Országgyűlési napló, 1949. II. kötet • 1950. május 8. - 1953. március 18.

Ülésnapok - 1949-47

945 Az országgyűlés 47. ülése 1951. évi december hó 21-én, pénteken. 946 nálunk a ikis falusi kultúrcsoportoktól kezdve az állami együttesig, (lényegében forradalmi változást hozott abban az értelemben, hogy először vált méltó kifejezőjévé felszabadult népünk erejének, boldogságának, a jövőbe vetett hitének. A magyar 'népművészet kivirágzása-mellett új kultúráink nemzeti jellegének másik lényeges vonása legjobb hagyományaink új életrekeltése, a magyar klasszikusok rohamos térhódítása a tömegek között. Ki más lehetne ebben a zászlóvivő, mint Petőfi, .akinek írásai a felszabadulás óta negyedmilliós példányszámban jelentek meg, s hozzá kell tennem, ez ils kevés. Ugyanakkor a felszabadulást megelőző száz év alatt — pedig Petőfi akkor sem volt ismeretlen költő — 100.000 példányban jelenteik meg művei. József Atttla az elnyomatás idején 12.000, a szabadság évei tálait 70.000 példányban jelent meg. Ady 140.000 példányban jelent meg és fogyott el. Ugyanez vonatkozik nagy prózaíróinkra, Móriozra és Mikszáthra is. Móricz művei 277.000 példányban jelentek meg, s nem láthat napvilágot belőlük olyan újabb kiadás, amely hetek alatt el ne fogyna. A magyar nép újjászületésével együtt saját klasszikusai is újjászületnek. Hol van. az az idő, amikor a kiadókkal a nyilvánosságért küzdő fiatal Mikszáth Kálmán, így kesergett a feleségének: »Nem kell Magyarországon az eredeti dolog, a magyar ember lenézi a saját termékét.« »Milyen lesújtó végzet gondolkozni — mondja Mikszáth — és nem tudni kivel közölni a gondolatokat, írni és egyre írni, holott nyomban mögötte lépdel a gúnyos kérdés: kinek? Amikor a részvétlenség fonódik az ember nyaka körül, hogy lefojtsa a, kiröppenő eszméket.« Majd hozzátette Mikszáth: »Nehéz magyar írónak lenni, de azért hiszem, hogy mégis az leszek.« Igazán nagy író, igazán nagy magyar író — hozzá kell ehhez tenni — a mi korunkban lett Mikszáth. Mikszáth 'nagy író volt persze az első perctől kezdve, amikor tollat vett a kezébe,, de a nép írója most lett, a mi napjainkban. Most jutnak el gondolatai a nyomtatott betű és a film szárnyán az új százezrekhez, akik azelőtt a nevét sem (ismerhették. Most mesélhet végre a népnek, most válaszolhat műveivel a gúnyos kérdésre, hogy kinek. Mindenkinek — felelheti büszkén — minden dolgozó magyarnak, hadd tanulják megvetni az urak silányságát, a főpapok romlottságát. Mi az oka ennek a "forró szeretetnek, amellyel népünk körülveszi klasszikusait? Száz esztendőn keresztül az állam tekintélyes hangadói, az iskolák tanítómesterei, az úgynevezett egész úri közvélemény vitázott, perelt Petőfivel. Semmiben nem érthettek egyet Petőfivel, és magyarázataikkal, szócsavarásaikkal, versválogatásaikkal sziszifuszi munkába kezdtek., Falat akartak emelni Petőfi és a nép közé. A többi' fal és korlát mellett, elvtársak, ezt a falat is mi döntöttük le. Azért szereti a nép Magyarországon és a világ más tájain még. jobban Petőfit, mert ugyanazt mondotta legnagyobb ügyünkről, a békéről, amit mi mondunk: »Békét, békét a világnak, de ne zsarnok kézből!« Ugyanazt mondja a hazaszeretetről, a szabadságról és a zsarnokságról, a honvédelemről, a világszabadságról, még a szerelemről is, amit mi mondunk. Ha szabad így kifejeznem magam, Petőfi versei annyi példányban kerültek kiadásra nálunk, aháhy-szabadságszerető szív dobog ebben az országban. S a többiek? Meg lehetett-e százezreknek érteni a »Különös házasság«-ot a Mindszenty-per és a Grősz-per nélkül? Meg lehetett-e érteni MóriezJ 1 elevenen rothadó dzsentrivilágát, a keserű »Üri muri«-t, a tobzódást és a szétesést, amíg az: egésze dzsentri, úri társaság nem került a múlt. szemét-: dombjára?. Népünk nagy klasszikusaiban saját" múltjának leghívebb krónikásait, megnyert • nagy történelmi perének vádlóit, a jelen eredményeinek magyarázóit és túl mindezen nagy mesemondóit, nagy költőit találja meg újra, akikhez foghatót a

