Országgyűlési napló, 1949. II. kötet • 1950. május 8. - 1953. március 18.

Ülésnapok - 1949-53

1143 Az országgyűlés 53. ülése 1952 nyei fokozódó mértékben fordulnak az olyan na­gyobb értékű használati tárgyak felé, mint bútor, rádió, i motorkerékpár, amelyeknek megszerzése '"endszeres megtakarítást tesz szükségessé. Takarék­pénztári szervezetünknek az elkövetkezendő évben nagy figyelmet kell fordítania az ilyen megtakarí­tásoknak takarékbetét formájában való begyűjté­sére. Tömegszervezeteinknek, mindenekelőtt a szakszervezeteknek, a DISZ-nek, az MNDSZ-nek taz eddiginél fokozottabb mértékben kell dolgozóin­kat az egyéni takarékosságra nevelniök, mert aki saját háztartásában takarékosan gazdálkodik, foko­zotton alkalmazza a takarékosságot a termelő­munkában is. T. Országgyűlés! 1952. évhez képest .a költség­vetés kiadásai 9283 millió forinttal, közel 22 szá­zalékkal emelkednek, teljes összegük 51 milliárd és 864 millió forint. Ötéves tervünk negyedik esz­tendeje nagy követelményeket támaszt költségve­tésünkkel szemben. Az .ipari termeilés 1953-ra elő­irányzott 16 százaiéikos emelése, a mezőgazdia sági termelés és az állattenyésztés hozamának számot­tevő növelése, az áruforgalom további emelése, olyan-feladat, amelynek maradéktalan végrehajtása érdekében biztosítani kell a népgazdaság álló alap­jainak- erőteljes bővítését. Tovább kell haladnunk a kultúra, a tudomány és a művészet fejlesztésének minden területén. Erő­sítenünk kell honvédelmünket, fokoznunk kell az ország egészségügyi hálózatának kiszélesítését; dolgozó népünk szociális viszonyainak fejlesztését. Az 1953. évi költségvetés kiadásai ezeket a célkitű­zéseket tükrözik. Költségvetésünkben előirányzott kiadások döntő részében népgazdaságunk termelő­erőinek további fejlesztését szolgálják. A népgazdasági célokra fordított kiadások 31 milliárd és 721 millió forint, az összkiadásoknak 61.2 százaléka. A népgazdasági célokra előirány­zott kiadások közül legnagyobb összeget, 19 mil­liárd és 19 millió forintot az összkiadásoknak 37 százalékát hatalmas beruházási programmunk meg­valósítására fogjuk felhasználni. A beruházásokra fordított összegek nagyobb részét felemelt ötéves tervünk által kitűzött feladatokra, ezek között is elsősorban az ország szocialista iparosításához elengedhetetlen alapanyagbázis kiszélesítésére, a széntermelés, a vaskohászat és a villamosenergia­ipar még gyorsabb ütemű fejlesztésére fordítjuk. 1953-ban tovább épülnek és 'fokozatosan üzembe lépnek ötéves tervünk legnagyobb létesít­ményei, közöttük a Sztálin Vasmű, ahol a jövő esz­tendőben már megkezdődik a termelés. 1953-ban olvasztják az első riyersvasat a diósgyőrihez ha­sonló 700 köbméteres nagyolvasztóban. Egyidejűleg termelni kezd a. Martin acélmű két hatalmas buk­tató kemencéje, valamint a kokszoló első kemence egysége. Folytatódik a Diósgyőri Kohászati Művek rekonstrukciója, aminek nyomán megkétszereződik a vasgyár termelése. A már elkészült és még épülő nagy létesítmé­nyeink közül tovább építjük az inotai és kazinc­barcikai műveket, a tiszalöki vízművet, fővárosunk­ban pedig a földalatti gyorsvasút többkilométeres szakaszát. A népgazdasági terv előírásai szerint jövő évi széntermelésünket 4.6 millió tonnával kell emelni. A feladat végrehajtása érdekében 1.2 mil­liárd forintot fordítunk a szénbányászat fejleszté­sére. Beruházásaink nyomán új bányák létesülnek. A meglévőket kibővítjük és gépesítjük. Egymagá­évi december hó 16-án, kedden. 