Országgyűlési napló, 1949. II. kötet • 1950. május 8. - 1953. március 18.
Ülésnapok - 1949-50
1081 Az országgyűlés 50. ülésé 1952. évi május hó 29-én, csütörtökön. 1082 tiszta házasságot csupán *a ki zsákmányaltaknái lehetett találni, ahol nem a pénz és anyagi érdek, hanem egymás megbecsülése és szeretete, az egymás iránti őszinte vonzalom hozta létre a férfi és a nő között a kapcsolatot. Ezért tartotta Lenin elvtárs azt, hogy a proletár szerelmi házasság legyen a szocialista társadalom jövő házasságának mintaképe. Az osztálytársadalmak családjaiban ia férjé és az apáé volt minden hatalom és minden jog. A család központi problémája a családi vagyon megőrzése és gyarapítása volt. A burzsoá férfi — mégha érzett is szeretetet felesége és gyermeke iránt — az is ta magántulajdonos önző, esztelen és vak szeretete volt, amely nem nézte a feleség és a gyermekek külön érdékeit és egyéniségét, s egyáltalán nem gondolt ta közösség érdekeire, hanem zsarnoki módon a saját képére akarta formálni feleségének és gyermekeinek életmódját, de még gondolkodását is. A harácsolás, vakbuzgó vallási előítéletek, családi és vagyoni gő\g, minden más ember érdekeinek semmibevétele voltak i azok a szempontok, amelyek szerint a kizsákmányolók gyermekeiket nevelték. így volt ez hazánkban is. De a felszabadulás j és az azt követő évek ezekben a kérdésekben is meghozták a döntő fordulatot. A hazánkban bekövetkezett alapvető gazdasági és társadalmi változások felszabadították a házasságot az önző anyagi érdekek bilincseitől és megteremtették a boldog családi élet feltételeit. A mi szocializmust építő társadalmunkban, ahol a munka nem kényszer, hanem becsület és dicsőség dolga, tahol nincs munkanélküliség s mindenkinek módja van arra, hogy képességeinek megfelelő munkával keresse meg kenyerét, ia házasság mentes minden anyagias szemponttól és valóban azzá válik, amiről Lenin elvtárs beszélt, a férfi és a nő szabad és őszinte vonzalmon és szerelmen alapuló életközösségévé. A családok nálunk is egyre inkább olyanok lesznek, mint a szovjet családok: a társadalom kis közösségei, amelyek az egész nép érdekeivel összehangban élnek, amelyek a nép államának fejlődéséért és megszilárdításáért, a szocializmus felépítéséért harcolnak, s olyan 'becsületes, minden körülmények között hazájukért helytálló gyermekeket nevelnek, akik a szocializmus és később a kommunizmus építői lesznek. A mi családjaink is a férj és a feleség munkáján és a felnövő gyermekek munkáján alapulnak. A szülők legfontosabb kötelessége tehát gyermekeik iránt az, hogy a dolgozó nép öntudatos, harcos, helytálló munkás tagjait neveljék belőlük. Ennek a kötelességnek a teljesítéséért felelősek a szülők a dolgozó nép társadalmának, de a gyermekek is felelősek azért, hogy mindazt, amit a szülők lehetővé tesznek számukra e cél elérésére, saját becsületes munkájukkal fel is használják. Ilyen házasságnak és ilyen családnak a kialakítást kívánja ez a törvényjavaslat elősegíteni és rendelkezései alkalmasak is erre. A burzsoá társadalomban már a háziasság megkötésével j kapcsolatos eljárás is súlyos terhet, akadályt jeientett a dolgozó ember számára. A dolgozóknak sem pénzük, sem összeköttetésük, sem idejük nem volt arra, hogy maguk talpaljanak hivatalrólhivatalra az iratok beszerzése végett, és így sokszor még arra sem volt lehetőségük, hogy egy- j általán házasságot köthessenek. Míg a Horthyrendszerben a dolgozók egészségvédelme érdekében semmit sem tettek, a házasság előtt álszent módon mégis megkövetelték az orvosi vizsgálatot. Ezzel szemben ma államunk egyre nagyobb gondot fordít a dolgozók egészségvédelmére. Ma minden dolgozónak megvan a lehetősége arra, hogy dolgozhassák. Hazánkban megszűnt a munkanélküliség, a dolgozó nép életszínvonala napról-napra emelkedik, és államunk egyre nagyobb gondot fordít a dolgozók egészségének védelmére. Minden dolgozónak megvan a lehetősége arra, hogy betegségében a legjobb és leggondosabb gyógykezelést vegye igénybe, de ezen felül ás minden dolgozó szabályos időközökben rendszeres orvosi felülvizsgálatban részesül, s ha kell, azonnal kezelést kap. Világos tehát, hogy népi demokráciánkban államunk a dolgozók egészségét állandóan és rendszeresen biztosítja és ezzel is elősegíti a boldog családi élet megteremtését.. A felszabadulás óta többízben jelentek meg olyan jogszabályok, amelyek a házasságkötést megkönnyítették, s most elértünk odáig, hogy csak a legszükségesebb, könnyen beszerezhető iratokat kell a házasságkötésnél felmutatni, de a házasulok legjobb tudomásuk szerinti nyilatkozata is elegendő a házasság megkötéséhez. A házasságkötés és a háziasság felbontása hazánkban sokáig az egyház monopóliuma volt, s e monopólium gyakorlásánál az az elv is érvényesült, hogy amit Isten kötött, azt csak Isten, vagy legalább földi helytartói, a papok bonthatják fel. Mindenki emlékszik Mikszáth Kálmán »Különös házasság« című regényére, Ha Dőry báró és az egész kizsákmányoló társadalom úgy kívánta, házasság maradt még az olyan 1 házasság is, amelyben a vőlegény az eskető plébános kérdésére, hogy feleségül akarja-e venni menyasszonyát, nemcsak nemmel felelt, hanem kézzel-lábbal is tiltakozott az erőszak ellen. Az 1894. évi XXXI. törvény bevezette ugyan a polgári házasságkötést, szellemében azonban továbbra is megőrizte az egyházjogi maradványokat és amikor az úgynevezett polgári házasság megvalósult, akkor az új házassági törvény is sok mindent átvett a házasságok felbontása egyházi elveiből. Átvette a bontó okok körülményes és formai szabályozását. Átvette az úgynevezett vétkességi elvet, amely szerint csak akkor lehet a házasságot felbontani, ha valamelyik házasfelet a bíróság vétkesnek találja. Megmaradt az ágytól és asztaltól való elválás, ami nem jelentette a rossz házasság felbontását és nem tette lehetővé a házasfelek számára, hogy új házasságot köthessenek, de lehetővé tette azt, ami a burzsoák számára a legfontosabb volt, a vagyonjogi kérdések elintézését éppúgy, mintha a házasságot felbontották volna. A gazdagoknak bőven volt pénzük arra, hogy ügyvédet fogadjanak, aki kiismerte magát a paragrafusok útvesztőjében és így még kellő ok nélkül is szabadulni tudtak unt házassági kötelékeiktől. A szegény ember azonban a valójában már nem is létező házasságtól sem tudott szabadulni. Nem egy esetben utolsó ruháikat is eladták, hogy az ügyvéd urat kifizessék, eredmény azonban nem született és ezzel arra kényszerült a feleség és a férj, hogy mindegyikük