Országgyűlési napló, 1949. II. kötet • 1950. május 8. - 1953. március 18.

Ülésnapok - 1949-46

875 Az országgyűlés 46. ülése 1957. évi december hó 20-án, csütörtökön. 876 A népi demokráciákkal való kapcsolatok ki­szélesítését és elmélyítését jelenti az 1951. évben megkötött magyar-csehszlovák jogsegélyegyez­mény. Ez biztosítja a két népi demokrácia rendsze­res jogi együttműködését, a békefrontnak megerő­sítését. Ezzel kapcsolatban kell rámutatni arra, n °gy jogsegély alatt mit értenek azok, akik tehe­tetlen dühükben a Magyar Népköztársaságot az alapvető emberi jogok lábbaitiprásával vádolják. A jogsegély jelenti többek között azt is, hogy a bűntettest egyik állam kiadja a másiknak, hogy az felette ítélkezzék. Magyarország annakidején kérte az egyik háborús bűnös kiadását, aki a hábo­rús bűncselekményeket annakidején Magyarorszá­gon a magyar nép ellen követte el. Ezt a kérelmet az úgynevezett demokratikus nyugati hatalmak megtagadták. Most értesültünk arról, hogy Német­ország amerikai megszálló hatóságai Hitlernek ezt a magyarországi főgyilkosát, akinek nevéhez és ke­zéhez annyi magyar érték, vagyon elpusztulása, ezer és ezer magyar legyilkolása fűződik, szabadon bocsátották. Weesenmayer az, aki az amerikai im­perialisták segítségével megmenekült attól, hogy jogos és méltó büntetését elnyerje. T. Országgyűlés! A magyar nép felháborodva, ökölbeszorult kézzel szerzett erről a hírről tudo­mást. Olthatatlan gyűlölettel gondol azokra, akik alapvető emberi jogokról mernek prédikálni, s köz­ben az alapvető emberi jogokat lábbal tipró, ez­reket és ezreket legyilkoló aljas bűnöst szabadon bocsátják. Nyilván nem emberbaráti szív sugalla­tára hallgatva, hanem azért, hogy aljas céljaik érdekében felhasználhassák. Mi tiszteletben tartjuk az emberi jogokat, a dolgozó nép jogát. Egyik alaptételünk, hogy leg­főbb érték az ember. Viszont mindazokra, akik békés építőmunkánknak útjában állanak, azt meg­akadályozni igyekeznek, kemény kézzel, kérlelhe­tetlenül sújt le igazságszolgáltatásunk ökle. T. Országgyűlés! Igazságügyi szervezetünk és igazságszolgáltatásunk akkor tudja feladatait tel­jesíteni, és akkor tudja nagy céljainkat) igazán tá­mogatni, ha a Szovjetunió fejlődését, igazságügyi szervezetét és igazságszolgáltatását tanulmá­nyozza, és gazdag tapasztalatait népi demokrá­ciánk igazságszolgáltatásának kiépítésében meg­felelően felhasználja. A Szovjetunió ezen a téren is mérhetetlen és bőkezű segítséget nyújtott és nyújt népi demokráciánknak. Igazságügyi kormányzatunknak az eljövendő költségvetési évben fokoznia kell szervező, irá­nyító és ellenőrző tevékenységét abból a célból, hogy az igazságszolgáltatást még hatékonyabbá tegye. Küzdenie kell a bürokrácia ellen, fokoznia kell a harcot az államfegyelem megsértőivel és a gazdasági építő munkánkat akadályozó és megká­rosító cselekmények elkövetőivel szemben. Igaz­ságszolgáltatásunk legfontosabb szerveinek, a bíró­ságoknak a feladata, hogy segítsék az állampolgári fegyelem megszilárdítását, tiszteletet szerezzenek mindenkinél a nép által hozott törvények és ren­deletek iránt. Munkájukkal pedig segítsék a mun­kafegyelem megszilárdítását, à szocialista erkölcs kiépítését, a szocialista tulajdon megvédését. Ezekkel a feladatokkal megbirkózva és ezeket, teljesítve tudja igazságszolgáltatásunk harcosan