Országgyűlési napló, 1949. II. kötet • 1950. május 8. - 1953. március 18.

Ülésnapok - 1949-50

1057 Az országgyűlés 50. ülése 1952. évi május hó 29-én, csütörtökön. 1058 zette meg a bérét, azzal az indokolással utasította el /a Kúria, ugyancsak 1942-ben, hogy »munkájának ellenértékét kiegyenlíti az élvezett lakás, teljes ellátás és ruházás költsége, a borravaló pénzzel együtt«. Hogy a kulákok, ezek a vad kizsákmányolók, milyen lakást, ellátást, ruhaneműt biztosítottak ß náluk dolgozó agrárproletárnak-, annak elrettentő voltáról sokat lehetne beszélni. 1938-ban egy budapesti munkás egészen a Kúriáig fellebezett gyárigazgatójával szemben, mert az neki igazolt túlóráit nem volt hajlandó kifizetni. A Kúria pedig, a törvényesség úgynevezett legfőbb őre, azzal utasította el a munkás keresetét, hogy »a munkabér megállapítása szabad egyezkedés tárgya, amivel a munkavállaló beleegyezett abba, hogy bármennyit dolgozik is, 8 órának megfelelő bért kap. .Nem hivatkozhatik arra — mondja a Kúria —, hogy a gyár tulajdonosa visszaélt az ő függő helyzetével, mert a munkások szabadon választhatják meg munkahelyüket«. Ügy vélem t. Országgyűlés, erről a »szabadságról« is igen sóban tudnának nálunk véleményt mondani. Százait és ezreit lehetne felsorolni, t. Országgyűlés, azoknak az eseteknek, amikor becsű-. letes dolgozókat a néptől idegen, a 'néptől elszakadt bíróságok a legalsótól a legfelsőig, cinikus ridegséggel ütöttek el jogos panaszaik védelmétől, az úgynevezett »szent koroma« nevében. A dolgozók polgári peres ügyeikben .a legtöbbször nem is szívesen fordultak a bíróságokhoz. Tudták, hogy ezek számukra sóíhivatalok, ott a szegénynek nem lehet igaza, ezért mély gyűlöletet éreztek a fasizmus osztálybíróságaival szemben. Az uralkodó osztálynak azonban nemcsak a kizsákmányolt osztály tagjaival voltak peres ügyei, A dicstelen véget ért magyar kapitalizmuson belül nemcsak a kizsákmányolók és . kizsákmányoltak osztályharca dúlt, hanem folyt a harc az uratkodóosztályon belül is. Az erosebb rabló igyekezett kivetni a nyeregből a gyengébbet, egymás becsapásán keresztül is igyekeztek egyes urak a számukra kellemetlen konkurrenstől megszabadulni. Az ilyen piszkos ügyek feltárása, a' bíróság előtt való kiteregetése nem volt Ínyére az erkölcsökre különben egyáltalán nem finnyás pénzeszsáknak, bár a törvény kimondta,. hogy a tárgyalás hallgatóságából ki- lehet zárni olyanokat,, akik nem a hely méltóságának megfelelően vannak, öltözve. Az uralkodóosztály megtalálta az egymásközti vitás ügyek elintézésének módját a bíróságon kívül. Nem hiába .voltaik hatalmon. A régi polgári perrendtartás 17. cikkelye intézkedik az úgynevezett választottbíróságokról. A bankok és a mammutvállalaítók azokat a vitás ügyeket, amelyeket suba alatt akartak tartani és hermetikusan el akartak zárni a nyilvánossájg elől, előszeretettel intézték el a választott bíróságok előtt. A választott bíróságokat módjukban állt úgy összeállítani, hogy azokba a finánctőke legmegbízhatóbb képviselői, lakájai kerültek. A választott bíróságok elnöke rendszerint a nagytőke' egyik exponált személyisége, valamelyik banknak, nagyvállalatnak a vezetője vagy ia nagytőkével szoros kapcsolatot tartó ügyvéd volt. A választott bírósági többi tagjaként hasonló személyeket delegáltak a tőkés érdekeltségek. Azokat az ügyeket, amelyekben panamák, megvesztegetések vagy hatalmas adócsalások szerepeltek, a tőkés érdekcsoportok úgyszólván . kizárólag ilyen módon rendezték egymás között. A választottbírósági eljárás a piszkos ügyek elleplezésén kívül arra is kitűnő eszköz volt, hogy a tőkés érdekeltségek az államot nagyösszegű illetékkel is megrövidíthessék. A választottbíróság az ügy iratait köteles volt ia rendes bírósághoz letenni, ahol ezek után a magas perértékű jegyzőkönyvek és az ítélet után nagyösszegű illetéket kellett volna a tőkéseknek leróniok, a gyakorlatban azonban a választott bíróság ezeket az iratokat a legritkább esetben tette le a járásbírósághoz. A választott bíróság előre közölte, hogy milyen ítéletet fog hozni, és ebben az esetben a peres felek azonos tartalmú egyességet létesítettek egymással magánlevélváltás formájában, vagy pedig az ítélet tényleges kihirdetése után létesítettek a felek ilyen megállapodást. Mindkét esetben a választott bíróság a tárgyalási jegyzőkönyveket egyszerűen összetépte, az illetékkel el nem látott szerződéseket a feleknek visszaadta, úgyhogy az ügynek semmi hivatalos nyoma nem maradt. Ezzel az eljárással az államot óriási öszszegekkel. rövidítették meg. A választott bíróság volt a kartellek és trösztök tagjainak általánosan kötelező bírósági formája. Meg kell azonban állapítani, hogy a választott bíróságok gondolata alapjában véve helyes és hasznos, ha demokratikus viszonyok közt a dolgozók javára egyeztet. A múlt rendszerben azonban teljes egészében a kapitalisták használták ki a maguk részére. Sok más vonatkozásban lehetne még bírálatot gyakorolni régi polgári perrendtartási törvény hazug, képmutató voltáról. A felsorolt néhány kiragadott példa is igazolja, hogy teljesen távol áll az igazságtól a burzsoázia részéről gyakran hangoztatott magyarázat, mely szerint az ő törvényeik az osztályok felett állnak, pártatlanok,' az objektív igazság kiderítését szolgálják. A burzsoázia »objektivitása«, hazugság. A bíróság a burzsoá diktatúra elnyomó államgépezetének egyik Fontos ága volt a nép elnyomására. Gsak természetes, hogy dolgozó népünk kormánya szocialista fejlődésünk jelenlegi szakaszában elérkezettnek látta az időt, hogy az anyagi igazság biztosítása és kiderítése érdekében ezen <a téren is megtegye a szükséghez intézkedéseket. Ennek figyelembevételével dolgozta ki az igazságügyminisztérium az új polgárj perrendtartási törvényt. A mí bíróságaink most új törvényt, új szocialista jogalkotást, kitűnő fegyvert kapnak kezükbe. Az új törvény az állampolgárok személyi és vagyoni jogainak, az állam és egyéb jqgi személyek vagyoni jogainak védelmét van hivatva biztosítani az anyagi l|gazság alapján. De a törvény növeli a bíróságok felelősségét is, mert a bíróság kötelességévé teszi, hogy az elébe kerülő, pert gyorsan és alaposan tárgyalja le, hivatalból anaga is folytasson le vizsgálatot — ha ennek szükségessége forojg fenn — az anyagi igazság tisztázására és kiderítésére.