Országgyűlési napló, 1949. II. kötet • 1950. május 8. - 1953. március 18.

Ülésnapok - 1949-52

1125 Az országgyűlés 52. ülése 1952. évi december hó 15-én, hétfőn. 1126 tag, aki régente egy világért sem 'hagyott volna ott egyetlen (kalászt a földjén, aki gondosan ügyelt árra, hogy gabonája ki ne peregjen, most addig Is, amíg megtanulja, hogy a szövetkezet ugyanúgy sajátja, mint régente a földje volt, kevéshbé takarékos, hanyagul kezeli a közvagyont, a szövetkezet javát. A népi demokrácia egyik lagnagyobb eredménye, hogy a dolgozó nép optimista, bízik jövőjében, és ennek a bizalomnak egyik megnyilvánulási formája, hogy megszűnt a takarékosságnak az a szorongató érzése; amely a régi időben ia létbizonytalanságból fakadt. De ,a takarékosság ma is erény, amelyre minden téren szükségünk van, és súlyos hibát követ el az, aki ezt szem elől téveszti. Ez a bizakodás nem egyszer olyan gondatlanságba csap át, amelyet az ellenség szívesen felhasznál a maga céljaira. Egyetlen példát hozok fel erre: mi tavaly december elején megszüntettük a jegyrendszert és helyreállítottuk a mezőgazdasági termékek szabad forgalmát. Ez a 'rendszabály helyes volt és sikerének jó'kihatásai.úgy gazdasági, mint politikai téren megmutatkoztak. Nem is kívánunk ezen a jövőben sem változtatni. Ennek a rendszabálynak a sikere azonban jó -adag gondatbánságot is eredményez. Előfordult az utolsó hónapokban, hogy a KÖZÉRT-boltokban az . elárusító egy-egy vevőnek miinden szemrebbenés nélkül 75 vagy 100 kiló zsírt mért ki. Ez az elárusító, de a főnöke is m)eg volt lepve, amikor felhívtuk ifigyeimét arra, hogy ezzel a gondatlanság-. gá'l ia spekulánsok és áruihalmozók kezére játszik. Hozzátehetem, hogy még néhány héttel ezelőtt a mi állami kereskedelmünkben külön jutalmat, prémiumot kapott az az elárusító, aki élelmkikkekiből túlteljesítette tervét, azaz szorgalmasan rábeszélte vevőit arra, hogy vásároljanak minél több zsírt, cukrot, húst, lisztet és egyéb élelmiszert. Kézenfekvő, hogy ilyen tevékenységre serkente n

