Országgyűlési napló, 1949. II. kötet • 1950. május 8. - 1953. március 18.
Ülésnapok - 1949-46
883 Az országgyűlés 46. ülése 1951. évi december hó 20-án, csütörtökön. 884 ken, ahol az oktatás ilyen néódon (folyik, a hallgatóság jogosan kérdezi, hogy miiért kell előadásra járni, ha ugyanazt az anyagot a tankönyvből is megtanulhatja. A jó tankönyvnek tartalmaznia keld az illető tudományszak alapvető tételeit, azokat az ismereteket, amelyeik tudományunk mai állása szerint általában elfogadottak, és amelyekre a hallgatóknak az életben szükségük is lesz. A jó előadó kötelessége viszont, hqgy »a hallgatónak mutassa meg a nagy összefüggéseket, tárja fel előtte a tudomány további fejlődésének irányait, az esetleg még nem tisztázott kérdéseket is, és tanítsa meg önállóan gondolkozni tudományszakában. Nem szabad elfelejtenünk azonban — és ez különösen diákjaink felé hangsúlyozandó — hogy a tanulás • egyik legfontosabb része az egyéni munka odahaza vagy a könyvtárakban. A szovjet egyetemi hallgató délelőtt az előadásokat látogatja, a délután egy részét a könyvtárban tölti, ahol nemcsak tankönyvek, hanem igen sok -esetben' kézikönyvek segítségével mélyül: el az anyagba. • Üj egyetemi tankönyveink még korántsem tökéletesek és különösen ideológiailag még soksizor kifogásolhatók, ami a szakmai színvonalat is károsan befolyásolja. Tankönyvszerzőink még nem tudtak tudományosan pártszerű könyvet írni, sok a könyvekben az idealista maradvány, a nyugati áltudomány előtti haj bókolás és a helytelen idealista állásfoglalás. A jövőben sokkal fokozottabban súlyt kell helyeznünk az ideológiai színvonal emelésére, a könyvek eszmei-politikai 'színvonalára és az egyetemi tankönyvek vonalán is meg kel 1 ! indítani az ideológiai harcot. A Felsőoktatási Tanács határozata értelmében egyetemeink sürgősen vizsgálják felül a már .kiadott tankönyveket, állapítsák meg, melyek a használható tankönyvek, melyek a segédkönyvek és melyekhez szükséges pótló jegyzet. .Az elfogadott tankönyvek használatát feltétlenül komolyan kell venni. Nem liehet eléggé hangsúlyozni, hogy az egyetemi és a felsőoktatási munkában milyen nagy jelentősége van a hallgatóság' nevelésének is. Professzoraink egy része még nehezen tudja megszokni, hogy az a távolság, amely régebben a tanárt a diáktól elválasztotta, el kelí hogy tűnjék. A professzor és a diákok között elvtársi viszonynak kell kifejlődnie, és a diáknak éreznie kell, hogy az oktató személyzet vele személy szerint törődik és mindent megtesz, hogy segítségére legyen. A nem megfelelő nevelési munka egyik oka a még ma is mutatkozó lemorzsolódásoknak. Örömmel állapíthatjuk meg, hogy a közoktatásügyi minisztérium felsőoktatási intézményeiben a lemorzsolódás, a múlt tanévi állapothoz viszonyítva, jelentékenyen csökkent, de még mindig eléggé magas, különösen az elsőéves hallgatóknál. A közoktatásügyi minisztérium nemrégen megvizsgálta ezt a kérdést és megállapította, hogy a lemorzsolódás oka az oktatás módszerében, a tanulmányi kérdésekkel kapcsolatos problémákban és anyagi tényezőkben rejlett. Az oktatás terén, különösen az alaptárgyak oktatásánál, mint a matematika, biológia stb., mutatkozik meg legjobban a kellő előképzettség hiánya, amelyet súlyosbít az a körülmény, hogy egyes egyetemeken, mint például a budaipesti Műszaki Egyetemen ezeket a tárgyakat úgynevezett »mammut-tanszéken« tanítják, ami majdnem lehetetlenné teszi az esetleg nehézségekkel küzdő hallgatókkal való egyéni hatékony foglalkozást. Hiba az is, hogy még számos helyen az első, sőt a második évre beiratkozott egyetemi hallgató sem kap kellő szakmai perspektívát, mert a gyakorlati képzés még hiányos. Az elmúlt tanévben a tantervek elkészítésénél még nem voltak kellő figyelemmel ama, hogy minden tantárgy elhelyezésének kérdését ne elszigetelten, hanem a tanmenet egész felépítésének szempontjából vizsgálják. Hozzájárult ehhez az egyetemeken folyó eszmei-politikai nevelés gyengesége is és az egyetemek vezetőinek passzivitása, akik igen keveset foglalkoztak ezzel a kérdéssel és sokszor egyenesen tájékozatlanok voltak. Emellett nem szabad figyelmen kívül hagyni .tanszemélyzetünknek és nem utolsó sorban egyetemi professzorainknak nagyfokú túlterheltségét, a tudományos kutatás és az oktatási feladatok gyakran egymást gátló hatását; miután jelenlegi viszonyaink között a tudományos kutatás még erősen a tanszékekre van koncentrálva. Nem kis szerepet játszott az is, hogy egyes helyeken még mindig fennáll a túlterhelés. A tanulmányi munka miatti lemorzsolódás döntő oka azonban a tanulás ellenőrzésének elégtelen volta a tanszékek részéről, ami egyúttal azt is jelenti, hogy a hallgatók nem kapnak megfelelő segítséget munkájukhoz. Vannak tanszékek, amelyeknek kapcsolata a hal Igátokkal nem megfelelő. Ennek következtében a tanulmányi fegyelem meglazult. A hallgatók az órákat nem látogatják rendszeresen és elmaradnak tanulmányaikkal, a tananyag a vizsgákra torlódik össze, aminek rendszeresen-bukás és lemorzsolódás a következménye. A lemorzsolódásnak sok egyéb ok mellett anyagi okai is vannak. Itt elsősorban az üzemek elszívó hatása érvényesül. A kormányrendelet ellenére még mindig előfordul, hogy egyes vállalatok a félig kész szakembereket vagy sokszor az éppen beiratkozott hallgatókat magukhoz csábítják és nem veszik figyelembe azt, hogy tudományos téren ez pontosan ugyanaz, amit Rákosi elvtárs gazdasági téren úgy fogalmazott meg, hogy »megesszük a jövőnket«. Meg kell mondanom, hogy hasonló esetek az aspirantúra vonalán is előfordultak. Ez ellen a jelenség ellen élesen fel kell venni a harcot és a lemorzsolódás kérdését úgy kell felfogni, mint a szocialista munkafegyelem és a tervteljesítés kérdését. Ezért ezt mind a minisztériumban, mind az egyetemeken a politikai munka homlokterébe kell állítani. A lemorzsolódás elleni harcot ismertetni kell a hallgatókkal és az oktató személyzettel egyaránt, tudatosítani kell az egyetemek konkrét feladatait, az egyetemek vezetőinek felelősségét, és minden egyes esetben meg kell találni a .módot arra, hogy az ingadozóknak megadjuk a szükséges segítséget, rámutassunk a közösség iránti kötelességérzésre. Biztos vagyok benne, hogy a lemorzsolódások csökkenése, ami máris megindult, a jövőben megfelelő politikai nevelés révén folytatódni fog. Nem akarom felszólalásomat hosszúra nyújtani azzal, hogy felsorolom mindazt az • eredményt, amelyet a felsőoktatás terén eddig elértünk. A I hallgatóság létszámának hatalmas emelése, a fő/ 67*
