Országgyűlési napló, 1949. II. kötet • 1950. május 8. - 1953. március 18.
Ülésnapok - 1949-53
1165 Âz országgyűlés 53. ülése 1952. évi december hó 16-án, kedden. 1166 területén egyre inkább megmutatkozik. A szocialista verseny ma már vitathatatlanul lényeges tényezője építő munkánknak. Ezért mind nagyobb figyelmet kelí ennek fejlődésére, eredményeire, hibáira fordítani. Pártunk Központi Vezetőségének legutóbbi ülésén Gerö eJvtárs rámutatott azokra a hibákra. amelyeket versenymozgalmunkból még ki kell küszöbölnünk. Ilyen a bürokratizmus, élenjáró kezdeményezéseink, újításaink elhanyagolása. Ha ezeket a hibákat kiküszöböljük, dolgozó népünk az eddiginél még nagyobb lelkesedéssel fog a munka frontján harcot indítani a minisztertanácsi vándorzászlóért és az ezzel összefüggő összesen töbib mint 4 millió forintot kitevő jutalmak elnyeréséért. Ebből a küzdelemből újabb, népgazdaságunkat hatalmas 'mértékben megerősítő eredmények születnek majd meg. Az Országos Munkabér Bizottság titkárságának 1953. évi költségvetési előirányzata 2.6 millió forint. Ez az előirányzat az 1952. évi előirányzat összegénél 2.3 millió forinttal kevesebb. Ez a csökkenés azonban nem jelenti azt, hogy a szocialista bérrendszer kiépítésének ezt a rendkívül fontos szervét visszafej lesztenők. Mindössze arról van szó, hogy a szervezet működésében fokozatosan megszüntetjük azt a hiányosságot, amely akadályozza valódi céljának és feladatának maradéktalan teljesítésében. Az Országos Munkabér Bizottság titkársága ugyanis mindez ideig az egyes tárcákat, érintő bérkérdésekkel, valamint az e kérdésekkel összefüggő teendőkkel részletesebben foglalkozott. Ez a részletekbe menő foglalkozás erősen hátráltatta fő feladatának, a kérdés elvi irányításának vitelében. Helyes tehát az az irányzat, amely az 1953. évi költségvetésben már erőteljesen jelentkezik, hogy tudniillik a részmunkák az egyes tárcákhoz kerülnek át, az elvi összefogás és irányítás pedig mindjobban kibontakozik magánál a titkárságnál. Ez lehetővé teszi a titkárság létszámának 210 főről 112 főre való csökkentését és ezzel együtt a kiadásoknak közel 50 százalékos megtakarítását és egyben a titkárság munkájának lényeges megjavítását.' Az Országos Munkabér Bizottság titkársága már ebben az évben is igen jelentős feladatokat oldott meg a bérezés helyes irányában történő fejlesztése érdekében. Elegendő utalnunk arra a nagyszabású munkára, amelyet a tanácsi,, a műszaki dolgozók és a főkönyvelők bérének rendezésével, valamint a normarendezés területén végzett. Iparunk, mezőgazdaságunk fejlődése a jövő évben is újabb és újabb feladatokat fog a titkárság elé állítani, amelyeknek helyes megoldása lényegesen befolyásolja népgazdaságunk eredményes működését. Az Országos Létszám Bizottság költségvetési előirányzatáról szólva, elsősorban utalni kell pártunk Központi Vezetőségének legutóbbi ülésén a takarékosság terén jelentkező hiányosságok és feladatok tekintetében történt megállapításokra, melyek szerint nálunk még igen magas a nem termelő munkát végzők száma; arányszámuk az 1952. évben nem javult. A kívánatosnál gyorsabban nő az államigazgatásban foglalkoztatottak száma. Sok üzemnél, intézménynél súlyosan megsértik a létszámfegyeknet, nem tartják be a határozatokat, különféle fondorlatokkal kijátsszák azokat. Ezen a téren még igen nagy lehetőségeink vannak megtakarítások elérésére úgy a béralap, mint a létszámgazdálkodás terén. Ennek a megtakarításnak az elérésénél vár még igen fontos szerep az Országos Létszám Bizottságra. Az Országos" Létszám Bizottságnak kétségkívül nehéz és komoly feladata van. Éppen ezért munkájához az egyes szervek vezetőinek a jövőben az eddiginél sokkal több segítséget, támogatást kell nyujtaniok. Az Országos Létszám Bizottságnak kíméletlen harcot -kell folytatnia azok ellen, akik a fejlődés során jelentkező újabb feladatok elvégzésére csak egy megoldást tudnak ajánlani: a létszám további növelését és egyáltalán nem számolnak a munka jobb megszervezésével, a szakmai tudás fejlesztésével elérhető létszámmegtakarításokkal és ezzel növelik a bürokráciát, lehetőséget adnak az ügyek intézésének lassítására, nem segítik, hanem inkább hátráltatják fejlődésünket. Az Országos Létszám Bizottságnak úgy keli dolgoznia, hogy munkájának eredményeképpen feltétlenül a nemtermelő létszám fokozatos visszaszorítását kell eredményeznie. A munkájához szükséges fedezetet a költségvetésben előirányzott 1.5 millió forint biztosítja, ami egyben a bizottság mellett működő 56 főből álló titkárság személyi és dologi kiadásainak fedezésére szolgál. A »minisztertanács elnöksége alá tartozó tárcák« fejezete című költségvetésben összegszerűleg is, de jelentőségében is igen kiemelkedő az a közel 74 millió forintot kitevő előirányzat, amellyel nép köztársaságunk az egyházat és a vallásfelekezeteket támogatja. Alkotmányunk} biztosítja népköztársaságunk minden polgára számára a vallás szabadságát, a vallás szabad gyakorlását, a kormány és az egyházak között létrejött megállapodások pedig megadják az egyházak működéséhez szükséges anyagi alapot. A támogatás céljára előirányzott összeg fedezi az egyházi személyek személyi járandóságait és az egyéb fenntartási költségeket. A kormány tehát tiszteletben tartja az Alkotmány rendelkezéseit és tiszteletben tartja a megkötött megállapodásokat. Ezzel a maga részéről megad és megtesz mindent az együttműködés érdekében. Ismételten hangsúlyoznunk kell tehát azt, hogy ezek után csak az egyházakon, elsősorban az egyházak vezetőin múlik az, hogy a szocializmus építésében, a béke megvédésénél fokozatosan kialakuló együttműködést semmi sem zavarja meg. Ami az egyházak magatartását illeti, itt az a helyzet, hogy már vannak békepapok és ezeknek a száma növekszik. Ezek a papok a demokráciához húznak és a dolgozó néppel együtt örülnek népi demokráciánk megszilárdulásának, a békés alkotómunka terén elért sikereinknek, dolgozó népünk növekvő jólétének, sőt tevékenységükkel mindezt elő is segítik. Ezek a békebarát papok nyiiltan kiállnak a demokrácia, a béke ügye mellett és elítélik a háborús gyujtogatókat. Ugyanakkor azonban vannak olyan papok is, akik nem hívei a demokráciának, akik nem örülnek, amikor azt látják, hogy dolgozó népünk újabb és újabb sikereket ér el a szocializmust építő, békés alkotómunkája során. Ezek a papok nem örülnek annak, hogy dolgozó népünk élete évről évre szebb, vidámabb és boldogabb lesz. Ezeknek a «papoknak nincs egyetlen egy elismerő szavuk népi demokráciánk vívmányaihoz i dolgozó
