Országgyűlési napló, 1949. II. kötet • 1950. május 8. - 1953. március 18.

Ülésnapok - 1949-47

971 Az országgyűlés 47. ülése 1951. évi december kó 21-én, pénteken. 972 De hogyan is várhatott volna segítséget, hiszen nem a dolgozó parasztok, nem a munkások készítették a földművelésügyi minisztérium költségvetését, hanem a hercegek, a grófok, a bárók. Mit is várhattunk volna az olyan báró uraktól, akik Monte-Carlóban, külföldi tengerpartokon mulatózták el a dolgozó nép pénzét? A költségvetés pénzét arra fordították, hogy elkártyázott vagyonukat megmentsék, nyúzták a dolgozó parasztokat, hogy földjeikből is kiforgassák őket. Mélyen él még a dolgozó parasztok emlékezetében, hogy kik voltak azok, akik lóversenyre és hosszú szivarra költötték az ország pénzét. Ezek az urak és talpnyalóik acsarkodnak most ellenünk és mindent elkövetnek, hogy visszaállítsák a , régi rendszert. Nagyon tévednek ezek az urak! A dolgozó parasztság nem az, ami volt, mert szövetségben van a munkásosztállyal. Felszabadította a Szovjetunió a járom alól és nem teszi nyakát soha többé az urak jármába. A felszabadulás óta nemcsak nagyobb darab kenyérhez jutott a földosztással dolgozó parasztságunk, hanem óriási gazdasági és kulturális fejlődésen ment keresztül, a kollektív ' gazdálkodás pedig lehetőséget ad számára, hogy levetkőzze a maradiságot,' a nyomort. A mostani költségvetés egészen más minisztérium költségvetése: a mi minisztériumunk költségvetése; olyan költségvetés, amelyről gyakorlatban meggyőződhettünk, hogy dolgozó parasztságunk felemelkedését segíti elő. A tanácsok mezőgazdasági osztályai is komoly segítséget nyújtottak, jóllehet sokszor szervezetlenség, zűrzavar is tapasztalható munkájukban. T. Országgyűlés! Az új költségvetés tárgyalásánál engedjék meg, hogy elmondjam a parasztasszonyok és parasztlányok gondolatait is. Mi talán még sokkal inkább érezzük és tudjuk, milyen hatalmas változás történt országunk életében, amióta a dicsőséges Szovjet Hadsereg felszabadított bennünket és szeretett Rákosi elvtársunk vezetésével új, boldog hazát építünk. Alkotmányunk biztosítja a nők egyenjogúságát a férfiakkal. Hogy ez mennyire így van, azt száz és száz, ezer és ezer nő bizonyítja, akik vezető állásba kerültek. Nagy számban vannak női tanácselnökeink, vállalatvezetőink, termelőszövetkezeti elnökeink, brigádvezetőink, munkacsapatvezetőink. \ A nők közül számos kiváló munkás kerül ki. mint amilyenek a gyapotszedés mesterei. Debrecenben az elepi »Október 22«. tszcs-ben Juhász Rozália a gyapotszedés kezdetétől december l-ig. 1'5 mázsa 65 kilogramm, Markóczi Erzsébet 11 mázsa 45 kilogramm, Orosz Rozália 11 mázsa 40 kilogramm gyapotot szedett. A surjáni állami gazdaságban pedig Gulyás Rozália, aki szovjet módszerrel szedte a gyapotot, egy nap .alatt 190 • kilogrammot szedett. Mind a munkába, mind az ország vezetésébe bevonják a dolgozó nőket. Joguk van a tanuláshoz, jelentős számban vannak olyanok, akik — közöttük én is — mezőgazdasági akadémiát vagy agrártudományi egyetemet végeznek, üj költségvetésünk számai között meg kell látni, hogy még sokkal többen lesznek bevonva: Törekedjék is erre a földművelésügyi minisztérium, és növelje tovább a nők részvételét az iskolákon, a tanfolyamokon. T. Országgyűlés! Nem tudom szavakkal kifejezni hálámat Pártom és bölcs vezetője, Rákosi elvtárs, Népköztársaságunk és elsősorban a Szovjetunió, valamint annak szeretett vezére, Sztálin elvtárs iránt, hogy lehetővé tették számomra és az egész dolgozó nép számára a szabadságot, fejlődést, művelődést. Nincs olyan kincs, amelyet el tudnék képzelni, mint azt a tanulási lehetőséget, amelyet én és asszonytársaim is kaptak. A múlt átkos rendszerében nem becsülték meg a nőket. Nekem még szavazati jogom sem volt. Tanulásról szó sem lehetett, hiszen nyolcéves koromban napszámba jártam, 12 éves koromban pedig szerződött sommás voltam. A felszabadulás előtt nem is hallottam matematikáról, kémiáról, fizikáról, és most megtanulhatom, hogy miféle tudományok ezek. Nagyon újfajta és boldog élet ez a mi számunkra. Az anyák, az MNDSZ-asszonyok számtalan táviratot küldtek Rákosi elvtársnak most is, amikor a Központi Vezetőségben elmondott beszédében bejelentette, hogy megszűnt a jegyrendszer. Köszönetüket fejezték ki Pártunknak, Rákosi elvtársnak és igérik, hogy még többet fognak termelni, több gabonát adnak be államuknak, hiszen gyermekeik jövője biztosítva van. Nincs ma már olyan falu, ahonnan ne volna ipari tanuló, traktorista, katonatiszt, vagy felsőbb iskolára ne járna az ifjúság közül valaki. A népi demokrácia egyre jobban gondoskodik arról, hogy a kisgyermekek részére minél több bölrsődét és napköziotthont létesítsen. A tavalyihoz képest háromszorosára emeli Népköztársaságunk az intézmények költségvetését. Majdnem minden községben, vagy termelőszövetkezeti csoportban van már bölcsőde és napköziotthon. Nyugodtan dolgozhatik minden anya, nem kell félnie attól, hogy gyermekei magukra gyújtják a házat, vagy egymás testi épségében kárt tesznek. A dolgozó parasztasszonyok ma már üdülésre is mehetnek, amelyet munkájuk után kiérdemeltek. Asszonyaink és leányaink — akik a gépállomásokon vagy állami gazdaságokban dolgoztak — kéthetes üdültetésben részesültek. Mindezek bennünket, dolgozó asszonyokat arra serkentenek, "hogy tovább menjünk a megkezdett úton és minél több dolgozó parasztaszszonyt sorakoztassunk fel magunk közé. ígérjük, hogy mindenütt ott leszünk, ahol védeni kell a békét, szabadságunkat. Mi, dolgozó parasztaszszonyok résztveszünk a terménybegyűjtési versenyben, a falu felvirágoztatásáért, erősíteni fogjuk földművesszövetkezeteinket és megszilárdítjuk termelőszövetkezeteinket. Nem fog a mi erőnkön túljárni semilyen kulákravaszság! Éberek leszünk és nem engedjük, hogy utunkat állják. Minden dolgozó asszony együtt fog harcolni a békéért, ötéves tervünk mielőbbi megvalósításáért. Nagy a mi szívünkben a szeretet a mi drága hazánk iránt. Nem engedjük, hogy az ellenség szétrombolja azt,- amit idáig építettünk. A földművelésügyi minisztérium költségvetése bizonyítja, hogy ötéves tervünk harmadik évében, 1952-ben kormányunk még fokozottabb gondot kíván fordítani a munkások, dolgozó parasztok és 73*