elősegíteni ötéves tervünk végrehajtását és a béke­front ránk eső szakaszának megszilárdítását. Ezeknek az elveknek alkalmazásával és követke­zetes keresztülvitelével, megfelelő jogszabályok al­kotásával és alkalmazásával, a dolgozó tömegek bevonásával fogja igazságszolgáltatásunk azt a célt elérni, amelyet Lenin így fejezett ki: »A jog­szolgáltatás a tömegek példamutatása és haíalma alapján a kizsákmányolás egyik eszközéből a neve­lés eszközévé és a szocialista társadalom biztos alapjává fog válni.« Az igazságügyi tárca 1952. évi költségvetését elfogadom. (Taps.) ELNÖK: Mivel a tárcához több hozzászóló nincs és módosító indítványt nem jelentett be senki,' kérdem az Országgyűlést, hogy az igazság­ügyi tárca költségvetését általánosságban és rész­leteiben elfogadja-e? (Igen.) Kimondom a határozatot: az országgyűlés az igazságügyi tárca költségvetését általánosságban és részleteiben elfogadta. (Taps.) Napirend szerint következik a közoktatásügyi tárca költségvetésének tárgyalása. Az Országgyű­lés tudomására hozom, hogy a tárcához Rusznyák István és Tóth Lajosné képviselők jelentkeztek szólásra. Kerek Gábor előadó képviselőtársunké a szó. KEREK GÁBOR előadó: T. Országgyűlés! Sok szó esett itt az országgyűlésen is a kultusz­tárca előző évi költségvetései során arról, hogy kulturális fejlődésünk messze mögötte marad poli­tikai, gazdasági fejlődésünknek. A Magyar Dolgo­zók Pártja gondoskodásának eredményeképpen el­mondhatjuk, hogy ez a helyzet ma már lényege­sen megváltozott. »A népi demokrácia politikai és gazdasága sikereihez hasonlóan — állapította meg * Rákosi elvtárs a Magyar Dolgozók Pártja II. Kongresszusán — kulturális fejlődésünk is jelen­tékeny eredményekre tekinthet vissza.« Révai elvtárs pedig ezeket mondotta: »Kultu­rális és ideológiai területen is megkezdtük a fel­zárkózást a politikai és gazdasági téren elért nagy eredményeinkhez. A kultúrforradalom is megindult és vannak (komoly eredményeink a pártoktatástól a tudományig, a közneveléstől a művészetig«. Kü­lönös ösztönző erővel hatott közoktatásunk fejlődé­sére a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezető­ségének a közoktatási minisztérium munkájával kapcsolatos 1950. évi márciusi határozata. A határozat jelentős csapást mért az ellenség­nek közoktatásunk területén megnyilvánult kár­tevő 'tevékenységére, a burzsoá neveléstudomány képviselőire, azokra, akik a tankönyvkiadás szabo­tálásával, a tanulók túlterhelésével, iskoláinknak az élettől, a gyakorlattól való el szakításával, a kol­légiumok s menzáik területén anarchikus állapotok teremtésével, a bürokrácia tenyésztésével igyekez­tek közoktatásunk fejlődését megakadályozni. A határozat megjelenése óta jelentős eredmé­nyeket ért el a közoktatásügyi minisztérium az el­mélyültebb, a gyakorlattal szorosan összefüggő, annak szolgálatában álló oktatás, nevelés meg­valósítása terén. így az egytanerős általános isko­lák jelentékeny részét az 1950/51. tanév kezdetére kéttanerőssé fejlesztette, az általános iskola felsőtagozatú tanulóinak 60%-a számára pedig le­hetővé tette a szakosított oktatást. Átszervezte egész középiskolai rendszerünket, megszüntette az egységes gimnáziumi rendszert és a szakgimná­ziumokat középkádereket képző szakközépiskolákká, technikumokká alakította át, amelyeknek tanterve

Next

/
Thumbnails
Contents