! mi korunk még nem teremhetett. . T. Országgyűlés! A haladó, a klasszikus műmegelevenedése nem csupán .irodalmunkra vonat-" kőzik. A két hete zárult képzőművészeti kiállítás' eseménye a történelmi festmények hosszú sorábana Dózsa-kép is, amely hibáival együtt is a helyes: utat jelzi. Zeneművészetünkben is a pen ta ton és-, nem pentaton népdal diadala minden mondvacsinált, mesterkélt ellentmondást elhárítva, nem áll útjában*, hanem még jobban kiemeli a magyar mű-, zene klasszikusai, Liszt és Erkel nagyságát.. A Bánk bán a Nemzeti Színházban! és az: Operaházban, prózában és énekben úgy szárnyal, mint rnég soha magyar színpadon. A Dérynét három: hónap alatt nem kevesebb, mint kétmillió ember, nézte meg ebben az országban. Olyan szám ez, • amelyhez fogható filmsiker nem volt még Magyar-. országon. T. Országgyűlés! A tánc és a zene, az, irodalom és a festészet, s újabban az építészet nem ' támaszthatta volna új életre népművészetünket é^ nagy nemzeti hagyományainkat, nem vált volna soha ennyire nemzetivé, ha nem válnék lépésről lépésre, évről évre egyre jobban szocialista eszméink hordozójává. Művészeti életünk nemzeti forrásainak gyors felvirágzását nem utolsó sorban a, szovjet kultúra megtermékenyítő hatásának is köszönhetjük. Állami népi együttesünk aligha talált volna oly gyorsan és helyesen saját népművészeszetünk ily magasrendű művészi alkalmazásának útjára Mojszejev és a Szovjetunió többi nagy népi együtteseinek példája nélkül. Zenei életünk és építészetünk nem fordítana, enélkül hátat az embertelen és érthetetlen kozmo-..' polita és burzsoá befolyásnak, és nem lépne bátran... előre saját nemzeti hagyományaink felhasználásának útján. A szovjet kultúra hatására tehát művészeti., életünk még nemzetibb, demokratikusabb, szó szerint milliókhoz szól. Ezt annak köszönhetjük, hogy ; mint Révai elvtárs kongresszusi beszédében mon- l dotta, az új magyar kultúra nemcsak mintaképnek tekinti a szovjet kultúrát, hanem nemzeti jellegze- , tességeinek megtartása és fejlesztése mellett egyre . inkább összeforr vele. A szovjet regényt, a szovjet. " filmet, festészetet úgy vallja magáénak népünk, mint ahogyan a szovjet olvasó magáénak vallja „ Petőfit A szovjet művészeti kultúra hatása és jelentő- ' sége népünkre nem csupán a művészeti ' élmény,. ' erejében keresendő. Mindannyiunknak, akik építjük ' a szocializmust hazánkban — és ha győzött is már. nálunk az új, de állandó és napi harcot, vívunk a ".'; régi ellen — a szovjet irodalom és film a művé-