Országgyűlési napló, 1949. II. kötet • 1950. május 8. - 1953. március 18.

Ülésnapok - 1949-50

1067 Az országgyűlés 50. ülése 1952. évi május hó 29-én, csütörtökön. 1068 adata a korrupció legalizálása, megemlíteném az USA Legfelső Bíróságának egyik, 1951. októberi döntését, mely szerint »a zsarolással szerzett jövedelem is a rendes- adózás hatálya alá tartozik«. Tehát a zsarolás törvényes jövedelemforrás, amely után adót kell fizetni, mint más, a kizsákmányolás révén szerzett jövedelem után. Nézzük meg Angliát. Angliában még ma is választanak ú. n. tiszteletbeli bírákat, elvileg bármely osztály tagjai közül. Miután azonban a munkásosztály fiainak a megélhetésről is kelt gondoskodni ok, természetes, hogy a tiszteletbeli bírák teljes egészében a vagyonos osztályok közül kerülnek ki. Ebből továbbá az következik, hogy miután Angliában a bírói eljárásnál a szokásjog dominál, a pert a bírák saját belátásuk szerint ' döntik el, a tiszteletbeli bíró urak társadalmi Helyzetéből kifolyólag saját fajtájukat hozzák ki pernyertesnek. D. N. Pritt, a nemzetközileg ismert angol jogász azt mondja, hogy »a legegyszerűbb bontó perben, mely esetleg tíz percig tart, 50—60—70 fontot kell kifizetni«, ami pedig egy átlag angol munkás több mint egyhavi fizetésének felel meg. Ha egy bérlő a háztulajdonos jogtalan kílakoltatási felmondásával szemben a bíróságnál akar védelmet keresni, előre kell fizetnie ,15 fontot. Szinte teljességgel lehetetlen üzemi baleseti ügyben kártérítést követelnie egy munkásnak bírósági úton a gyárostól, mert több száz font költséget kell előlegeznie a bíróság felé. Ezek a megszigorítások arra szolgálnak, hogy az egyszerű emberek eleve mondjanak le jogos sérelmük orvoslásáról. Franciaországban egyes burzsoá lapok is felvetették, hogy összeomlás fenyegeti bírósági rendszerüket. A rengeteg hamis tanú, akik a tárgyalásokon sűrűn lelepleződnek, az ellopott fontos akták semmivé teszik a francia osztálybíróságok eddig is kevés tekintélyét. Pár hónappal ezelőtt az egész világ derült a párizsi bíróság kudarcán, amely néhány, népi demokratikus országból megszökött hitvány hazaáruló felvonultatásával akart becsületes francia békeharcosokat kompromittálni, de a vádlottak a bíróság minden erőfeszítése ellenére leleplezték az amerikai imperializmus bárgyú kiszolgálóit. Cseppet sem vigasztalóbb kép, amit Belgiumról ismerünk. Fontayne, beliga jogász szerint a belga jogi egyetem hallgatói között évtizedek óta átlag 5 százalék munkásszármazású van mindössze, így a belga bírói kar úgyszólván teljes egészében az unalkodó osztályhoz tartozókhoz áll. Belgiumban esküdtbíróságok is vannak, csakhogy az esküdtek névsora különböző szűrőkön megy ke- j resztül, amely szűrők egyike az illetékes rendőrkapitányság vezetője. Ha a gyarmattartó anyaországokban ilyen jogtipró állapotok vannak, nem nehéz következtetnünk, milyen kannibál! viszonyokat tartanak fenn az imperialista fejvadászok a gyarmataikon. A gyarmatokon polgári perrendtartásról még burzsoá értelemben sem igen. lehet beszélni, hiszen gyakorlati-tag egyenesen elképzelhetetlen, hogy egy néger, m arab,' hindu vagy más nemzetiségű gyarmati dolgozónak a törvény fehér emberrel szemben adjon igazat. Bennszülött bíróság nem is jogosult arra, hqgy fehér ember felett ítélkezzék, fehérekből álló bíróság előtt pedig egyszerűen nem lehet igaza egy színesbőrű, elnyomott, gyarmati dolgozónak. Douson. párizsi ügyvédre legyen szabad hivatkozni, aki szerint Franciaország afrikai gyarmatain több ízben előfordult, hogy amikor a négerek fehér embertől kérték járandóságukat, ismeretlenek felgyújtották a négerek házát, őket és családjukat kiirtották. ügy vélem, ez a néhány példa az imperializmus országaiból világosan feltárja a burzsoá igazságszolgáltatás osztályjellegét. Ebből a jogelméletből tesznek vizsgát évek óta a nagyszerű jugoszláv nép fasiszta* áruló vezetői is. A Tito—Rankovics-klikk egymás után rendez pereket, melyeken a jugoszláv nazafiak felett mondanak ítéletet. Belgrádban, Bradinában, Borban és másutt munkások, parasztok százait ítélik kényszermunkára, halálra. A lakáj hűségesen szolgálja amerikai gazdáit. p T. Országgyűlés! Mi és velünk együtt az' egész ország lakossága nem kérünk az ilyen világból. A jogtiprás a nép szabadságának véres elnyomása helyett mi a törvény erejével is a dolgozó nép szabadságát, hazánk függetlenségét védjük, népünk jólétét, országunk gazdasági felemelkedését szolgáljuk és új jogalkotásokkal gazda-, gítjuk népünket. Éppen ezért a törvényjavaslattal egyetértek és mind pártom, mind a magam nevében elfogadom. (Nagy taps.) . •', ELNÖK: Szólásra következik? CZETT JÓZSEF jegyző: Pesta László képviselőtársunk. (ELNÖK: Dögei Imre. — 1131.) . PESTA LASZLÖ: T. Országgyűlés! Engedjék meg, hogy én ehhez a politikai és szakmai szempontból kellően feltárt, képviselőtársaim által oly alaposan megvilágított törvényjavaslathoz a tanácsi munkaterületen szerzett tapasztalatok alapján és azoknak az elveknek figyelembevételével szóljak hozzá, amelyek a mi munkánkat Is irányítják. Azok az elvek, amelyeken népi demokratikus államelméletünk felépül, és amelyeknek az élet minden területén igyekszünk érvényt szerezni, a legszélesebbkörű demokrácia elvei. Ezeknek az elveknek a gyakorlati érvényesülését, behatolását az államigazgatás minden területére alkalmam van a tanácsok munkája során közvetlenül megfigyelni. Látom, hqgy dolgozó népünk milyen bo1cseséggel, a szőnyegre kerülő problémák mily világos és józan megítélésével vesz részt a közügyek intézésében. v Ezek a tapasztalatok meggyőztek arról, hogy fejlődésünk legfőbb biztosítéka, ha minden tekirtr tétben minél nagyobb teret biztosítunk népünk egészséges kezdeményezésének, józan ítéletének és őszinte, mély hazafias érzéseinek. A polgári perrendtartásról szóló törvényjavaslat nagy jelentőségét én abban látom, hqgy komoly biztosítékokat nyújt népünk fokozott és tevékeny részvételére a jogszolgáltatásnak ezen a területén, hogy gondoskodik a tömegek közvetlen bekapcsolásáról az igazságszolgáltatás intézményeibe. Ügy "látom, hogy a törvényjavaslat előkészítésénél messzemenően érvényesült ez az egészséges szempont. Számos olyan részletet találtam a törvényjavaslatban, amely a tömegektől való kezdeményezés kézjegyét viseli, legalább is meg- . 82*