Országgyűlési napló, 1953. I. kötet • 1953. július 3. - 1956. február 11.

Ülésnapok - 1953-7

269 Az országgyűlés 7. ülése 1954. évi június hó 26-án, szerdán. 270 szággyűlés előtt rámutatni — hogy népgazdasá­gunk, főleg iparunk gyorsütemű fejlődésével nem tartott lépést az egészségügy fejlődése. Nem vette figyelembe a biztosítottak számának roha­mos emelkedését, amely az 1938. évhez viszo­nyítva csaknem háromszorosára emelkedett. Ezenfelül lényegesen fokozódott a dolgozók egészségügyi igényessége is. Ennek következté­ben fejlődésünk az egészségügy területén a fel­szabadulás előtti állapotokhoz viszonyítva bár lényegesen javult, mégis messze elmaradt a foko­zott igényekhez mérten. Sok a hiba az egészségügy tervezésében is, amit a jövőben az eddiginél sokkal biztosabb alapokra kell helyezni. Ennek érdekében jobban figyelembe kell vennünk a helyi viszonyokat és körülményeket. Nagy még a zsúfoltság kórhá­zainkban és rendelőintézeteinkben egyaránt. A III. kongresszuson a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének beszámolója rá­mutatott arra, hogy a népgazdasági ágak között aránytalanságok keletkeztek és hogy a főfeladat: egyrészt érvényt szerezni társadalmunkban a népgazdaság különféle ágai arányos fejlődése törvényének, másrészt újabb aránytalanságok keletkezésének megakadályozása. Iparunk és mezőgazdaságunk nagyarányú fejlődése mögött az egészségügy lemaradása hát­ráltatja népgazdaságunk további fejlődését. Az egészségügy viszonylagos lemaradása városaink és falvaink gyorsütemű gazdasági és kulturális átalakulása mögött lassan a további fejlődés fék­jévé válik. A jövőben határozottan arra kell töreked­nünk, hogy az aránytalanságokat kiküszöböljük. Iparunk és mezőgazdaságunk fejlődésével pár­huzamosan gondoskodni kell az egészségügyi in­tézmények és berendezések létesítéséről is. Biz­tosítani kell népgazdasági tervezésünkben, vá­rosaink és falvaink, ipari és mezőgazdasági üze­meink szervezésénél, bővítésénél a dolgozóink részére szükséges egészségügyi feltételeket. Ami­lyen aránytalanság van az egészségügy fejlődé­sében a többi népgazdasági ágakhoz viszonyítva, ugvanaz az aránytalanság megtalálható az egészségügy különböző ágainál. Itt elsősorban a közegészségügy nagyarányú lemaradására sze­retnék rámutatni. Az egészségügyi minisztérium egyik legfon­tosabb feladata, hogy biztosítsa a közegészség­ügyi követelmények érvénvesülését. Olyan ter­veket kell kidolgozni, amelyek alkalmasak köz­egészségügyünk elmaradottságának gyors fel­számolására. Hangsúlyozni szeretném azonban, hogy ez nem egyedül és kizárólag az egészség­ügyi minisztérium, hanem az összes, főleg az ipari és a mezőgazdaságot irányító minisztériu­mok feladata is. Meg kell érteniök a párt- és gazdasási funk­cionáriusoknak, a minisztériumok, vállalatok, gazdaságok vezetőinek, hogy a saját területükön a jó közegészségügyi viszonyok megteremtéséért, a dolgozók egészségesebb élet- és munkakörül­ményeinek biztosításáért elsősorban ők felelő­sek, de felelősek az óvórendszabályok betartá­sáért és a balesetek elhárításáért is. Ezekre a célokra saját költségvetésükben biztosított ösz­szeg célszerű és maradéktalan felhasználásáért is őket terheli a felelősség az ipar és mezőgaz­daság területén egyaránt. Szükséges továbbá közegészségügyünk elma­radottságának felszámolása érdekében, hogy az ipari és mezőgazdasági fejlesztési tervekben, a város- és községrendezésben az oktatási és kultu­rális intézmények létesítésénél, a közlekedési és a kereskedelmi hálózat szélesítésénél az ezeket a területeket irányító minisztériumok komoly gon­dot fordítsanak a tervekben az egészségügyi fel­tételek biztosítására, és megértsék a népgazda­ság egyes ágazatai és az egészségügy szoros, egy­másra ható, kölcsönös kapcsolatát. Megoldásra vár a mezőgazdaság nagyarányú fejlesztésével párhuzamosan a mezőgazdasági dolgozók egészségügyi ellátásának javítása, a falu és a város között egészségügyi szempontból fennálló lényeges különbségek és aránytalansá­gok fokozatos felszámolása. A vidék, főleg a falu egészségi ellátásának alappillére a körzeti orvos munkája. Sok még a betöltetlen körzeti orvosi állás. Ezért rendkívül fontos a körzeti orvos lakásának biztosítása, élet­és munkafeltételeinek megjavítása. Fokozatosan le kell venni a körzeti orvos válláról a ma még túltengő bürokratikus adminisztratív munkát, hogy az orvos a megelőző, gyógyító, közegész­ségügyi, járványügyi feladatokat valóban mara­déktalanul elláthassa. Ennek érdekében biztosítani kell a védőnői, szülésznői, körzeti ápolónői hálózat folyamatos megerősítését. A jó körzeti orvosi munka egyik legfontosabb biztosítéka a falu jobb egészség­ügyi ellátásának. Az egészségügyi minisztérium terveiben sze­replő közegészségügyi és járványügyi hálózat kiépítése a szovjet tapasztalatok alapján nagy­mértékben elő fogja segíteni a falu és a város közegészségügyi viszonyainak fejlődését. A háló­zat kiépítését a minisztérium már több megyé­ben megkezdte. Az egészségügyi minisztériumnak arra kell törekednie, hogy megszilárdítsa az egészségügy területén eddig elért eredményeket és hogy a költségvetési előirányzat célszerű felhasználásá­val fejlessze az egészségügyi ellátás minőségi színvonalát. Arra kell törekedni, hogy az egészségügyi hálózat szélesedésével párhuzamosari~egyre több és egyre jobban képzett orvos és egészségügyi dolgozó magasszínvonalú tudományos és gya­korlati munkája szolgálja dolgozó népünk egész­ségüevét, a lakosság egészségügyi kultúrájának fejlődését. Tisztelt Országgyűlés! Az 1954. évi költség­vetés egészségügyi előirányzatai világosan tükrö­zik a Magyar Dolgozók Pártja politikájának megfelelően a szocializmus építésének főbb cél­kitűzéseit, az emberről való fokozott gondosko­dást. Ez a költségvetés is bizonyítéka annak, hogy kormányunk fokozza erőfeszítéseit a szocializ­mus építőinek, munkásosztályunk, parasztsá­gunk, értelmiségünk, hazánk egész dolgozó la­kosságának jobb egészségügyi ellátása érdeké­ben. Ahhoz, hogy ezek a célok megvalósuljanak* nemcsak az anyagi feltételek biztosítása szüksé­ORSZAGGYÜLeSI ÉRTESÍTŐ ?0

Next

/
Thumbnails
Contents