Országgyűlési napló, 1953. I. kötet • 1953. július 3. - 1956. február 11.

Ülésnapok - 1953-7

255 Az országgyűlés 7. ülése 1954. évi június hó 16-án, szerdán. 256 és Londontól, Moszkvától és Párizstól, Hanoitól és Pekingtől«. A mi békegondolatunk és békeakaratunk nem passzív ábránd, légvárépítés, hanem az cselekedeteinkben, elszántságunkban nyilatkozik meg. Mi szeretjük a békét, nagyon szeretjük a békét. Mert hiszen olyan szép a mi hazánk és olyan nagy és hősi az a munka, amelyet a magyar nép két szörnyű világháború pusztítása után, nem feledkezve meg halottairól és sírhantjairól, végez ebben a szépséges hazában a bányák mélyén és az üzemekben, a gyárakban, a mezőkön, és a tudományos intézetekben. De aki hozzá mer nyúlni ehhez a békés, építő munkához, a mi magyar hazánk függetlenségéhez, annak erre a támadó mozdulatra minden magyar ember úgy válaszolna, mintha szeme fényéhez, a gyermekéhez, az unokájához merészelne hozzányúlni. (Nagy taps.) Mi békésen kívánunk együtt élni szomszédainkkal, Európa minden nemzetével. De ismerjük azokat a veszélyforrásokat, amelyek egész Európa békéjét, a mi hazánk békéjét is fenyegetik, elsősorban a német militarizmus feltámasztásával, a fasizmus rehabilitálásával, az Ausztriában propagált új Anschluss-veszéllyel, az úgynevezett Soldatentreffenek, katonai találkozók rendezésével, amelyeken ismét feltűnt az európai történelem legnagyobb gyalázatának, barbár korszakának jelképe: a horogkereszt. Résen kell lennünk nekünk is, mint minden igaz európainak, hogy egy új világháborút előkészítő német militarizmus sárkányfejei ki ne nőhessenek és ne veszélyeztethessék ismét egész Európa békéjét és civilizációját. Mi nem az úgynevezett európai védelmi közösség hazug, képmutató jelszavában látjuk Európa és benne a mi hazánk békés jövőjét, hanem az európai kollektív biztonság megszervezésében, amelyet Molotov szovjet külügyminiszter javasolt a berlini külügyminiszteri értekezleten és amely javaslat még átfogóbb formát öltött a szovjet kormánynak a három nyugati nagyhatalomhoz intézett március 31-i jegyzékében. Az egész magyar nép nagy megelégedéssel fogadta a Magyar Népköztársaság kormányának nyilatkozatát, amelyben csatlakozott a szovjet javaslatokhoz. Külpolitikánknak egyik legfontosabb feladata tehát, hogy aktívan támogassa az európai kollektív biztonság megteremtésére irányuló erőfeszítéseket. Egy másik fontos feladatát pedig abban látjuk, hogy tovább küzdjön azért, hogy Magyarországot a békeszerződés előírásának megfelelően felvegyék az Egyesült Nemzetek Szervezetébe, hogy ott is aktívan kivehesse részét a béke megvédésében és a népek közötti barátság elmélyítésében. Ezt a jogos követelését eddig az amerikai imperialisták meghiúsították. A világ közvéleménye azonban egyre inkább helyesnek és jogosnak ismeri fel népünk erre irányuló akaratát. Békepolitikánknak újabb bizonysága, hogy Magyarország ismét részt vesz az UNESCO-nak, és több más nemzetközi szervnek a munkájában. » Tisztelt Országgyűlés! A magyar külpoli, tika a békés tárgyalások szellemét képviseli. De nem alkudhatik meg sohasem azokkal, akik a magyar nép külső és belső békéje ellen határainkon kívül vagy belül merényletet szerveznek. Jól megtanultuk mi Kossuth Lajosnak ezt a tanítását: »A gyengék békéje a kegyelemdöfés, az erős a béke biztosítását önmagában hordozza«. Igen, a magyar külpolitika azért erős, mert békepolitikája — mint említettem — a magyar szívek mélységében, a Szovjetunió által vezetett béketábor legyőzhetetlen erejében gyökerezik. Külpolitikánk a béke politikája. A magyar nép politikája, ezért igazi, független, önálló nemzeti politika. Mivel az 1954. évi költségvetés biztosítja ennek a külpolitikának további békés fejlődését, a költségvetést elfogadom. (Nagy taps.) ELNÖK: Szólásra következik? SÁRFI RÓZSI jegyző: Szabó Gusztáv képviselőtársunk. SZABÓ GUSZTÁV: Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásomban a költségvetésnek az igazságügyminisztériumra vonatkozó részével kívánok foglalkozni. Elsősorban azzal, hogy népi demokráciánk társadalmi, gazdasági és kulturális életében végbement alapvető változások megváltoztatták bíróságaink arculatát is. Mindenki előtt világos, hogy igazságügyi szerveink ma már magukon viselik a szocialista igazságszolgáltatás jellemvonásait. Bíróságaink ma a dolgozó népet szolgálják. A magyar dolgozók tisztán látják azokat a döntő különbségeket, amelyek megmutatkoznak a mai magyar bíróságok és a fasiszta Horthybíróságok tevékenységében. A magyar dolgozók csak rossz emlékkel gondolnak a reakciós, munkásnyúzó tőkések és a kisparasztokat, gazdasági cselédeket kiuzsorázó és nyomorban tartó földesurak bíróságaira, amelyek minden tettükkel a Horthy-fasizmus társadalmi, gazdasági rendjét védték. A Horthy-fasizmus bíróságai különös kegyetlenséggel üldözték a magyar nép legjobb fiait, a kommunistákat, akik az ország függetlenségéért, az elnyomott dolgozók millióinak felszabadításáért folytattak harcot. Egész más jellegűek a mi népi demokráciánk bíróságai, amelyek fontos tényezői és szervei a szocialista államnak. Ezek a bíróságok a szocialista törvények alapján védik a szocialista társadalmi rendszert, a szocialista gazdaságot, a termelési eszközök társadalmi tulajdonát, népi demokratikus államunk alapvető intézményeit, segítenek a társadalmi rendszerünkkel szembenálló volt kizsákmányoló osztályok ellenállásának megtörésében, megbüntetik azokat, akik a '•zocialista állam és a dolgozók ellen támadnak. Bíróságaink védik és biztosítják a dolgozók jogait, nevelik a megtévedt dolgozókat a szocialista együttélés szabályaira, segítséget nyújtanak abban, hogy a dolgozók számára a nép által alkotott törvényekben biztosított jogok teljes mértékben érvényesüljenek. Ezek a feladatok jellemzik ma a szocializmust építő népi demokráciánk bíróságainak működését. A munkásosztály tagjaiból, a dolgozó parasztság soraiból és a haladó értelmiségből kikerült hivatásos bírák mellett a bírói székben