1144 ban Komlón négy új bányát tárunk fel. Ezeken a jelentős beruházásainkon kívül számos meglévőt kibővítjük, modernizáljuk, új gépekkel szereljük fel és ezzel a szocialista nagyipar új nehézipari felleg­várait teremtjük meg nemcsak a fővárosban, ha­nem a vidéken is. A modern nagyüzemi kollektív mezőgazdasági termelés fokozatos megvalósítása érdekében az 1953. év folyamán 2.7 milliárd forintot fordítunk a mezőgazdaság beruházásaira. Ebből a beruházási keretből számos traktort, kombájnt, cséplőgépet és egyéb mezőgazdasági gépet juttatunk a falunak, hogy ezáltal megkönnyítsük a mezőgazdasági mun­kát és a jobb talajművelés feltételeinek biztosításá­val hozzájáruljunk terméseredményeink növelé­séhez. 1953-ban.az idei évhez képest mintegy másfél­szer akkora területen, közel 150 ezer holdon folyta­tunk öntözéses gazdálkodást, ami lehetővé teszi, hogy az időjárás szeszélyeitől való függőségünket részben csökkentsük. A jövő év folyamán a 'mű­trágya ellátás a háború előttinek közel ötszörösére fog emelkedni. Többszáz kilométer új utat építünk 1953-ban, Ezek közt is növeljük a falusi bekötőutak számát. Jelentős összeget ruházunk be szociális és kulturá­lis célokra. 1953-ban átadjuk rendeltetésének öt­éves tervünk legnagyobb sportlétesítményét, a Népstadiont. Szociális és kulturális intézményeink legna­gyobb részét vidéken fogjuk üzembehelyezni. A ro­hamosan növekvő mozilátogató közönség igényei­nek kielégítésére 1953-ban több új filmszínházat építünk. Jövő év végére az ország területén mint­egy 2600 mozi fog működni. Tovább növeljük a kultúrotthonok és kultúrházak számát, megyénként átlag 15—20 új falusi kultúrotthon! avatunk 1953­ban. A népkönyvtárak száma 16 százalékkal, könyvállományunk pedig 3 A millió könyvvel növe­kedik. Kórházak, rendelőintézetek, napköziotthonok, bölcsődék és egyéb jóléti intézmények' egész sorát adjuk át rendeltetésének. Dolgozó népünk életszínvonalának emelése er­dekében a lakásépítésre fordított beruházások ösz­szegét 1953-ban 50 százalékkal növeljük. Üj laká­sok ezreit adjuk át az ország minden részén dol­gozóinknak. Beruházásaink megvalósításánál az egyik leg­fontosabb követelmény, hogy a gyárakat, középü­leteket, lakásokat a kitűzött határidőre átadjuk rendeltetésüknek. Ezen a téren ma még komoly hiányosságok vannak. Gyakori még, hogy a kitű­zött határidőket építő, gépipari vállalataink nem tartják be^ amivel népgazdaságunknak komoly ka­róikat okoznak. De a gyorsabb építkezés követel­ményeitől nem szabad különválasztani az olcsóbb építkezés követelményét sem. A beruházási kiadá­sok nagy részét az építési költségek teszik. E költ­ségek még mindig aránytalanul magasak. Csök­kentésük a legfontosabb és legidőszerűbb feladatok közé tartozik. Tekintettel a beruházások hatalmas értékösszegére, ezen a téren fokozott súllyal érvé­.yesítendő a legszigorúbb takarékosság. Semmikép sem engedhető meg, hogy jelentős összegeket kelt­sünk beruházásokra olyan területeken, ahol a szük­séges kapacitás már rendelkezésre áll, csak éppen nincs kellően kihasználva. Az 1953. évi forgóalap szükséglet megállapítá­sánál már számoltunk a forgóeszközök forgási se<

Next

/
Thumbnails
Contents