Országgyűlési napló, 1949. II. kötet • 1950. május 8. - 1953. március 18.

Ülésnapok - 1949-47

953 Az országgyűlés 47. ülése 1951. évi december hó 2l-én, pénteken. 954 ezeknek a könyvtáraknak a száma és a könyvállománya lényegesen több lehet az államiakénál. T. Országgyűlés! Ezeknél a számoknál és a könyvnapokon, meg az évi könyvforgalomban eladott milliós számoknál meg kell állni. Ilyen könyvforgalomról és ilyenarányú könyvtárszaporításról Magyarországon alig álmodhattunk. Eredményei az általános kultúrnívó emelkedésében rövid néhány év múlva már jelentkezni Jognak. Hogy milyen nagy "dolog az, ha minden 'faluban, minden nagyobb üzemben és munkahelyen könyvtár van, amelyben münden törekvő', művelődni vágyó ifjú és felnőtt megkapja a legfontosabb könyveket, arra legyen szabad elmondanom egyetlen példát a saját életemből és ia saját falumból, amely egyben az egész régi kultúrpolitikát is jellemezte. A nagyobb •"községekben a múltban is voltak már itt-ott közkönyvtárak. De rendesen a községházán voltak, ahová szegény ember nem ment be, csak akkor, ha hívták. Ráadásul a könyvtári órák hétköznap délelőtt a hivatalos idő alatt voltak, munkásember tehát hozzá sem juthatott. De nem is .nagyon volt érdemes törnie magát, mert ebben a könyvtárban csupa ócskaság'volt. A klasszikusok színe-java, amelyekben .a népiek életéről és a népek szabadságharcairól volt szó, nemigen volt meg benne. Az élő irodalom, a friss, harcos irodalom meg egyenesen kii volt belőlük zárva. Még Móricz Zsigmondnak és Ady Endrének sem találtam ott egyetlen írását sem,, sőt még Babits Mihálynak és Kosztolányi Dezsőnek sem. Ezekre a könyvtárakra jórészben a nagy könyvkiadók nyílt piacon eladhatatlan, rossz könyveit sózták rá, mert a kultuszmim sztéri um főemberei és .a nagy könyvkiadók igazgatósági tagjai egy gyékényen árultak, illetve a legtöbbször azonos személyek voltak. Annyira avasok és haszontalanok voltak ezek a iközségi könyvtárak, hogy amikor az alföldi szegényparasztság ébredezni kezdett, és a parasztszocialista mozgalom fellobbant, a legelső dolgunk volt olvasóköröket, egyleteket létesíteni és azokba könyvtárakat állítani. Én is egy^ilyen olvasóegylet könyvtárában nevelkedtem. Itt ismerkedtem meg 16—18 éves koromban Tolsztojjal, Gorkijjal, Voltaire-rel, Anatole France-szal, Zolával és a haladó és forradalmi világirodalom sok-sok írójával, még Marx és Engels könyveivel is. Milyen könnyű és milyen egyszerű a mai íiataloknak! Helyben van,, vagy ahol még nincs, egy-két év múlva helyben lesz minden fontdfe és jó könyv. De éppen ezért szeretném a népművelésügyi minisztérium figyelmét néhány jelenségre felhívni. Tudom, hogy sok helyen jó kézben van a könyvtár, és a könyveket olvassák. Máshol viszont az elbürokratizálódás veszélye fenyeget, és a könyvek nem jutnak el .a néphez. Sem a hegy nem megy Mohamedhez, sem Mohamed nem, megy a hegyhez. A szép új könyvek, a jó és igaz könyvek, a valóság és a költészet könyvei, a tudás és a szellemi élvezet kincsei a polcokon porosodnak. A könyvtárkezelők vagy nem értenek hozzá, vagy ezer dolguk mellett nem érnek rá, hogy a könyveket a nép kezébe adják. Nem tudom pontosan, milyen arányú ez .a jelenség, de a minisztérium