Országgyűlési napló, 1949. II. kötet • 1950. május 8. - 1953. március 18.

Ülésnapok - 1949-49

!025 Az országgyűlés 49. ülése 1952. évi május hó 28-án, szerdán. 1026 het jó munkát, Ha »...nincsenek széleskörű kapcsolatai ia tömegekkel, ha ezeket a kapcsolatokat nem erősíti állandóan, ha nem tud éberen figyelni a tömegek hangjára és nem tudja megérteni égető szükségleteit, ha nincs meg benne a készség arra, hogy necsak tanítsa a tömegeket, de tanuljon is a tömegektől«. Jellemzik-e a uni központi állami ellenőrzési szervünknek, az Állami Ellenőrző Központnak munkáját mindezek a tulajdonságok? Részben már igen, de még távolról sem teljes mértékben. Gerő elvtárs a Magyar Dolgozók Pártjának II. Kongresszusán az Állami Ellenőrző Központ munkájáról szólva .azt mondotta, hogy az lényegesen megjavult ugyan, de még mindig nem képes Ikomoly segítséget adni a gazdasági vezetésnek. Rámutatott, hogy fejlődés mutatkozik abban a tekintetben, hogy az Állami Ellenőrző Központ jelentései a legtöbb esetben a hibák ét> rendellenességek lényegére mutatnak rá, ugyanakkor azonban formálissá válik az ellenőrzés azáltal, hogy az Állami Ellenőrző Központ jelen- í tései túlságosan későn készülnek el, s ezért sokszor más úton már felfedett hibákat, rendellenességeket és visszaéléseket »tannak fel«. A kongresszustól kapott bírálatból kiindulva, központi állami ellenőrzésünk szerve az időközben eltelt közel másfél év alatt igyekezett módszereit tökéletesíteni; a munkájának hatékonyságát gátló fogyatékosságokat azzal is csökkentette, hogy a párt és a kormány segítségével alkalmat nyert arra, hogy küldöttsége útján közvetlenül tanulmányozhatta a Szovjetunió Állami Ellenőrzési Minisztériumának feladatkörét, szervezetét és munkamódszereit. Ilymódom a szocialista állami ellenőrzés több mint 30 éves gyakorlatának gazdag tapasztalataiból leszűrt elvi és gyakorlati útmutatás állt az Állami Ellenőrző Központ rendelkezésére ahhoz, hogy a párt II. kongresszusán kapott iránymutatásnak megfelelően módszereit tökéletesítse. A különösen a legutóbbi félévben mutatkozó szembetűnő fejlődést igazolja az a körülmény, hogy egyre nagyobb számban és egyre sűrűbben tudott rámutatni olyan tényekre, melyek minisztertanácsi, vagy népgazdasági tanácsi határozatok kiadását, illetve a miniszterek részéről rendeleti úton való intézkedést tettek szükségessé. Értékes munkát végzett például azzal, hogy az 1950 végén hozott takarékossági kormányhatározat végrehajtásainak ellenőrzésévei fontos javaslatot tett a takarékossági mozgalom továbbfejlesztésére. E javaslat alapján a minisztertanács hozott határozatot. Feltárta a költségvetési póthitelekkel való gazdálkodás lazaságait, aminek alapján a Népgazdasági Tanács határozatilag adott elvi útmutatást a költségvetési hitelekkel való gazdálkodás átfogó szabályozásához. Felhívta a figyelmet arra a tűrhetetlen eljárásra, amit vállalataink .egész sorában azáltal tanúsítottak a vezetők, hogy a készárutermelésről adott havi jelentéseikben a valóságnak meg nem felelő adatokat tüntettek fel. Feltárta a vasúti teherszállító vagonok kényszerkirakásával kapcsolatos díjazási rendszernek olyan hibáit, melyek következtében visszaélések sorozatos elkövetése vált lehetővé. Felhívta a figyelmet a népgazdasági tervek | elkészítése alkalmával igen sok irányító szerv és vállalat által elkövetett bürokratikus eljárásra, amellyel az éves tervek egy részét pontatlanná tették. Számos egyéb olyan jelentés, illetve tájékoztatás is kikerült a közelmúltban az Állami Ellenőrző. Központból, amelyek hozzájárultak az állami fegyelem megszilárdításához, a társadalmi tulajdon védelméhez és a takarékos gazdálkodás megerősítéséhez. Mindezek az eredmények azt mutatják, hogy a Magyar Dolgozók Pártjának II. Kongresszusa óta eltelt időben is komoly előrehaladás van központi állami ellenőrzésünk fejlődésében, ha az ellenőrzés vonalán elért eredményeket a múlthoz viszonyítjuk. Nem így áll azonban a helyzet, ha a központi állami ellenőrzés munkájának jelenlegi színvonalát azokhoz a nagy követelményekhez mérjük, amelyek az egész népünk által megvalósítandó célkitűzésekből és feladatokból következnek. Az Állami Ellenőrző' Központ munkájában mindenekelőtt két olyan gyenge pont mutatkozik, amely ellen teljes erővel fel kell vennie a harcot ahhoz, hogy egyre növekvő feladataival lépést, arthasson. Az egyik ilyen fő fogyatékosság az, hogy a egtöbb esetben még mindig nem jelzi időbein a frajokat. Sikerült már megrövidítenie a vizsgálaok lefolytatásának és a jelentések elkészítésének, valamint kiküldésének időtartamát. Kiküldött elentései is már sokkal rövidebbek, tömörebbek íes élesebben kidomborítják a lényeges kérdéseket. Most a legfőbb baj máshol van. Nem figyel fel még mozgékonyan azokra a népgazdasági problémákra, melyeket haladéktalanul meg kell vizsgálnia azért, hogy tapasztalatait a kormány rendelkezésére tudja bocsátani. Az esetek igen nagy részében még mindig olyankor lát hozzá a legontosabb kérdések vizsgálatához, amikor ennek 'szükségességére a párt vagy a ..konmámy hívja el a figyelmét. Ezen változtatni kell. Az Állami Ellenőrző Központnak éberebbnek kell lennie. Rendelkezésére állanak azok az eszközök, amelyeik a népgazdaságban végbemenő folyamatokról állandó ájékozottságot biztosítanak számára. E.zt arra kell használnia, hogy maga figyeljen fel a legégetőbb [kérdésekre és így sokkal hamarabb tudón jelzést adni a felső állami vezetés számára. A másik fő fogyatékosság, ami ellen fel keli y ennie központi állami ellenőrzésünknek a harcot, •abban áll, hogy ellenőrzési anyagainak egyrésze még nem eléggé pontos, nem eléggé megbízható adatokat tartalmaz. Az imént szó volt arról, milyen nagy jelentősége van annak, hogy az ellenőrzésnek necsak egyes és különösen necsak a legfontosabb megállapításai, hanem kivétel nélkül minden ténymegállapítása vitathatatlanul helytálló legyen. Van fejlődés az Állama Ellenőrző Központ munkájában ezen a téren is, különösen azóta, mióta a Szovjetunió állami ellenőrzési tapasztalatainak megismerése óta egyre következetesebben rátért arra a rendszerre, hogy az ellenőrzőknek minden megállapításukat konkrét bizonyítékkal, okmányokkal, kell alátámaszt an iok. Az a törvényjavaslat, amelyet most tárgyalunk, messzemenő lehetőségeket biztosít a központi állami ellenőrzés min-