: állami kereskedelmünk elárusítóit — helytelen. De maga a példa mutatja, hogy nem járunk el elég gondosan, hogy nincs meg bennünk annak tudata, hogy még fánk fér és a jövőben is szakadatlanul ránk fog férni minden téren a takarékosság. Tapasztalhattuk, hogy aimikor a kenyér egy részének a színe barnább lett anélkül, hogy a minőséige megromlott volna, még a jóakarók is némi meglepetéssel vették tudomásul, tmert nem is gondoltak arra, hogy az aszály következtében ilyen rendszabályra szükség van, ha közellátásunkat a jövő aratásig zavartalanul biztosítani akarjuk. Az anyagpazarlással, a takarékosság hiányával miinden téren fel kell vennünk a harcot és küzdenünk kell a gondatlansággal, az önelégültséggel, az éberség hiányával, mert ezek a hibák hellyel-közzel kezdenek további fejlődésünk akadályozójává válni. Szólni akarok még egészségügyünkről és népünk kulturális színvonalának emelkedéséről. A nép egészségügyét legjobban néhány adattal tudom érzékeltetni. Az ezer főre jutó természetes szaporodás 1952-ben 47 százalékkal volt magasabb, mint 1938ban. Hazánk lakossága most már meghaladja a 9,500.000 főt; Az ezer íakosra eső házasságkötések szánna 20 százalékkal nagyobb, mint 1938-ban, a csecsemőhalandóság 1952-ben majdnem a fele annak, mint 1938-ban volt. A gümőkórt, amelyet hajdan magyar betegségnek neveztek, egyre inkább háttérbe szorítjuk és 1952-ben 57 százalékkal kevesebben haltak meg ebben a betegségben, mint 1938-ban. Magyarországon ma már tízezer lakosra több kórházi ágy jut, Kiint Franciaországban, vagy Belgiumban. A népegészségügy megjavítására fordított munka eredményeképpen Magyarországon a halálozás arányszáma ma kisebb, mint Angliában vagy Ausztriában. Mi mindent megteszünk a jövőben is, hogy népegészségügyünket megjavítsuk. Erre annál lis nagyobb szükség van, mert például bár a csecsemőhalálozás csökkentése terén értünk el már eredményeket, de itt még nagyon sok a tenni , való. A népszaporodás aránya iá messze elmarad nálunk a Szovjetunió vagy Lengyelország népszaiporodásától. Ezen a téren nagy károkat okoz a lelkiismeretlen orvosok és szülésznők garázdálkodása, a magzatelhajtás elburjánzása, amire csak az utolsó esztendőiben figyeltünk fel s amivel kapcsolatban egy sor intézkedést dogunk tenni.E bajok ellenére népünk egészsége ma jobb, mint bármikor ezelőtt volt és gondoskodni kívánunk arról, hogy tovább javuljon. Közoktatásunk erőteljesen fejlődik. Az általános iskola első osztályába az 1952—53-ais tanévben a tankötelesek 99 százaléka beiratkozott, és gyorsan nő azoknak száma, akik az általános iskola mind a nyolc osztályát elvégzik. Az idén százezer az általános iskola nyolcadik osztályának tanulója, és ezzel párhuzamosan 30 ezer felnőtt végzi a dolgozók általános iskolájának V—VTII. osztályát. A folyó tanévben 119 ezer tanulója van a középiskolának, ezen kívül 19.300 felnőtt tanul a dolgozók középiskolájában. Egyetemeinken és főiskoláinkon jelenleg 46 ezer ,a hallgató,'emellett levelező oktatásban 3300 hallgató vesz részt. Alaposan megváltozott a középiskolák és egyetemek tanulóinak szociális összetétele is. A folyó évben a középiskolai tanulók 66.7 százaléka, az egyetemeken és főiskolákon 58' százaléka munkásés parasztszármazású. Megváltozott középiskoláink, főiskoláink és egyetemeink képzésének jellege is. Egyetemeink és főiskoláink a népgazdaság szükségleteinek megfelelően egyre több mérnököt, mezőgazdászt, orvost és tanárt adnak. Egészjközoktatásunkat közelebb hoztuk szocialista építésünk igényeihez, és bőven elláttuk mindennel, ami a tanulmányok jó elvégzéséhez szükséges. 1951-ben 116-féle egyetemi, 426-féle általánosés középfokú iskolai tankönyvet adtunk ki 7,580.000 példányban. Gondoskodtunk arról, hogy népünk köztudatában az oktatás jelentőségének megnövekedésével fokozódjék a pedagógusok, egyetemi és főiskolai tanáraink munkájának megbecsülése. Mindezen rendszabályok következtében hazánk, mely különösen az egyetemi oktatás terén azelőtt meglehetősen el volt maradva, ma kezdi messze maga mögött hagyni e téren a leghaladottabb kapitalista országokat. Magyarorszagon Horthy idejében tízezer lakosra 16 főiskolai hallgató jutott. 1952. októberében ez a szám már 5l-re ment fel, több mint megháromszorozódott. Ebben a tekintetben messze utánunk kullognak olyan hajdani vezető országok, mint Anglia, Franciaország, Hollandia, Svájc vagy Ausztria. Széchenyi István jó száz évvel ezelőtt azon kesergett: »Elvész az én népem, mert tudomány né.kül való« —- és nem