Országgyűlési napló, 1949. II. kötet • 1950. május 8. - 1953. március 18.
Ülésnapok - 1949-54
1205 Az országgyűlés 54. ülése 1952. áll ebben- a hazában, hogy nemcsak Magyarország függetlenségét akarják elrabolni, nemcsak Habsburg Ottó és idejétmúlt kísértetét, a történelem kriptalakóit akarják ismét életre kelteni, hanem országunkat is egy vérző Koreává szeretnék változtatni. Mint mondottam, népünk gyűlölete nó'ttön no, amidőn látja, hogy az amerikai imperialisták hazánkat még-nagyobb szenvedéseknek akarják kitenni, mint ahogy azt a hitleri fasiszták tették. Nőttön-nő népünk gyűlölete, amikor látjta, hogy egyre nyíltabban szervezik meg hazánk függetlensége, népünk ibékés, becsületes építő munkája elleni gaz merényleteiket. Tudatában van a magyar nép annak is, hogy az imperialisták merénylett er ve az egész emberiség ellen irányul, az amerikai nép ellen is, a nyugateurópai népek, a közép- és .közeikeleti népek, a délamerikai, a latinameríkai népek ellen is. A - szemfényvesztés, amelyet a szabadság, az emberiség nagy és szent fogalmaival. űztek a nyugati imperialisták, ma már üres és cinikus játék a népek szemében. Akik egy új világháború tűzcsóvájával játszanak, valamennyi nép biztonságát veszélyeztetik. Ez a felismerés tör utat az amerikai imperialisták csatlós országaiban is. Ezeknek az országoknak* közvéleménye is egyre nagyobb mértékben ébred, tudatára annak, hogy Nyugat-Németországot, Franciaországot, Belgiumot, Hollandiát, Olaszországot az amerikai imperialisták stratégiai tervei, — amint ez a Fechteler-jelentésböl is kiderül — egy elsüllyedt Atlanti s-vil ág sorsára akarják juttatni, amelyen nemcsak emberek milliói pusztulnak el, hanem az emberiséig legdrágább értékei, a kölni Dom, a Louvre, a chatresi székesegyház és az Uff izi képtár^ a Westminster Abbey és a British Múzeum is. Tudják azt Nyugateurópában, hogy az ameriakaiak és parancsukra az angolok azért ütötték az új keresztes háború lovagjaivá Hitler legvéresebbkezű tábornokait, Kesselring rnarsallt, Guderiant, Manteuffelt, Haldert, Speydeit, hogy ezek az újra feltámasztott német militarizmus pretoriánus hadseregeivel fedezhessék egy harmadik világháborúban az amerikaiak európai dicstelen szereplésének visszavonulását Európából. Nyugateurópa népei azonban egyre hatalmasabb módon nyilvánítják ki azt az elszánt akaratukat, hogy nem hajlandók az : amerikai atombomba-kísérletek színhelyéül 'kiválasztott csendesóceáni szigetekre kihelyezett és halálra ítélt kecskéknek sorsána jutni, nem hajiaridók az atombomba kísérletek eszközéül felhasznált öreg hajók .sorsát tartogatni a saját hazájuk számára. Nyugateurópa dolgozói ma már világosan látják, hogy a Marshall-segély nem volt más, mint egy shylocky uzsoraüzlet, amelynek tőkéjét és kamatait egyformár embervérrel kell megfizetni. Ma már az amerikai sajtó siránkozik elsőisorban azon, hogy Nyugateurópát mint szökőhullám árasztja el az Amerika-ellenes hangulat. A nemzetközi közvélemények nyomására a francia, a britkormány is kénytelen bizonyos tartózkodást vagy látszatellenáMst tanúsítani az egyre arcátlanabb amerikai követelésekkel szemben. Nagybritanniában felismerik elsősorban azt, hogy az amerikai róka egyre falánkabban jár az egykori brit bíró* évi december hó 17-én, szerdán. 1206 dalom kertjei alatt és a leghízottabb falatokat szemelte ki magának s igyekszik azokat elrabolni, ahogy az már nem egy esetben sikerült is neki. Az amerikai róka azonban erősebb, mint a legyengült brit oroszlán,-amely nem tudja már megvédeni olajmezőit, világpiacait, de még saját dominiumait sem. ' Hasonló a helyzet Franciaországban. N agybritannia és Franciaország is amerikai támaszpontokká és amerikai megszállt területekké váltak és az amerikai imperialisták mindenütt befészkelték magukat a brit, francia, belga, holland gyarmatokba, - piacokra, sajtóba, filmszínházakba és könyvpiacra. Elindult Nyugateurópában eg'y nagy amerikai kiárusítás., elindult az elnemzetlenedés korszaka ezekbén az országokban. Persze, hogy az amerikai imperializmus zsoldjaiba szegődött atlanti kormányok hervadt, fügefalevelekkel igyekeznek még rejtegetni azt a tényt,'hogy elvesztették nemzeti függetlenségüket, a dolgozó tömegeket azonban az ilyen fügefalevelek már nern tévesztik-meg. Egyre többen ismerik fel a nyugati országokban a nagy Sztáiin október 14î történelmi jelentőségű beszédének megállapítását: »A burzsoáziát azelőtt' a nemzet vezetőjének tekintették. Védelmezte a nemzet jogait és függetlenségét, amelyet mindenek fölé helyezett. A nemzeti elvnek most már nyoma sem maradt. A burzsoázia most dollárokért áruba bocsátja a nemzetek jogait és függetlenségét. A nemzeti függetlenség és a nemzeti szuverenitás zászlaját félrelökte.« Amíg az úgynevezett atlanti világban egyre • inkább kirívóbban mutatkoznak meg az imperialisták közötti belső ellentétek, egyre kikerülhetetlenebbül jutnak be a saját maguk zsákutcájába, addig az amerikai imperializmus egyre szorosabbra fűzi kapcsolatait Balkán janicsár seregével, a neki dollárokért életre-halálra elkötelezett Tito-bandával. Ügy vélem, hogy nem kell a t. Országgyűlés előtt megismételnem azoknak a gyalázatos határsértéseknek, háborús provokációknak, gyilkos merényleteknek hosszú sorát, amelyet Tito bandájának közvetítésével amerikai parancsra követtek el és követnek el déli határainkon. A Truman-törvény gyakorlati végrehajtásának legvisszataszítóbb formáját láttuk a jugoszláv emberrablók bűnperének tárgyalásán. Erről a perről sommásan így mondhatjuk el véleményünket: íme így fest a Truman-törvény a gyakorlatban. Ezt a tapasztalatunkat csak kiegészíti a letenyei-híd felírobbantása, ami egyik részletprogrammja volt a budapesti hidak felrobbantása elvetemült tervének. Természetesnek tartjuk, hogy.ezek után a Tito-banda amerikai patrónusai különösen szükségét érezték mostanában annak, hogy kimutassák vállveregetésüket fitóék teljesítményei iránt. Ezért a napokban megbízták Harland Clevelandot, a Kölcsönös Biztonsági Ügyvezetösóg helyettes európai igazgatóját, hogy Jugoszlávia katonai erőfeszítések »valóban igen kiváló teljesítményeknek« minősítse. Nem kell mondanom t. Országgyűlés, hogy a »valóban igen kiváló teljesítmények« alatt értették a többi között a titóista kémek és diverzánsok átdobását határainkon, a letenyei híd felrobbantását és a sorozatosan végzett háborús provokációkat.
