Országgyűlési napló, 1953. I. kötet • 1953. július 3. - 1956. február 11.

Ülésnapok - 1953-7

239 Az országgyűlés 7. ülése 1954. évi június hó 16-án, szerdán. 24U tése a belügyi szervek, de más állami szervek munkájában is az ellenséggel szemben olyan feladatot jelent, amelyet az ellenség nem tud kikerülni, nem tud átugrani; olyan feladatot jelent, amelybe ütközve az ellenség feltétlenül betöri a fejét. A törvényesség megszilárdítása és fejlesztése kétoldalú dolog. Nem csupán arról van szó, hogy a belügyminisztérium és szervei, valamint minden más állami szerv betartsa a törvény előírásait, hanem arról is, hogy betartassuk és senki által ne engedjük megsérteni népi demokráciánk törvényeit. A törvényesség legfőbb őre a legfőbb ügyészség, az ügyészségi apparátus. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a törvények betartásának, tiszteletben tartásának ellenőrzése, elősegítése kizárólag az ügyészség feladata. E feladat teljesítésében igen komoly szerep hárul a belügyminisztériumra és szerveire. A becsületes,, jóindulatú embereket nevelnünk, tanítanunk, segítenünk kell törvényeink ismeretére, a kormányhatározatok és rendeletek betartására. Itt a meggyőzés, a türelem, a felvilágosító munka eszközét kell alkalmazni. De nincs helye a türelemnek, és főleg nincs helye a liberalizmusnak, az éberség hiányának népünk ellenségeivel szemben, akik tudatosan, alattomos módon megkísérlik kijátszani, áthágni törvényeinket, hogy államunknak kárt okozzanak, hogy gátolják, akadályozzák a kormányprogramm nagyszerű célkitűzéseinek végrehajtását, zavarják szorgalmas népünk békés, alkotó munkáját. Pártunk és kormányunk a belügyi szervekre bízta népi államunk rendje sérthetetlenségének védelmét, határaink szilárd őrzését, a közrend, a közvagyon, s az állampolgárok személyi és vagyoni biztonságának védelmét, a jó közbiztonság megteremtését. Az a megtisztelő feladat alkotja munkánk legfőbb tartalmát és alapját, hogy védjük elért eredményeinket, a munkások, a dolgozó parasztok, az értelmiségiek, hazánk minden dolgozója munkájának gyümölcsét, népi demokratikus államunkat minden ellenséges kísérlettel szemben. Az imperialisták külföldi ügynökei, együtt a még országunkban meglevő ellenséges elemekkel és erőkkel arra törekszenek, hogy ha már a fejlődést megállítani, vagy visszavetni nem tudják, legalább nehezítsék, akadályozzák népünk boldogulását. Módszereikben nem válogatósak. Ha kell, idomulnak az adott helyzethez, hol álarcban, hol anélkül tevékenykednek. A sorozatos kudarcok után is tovább folytatják aknamunkájukat. A belső ellenséges elemek és erők, valamint külföldi támaszaik is tudják, értik, hogy mit jelent az új kormány programm végrehajtása, tudják — még ha nyíltan, kifelé tagadják is — hogy egyet jelent munkásosztályunk, dolgozó parasztságunk, egész népünk életszínvonalának állandó emelésével, a munkás-paraszt szövetség tovább megerősödésének népi demokratikus államunk rendjének megszilárdulásával, a szocialista építés sikereivel, a béketábor erősödésével. Ugyanakkor egyet jelent a kormány programm sikeres végrehajtása az ellenség reményeinek, törekvéseinek rombadöntésével. Persze ezt az ellenség nyíltan nem hangoztatja, ennek éppen az ellenkezőjét terjeszti: hazug rágalmakkal illeti szerveinket, munkánkat, eredményeinket. Erőnket, pártunk, kormányunk, állami szerveink alkotó, őszinte bírálatát és önbírálatát gyengeségnek igyekszik feltüntetni. Ahol mi az elkövetett hibák kijavítására teszünk eredményes intézkedéseket, ők visszavonulásról, meghátrálásról fecsegnek. »Éhes disznó makkal álmodik« — mondja a magyar közmondás. Ez gyakran ráillik népünk ellenségeire is. Itt van például pártunk és kormányunk új gazdaságpolitikájának a mezőgazdaság fejlesztésére vonatkozó programmja, amelyet nagy helyesléssel, megnyugvással fogadott dolgozó parasztságunk, munkásosztályunk, egész dolgozó népünk. Az osztályellenség, a kulákok és cimboráik, külföldi sugalmazóikra támaszkodva, azok arcátlan hangján, bátorításán felbuzdulva, a" törvényesség ürügye alatt támadást indítottak termelőszövetkezeteink ellen. Rosszul számítva azt gondolták: most elérkezett az ő idejük, hogy a falun elvesztett pozíciójukat visszaszerezzék. Máris rájöttek azonban arra, hogy most is — mint ez már velük annyi sokszor megtörtént — tévedtek. Dolgozó parasztságunk, úgy a termelőszövetkezetekbe tömörült parasztság, mint az egyénileg dolgozó parasztok, akik bíznak pártunk és kormányunk politikájában és egyre nagyobb termelési kedvvel tesznek eleget hazafias kötelességüknek, megvédik a népi demokráciától kapott szabadságukat és nem hajlandók engedményt tenni az ellenségnek, a kulákoknak és egyéb falusi ellenséges elemeknek. A belügyminisztérium vezetőinek és beosztottainak az a kötelességük, úgy kell dolgozniok, hogy a kulákok és egyéb ellenséges elemek még jobban megértsék: pártunk és kormányunk mezőgazdaságunk fejlesztésére, a dolgozó parasztság megsegítésére, a paraszti termelés biztonságának fokozására irányuló politikája — amely alapja egész dolgozó népünk, mindenekelőtt a munkásosztály életszínvonala emelésének — nem jelent engedményt népünk ellenségei számára. Ellenkezőleg! Államunk törvényeire szilárdan támaszkodva még fokozottabban védjük és óvjuk népünk érdekeit, a mezőgazdasági és ipari termelés biztonságát minden rendű és rangú ellenséggel szemben. A belügyminisztérium államvédelmi és rendőri szervei eredményes harcot folytatnak a külföldi imperialisták ügynökei és a belső reakciós, ellenséges elemek és erők ellen. Államhatáraink egyre inkább áthághatatlan akadályt jelentenek az imperialisták ügynökei számára, akik akarva, nem akarva meg kell, hogy tanulják: államhatárunk szent és sérthetetlen! (Taps.) Ugyanakkor kormányunk nem zárja le a kapukat a becsületes szándékkal beutazó külföldiek előtt, akik meg akarják ismerni népünk életét, munkáját, eredményeit. De nemcsak határainkon, hanem az ország belsejében is egyre kilátástalanabb az imperialisták ügynökeinek, a kémeknek és szabotőrök-