezért az őszi forgalom lebonyolításánál dön­tően mozdonyaink és teherkocsijaink jobb ki­használásával kell a szállítási feladatokat mara­déktalanul lebonyolítani. Vannak még belső tartalékaink. A szocialista munkamódszerek további fejlesztésével, a Szov­jetuniótól átvett tapasztalatok minél szélesebb­körű alkalmazásával, a 2000 tonnás és az 500 kilométeres mozgalmak, valamint a kongresszusi verseny eredményeinek fokozásával, a különböző szolgálati ágak együttműködésének még jobbá tételével javíthatjuk munkánkat. A vasútüzem belső tartalékainak feltárása azonban egymagában nem lesz alkalmas a vasút előtt álló feladatok megoldásához. Rendkívül nagy lehetőséget biztosítana a kapacitás növelé­sére, ha a tárcák és a szállító vállalatok tervsze­rűbbé tennék munkájukat, biztosítanák a teher­kocsik haladéktalan ki- és berakását, megszün­tetnék a ma is nagyszámban észlelhető indoko­latlan hosszútávú és keresztszállításokat. Ez a kívánság természetszerűleg minden közlekedési ág, elsősorban a gépjárműközlekedés részéről is indokoltan hangzik el a szállítók felé. Erre annál is inkább szükség van, mert a vasút járműparkjának fejlődése minőségben és mennyiségben egyaránt elmaradt a többszörö­sére növekedett feladatoktól. Nem kielégítő a fejlődés az új vontatási mó­dok bevezetése területén, sőt a már villamosí­tott vonalainkon is vegyesüzemet kell fenntar­tani, mert a gyáripar nem tudott a mai napig sem vontatásra alkalmas villamosmozdonyt ki­alakítani. A Diesel-villamosvontatás területén sincs komoly fejlődés, ugyanúgy, mint a motor­kocsiknál, valamint az elővárosi villamos motor­kocsiknál. A teheráruszállítás területén fellépő igénye­ket csak nagy nehézségekkel tudtuk kielégíteni, ugyanakkor, amikor többszáz teherkocsit — sze­mélykocsi állományunk elégtelensége miatt — személyszállításra kellett felhasználnunk. A vas­úti pálya feléDÍtménye elöregedett és ez is aka­dályozza a teljesítmények fokozását. Az újon­nan gyártott sinek jelentős része selejtes minő­ségű. Mindebben döntő felelősség terheli a kohó­és gépipari minisztériumot, amely jármű, anvag és Hkatrész szállítási kötelezettségének 1953-ban csak részben, késve és nem megfelelő minőség­ben tett eleget. Az 1954. év első negyedében és átterjedve a másodikra, hengerelt anyagokban

Next

/
Thumbnails
Contents