jelentése szerint is a könyvtáraiknak csak 30%-a van egészen jó vezetés alatt. Ez ia dolognak azonban csak a szervezési és ellenőrzési része és ezen könnyebb is lenne segíteni, de valószínű, hogy lehetnek itt valamelyes elvi kérdések is. Főleg abban, hogy mit adunk a népnek és kinek mit adunk, milyen könyvekkel kezdjük az olvastatást, a könyvek megismertetését és ami mindennél előbb való, a> könyvek megszerettetését. Nyilvánvaló, hogy legelsősorban a politikailag és az országépítésben legfontosabb, öntudatosító és nevelő irodalmat adjuk az emberek kezébe. De nem hinném, hogy helyes volna ezt szűkösen értelmezni, különösen ott, ahol nagytömegű pártonkívülivel, vagy — ahogyan mondani szokták — indifferens olvasóval, illetve egyelőre még emberrel állunk szemben. Es ilyen a feliadatok többsége! Ha egységben látjuk az egész nemzet életét és fejlődését — hiszem, hogy úgy kell — nagyon fontos, hogy minden téren fejlődjék a nemzeti köztudat, a nemzeti közízlés és ezen keresztül a gazdasági, politikai, erkölcsi és szellemi dolgokban való gondolkodás és ítélőképesség is, mert valamint a tengerben nem vész ©1 egy csepp víz sem, úgy a népben sem vész el egyetlen szellemi morzsa sem. Mindenki által ismert gyakorlati példán szeretném bizonyítani — ha bizonyítani kell — ezt az állítást, A »Bánk bán«-bam Tiborc beszéde nemcsak a magyar i rod alomnak, hanem a világirodalomnak is egyik legszebb gyöngye, a paraszti szenvedés és a paraszti gondolkodás kristálytiszta érzésben', tárgyi hitelességben páratlan, remekműve, bátran odaállíthatjuk a »Hamlet« nagy monológja mellé. De a »Bánk bán« nemcsak a paraszti lázadás szava, hanem nemzeti dráma is, egész mű és minden részlete' fontos a nemzeti köztudat kialakítása szempontjából. És így nézve nemcsak Tiborc szavának — ezt én mondom, aki végeredményben mégis csak paraszt vagyok — (Derültség,), nemcsak'Bánk bán és Petur bán nemzetpolitikai vitáinak, hanem annak a kis jelenetnek is nagy jelentó'sége van, amikor Bánk felesége, Melinda szemébe vágja az elébe térdelő meráni Ottónak:, »Midőn kezem' megkérte, nem rogyott ő térdre,« — már mint Bánk.— és »szabad tekintet, szatbad szív, szabad szó, kézbe kéz és szembe szem! Minálunk így szokta a szerelmes: aki itt- letérdel, az vagy imádkozik, vagy ámít!« Akár egy szocialista mondaná a nemek egyenlőségéről és az egészséges, tiszta szerelemről! A példa jelképes, t. Országgyűlési! Egész könyvekre és az irodalom 'egészére Is vonatkozik. Véleményem szerint nemcsak a.z a politikai és pártos mű,, amelyben politikáról beszélnek, hanem minden olyan mű, amelyben közügyekről, embersorsról, népsorsról jól beszélnek, az igazat szépen mondják. Vagyis az egységes nemzeti köztudat és közszellem kialakításához nemcsiak olyan könyvekre van szükség, amelyekben Bánk, Petur és Tiborc szól, hanem olyanokra is, amelyeikben' Melinda szól. A nemzet egészének, szellemi fejlődése, a nemzeti köztudat és a nemzeti közízlés 'emelkedése csak az összes tényezőknek, a történelmi ismereteknek, a történelmi példáknak, a forradalmi hősi példáknak, a nemzeti hősök példáinak és a lelki nemesség, az emberség és a becsületesség példáinak megismerésével és átélésével történhetik. így