Országgyűlési napló, 1949. II. kötet • 1950. május 8. - 1953. március 18.

Ülésnapok - 1949-45

g43 Az országgyűlés 45. ülése 1951. évi december hó 19-én, szerdán. 844 A kapitalizmus idején a gyárakat tervszerűtlenül építették. Megindultak egy kis műhelyben és ahhoz toldozták-foldozták új részlegeket. így jöttek azután létre tervszerűtlenül a sötét, egészségtelen üzemek, amelyekben a termelés folyamatosságát is igen nehezen lehetett biztosítani. Mi, t. Országgyűlés, modern, előre megtervezett, higiénikus, világos gyárak tucatjait és százait építjük fel. Kiskunfélegyházán, Gyöngyösön, Tószegen, Diósgyőrött, Hódmezővásárhelyen, az eddig ipari üzemekkel egyáltalán nem rendelkező kis városokban, falvakban és elsősorban Budapesten már állnak az űj gyárak. Ezek az építkezések illusztrálják Rákosi Mátyás elvtársnak november 30-án .elmondott beszédét: »Az utolsó négy-öt évben gyökeres változás történt: hazánk mezőgazdasági országból ioari országgá alakult át, és ez az iparosodás gyorsan folytatódik.« Építőiparunk hatalmas fejlődése természetesen nehézségek és hibák leküzdése közepette megy végbe. Ezek a nehézségek azonban homlokegyenest mások, mint a kapitalista országok nehézségei. A kapitalista országokban a teljes és részleges munkanélküliek száma nő, a közép- és kisvállalatok tönkremennek ugyanakkor, amikor à lakosságot lakáshiány gyötri. Nekünk egészen más nehézségeink vannak. Mindenekelőtt nehézségeink vannak abban, hogy építőanyaggyártó iparunk nem bírja ellátni megfelelő mennyiségű anyaggal az építőipart. Nehézség továbbá, hogy állandó munkáshiánnyal küszködnek az építőipar vállalatai. Meg kell mondanom, hogy e panasz gyakran jogos, gyakran azonban nem jogos. A munkaerőhiány az építőiparban viszonylagos. Ha ugyanis sikerül a foglalkoztatott dolgozókat teljes mértékben és folyamatosan ellátni munkával, ha sikerül — és sikerülnie kell — megállítani a nagyarányú munkásvándorlást és az ezzel párosuló igazolatlan mulasztásokat, akkor az építőipar mai munkáslétszámával a mainál jóval nagyobb teljesítményeket is ol tud érni. Az építőipar, t. Országgyűlés, minden ország- ' ban az a híd, amelyen keresztül a falusi dolgozók az ipari munkásosztály nagy táborába átvonulnak. A magyar építőiparba is tízezrével kerültek olyan falusi dolgozók, akik itt ismerik meg az ipari munkafegyelmet, a kollektív munkát. Emellett az építőiparba tódult azoknak az elemeknek is egy része, akik a kapitalizmus idején könnyen éltek, most azonban, ha élni akarnak, dolgozniok kell. Ahhoz, hogy kikovácsoljunk ezekből az új munkásokból egy fegyelmezett, állandó építőipari munkásságot, mindenekelőtt az szükséges, hogy iparunk vezetői, beleértve a művezetőket is, a kormány eddigi rendeleteit a munkafegyelem megszilárdítására vonatkozóan keményen, hajthatatlanul és következetesen minden esetben végrehajtsák. Emellett azonban szükséges, hogy építkezéseink szervezettségét magasabb fokra emeli ük. Gvakran látunk ma Ts tévelygő, ide-oda sétáló embereket, másutt viszont összezsúfolt, egymástól szinte dolgozni sem tudó munkásokat. Szükséges továbbá, Rogy megteremtsük építőipari munkásaink között is azt a szellemet, amely bűnnek és szégyennek tartja az igazolatlan mulasztást, az ok nélküli vándorlást. Ebben a munkában a dolgozók szakszervezetének is igen nagy feladata van. A munkafegyelem megszilárdításában segítségünkre lehet az is, ha a dolgozók munka versenyét jobban megszervezzük. Tagadhatatlanul igen nagy fejlődés mutatkozik e téren is 1951-ben. Az építőiparban dolgozó munkások között a sztahanovisták száma megsokszorozódott ez évben, és a dolgozók munkaversenye, különösen egyes nagy dátumok, a pártkongresszus, az Alkotmány ünnepe, a Nagy Októberi Forradalom évfordulója alkalmával erősen fellendült és nemcsak abban hozott szép eredményeket, hogy a termelés meggyorsult, hanem a dolgozók politikai öntudata is nőtt a ver seny során és mind több munkásnál vált a munka becsület és dicsőség dolgává. A munkaverseny jó szervezése tehát erősítheti a munkafegyelmet is. Ezért rajta kell lennünk, t. Országgyűlés, hogy a még mutatkozó hiányokat kiküszöböljük. Mindenekelőtt nagyobb gondot kell fordítanunk á munkaverseny megindítása mellett annak további fejlesztésére és ellenőrzésére, a dolgozók által elért eredmények nyilvánosságra hozatalára. Szükséges továbbá a fegyelem megerősítéséhez, hogy javítsuk a dolgozók élelmezését, hogy megfelelő szálláshelyeket biztosítsunk, hogy emeljük az építkezésen dolgozók kulturális ellátottságát. Az építőipari munkásságnak a kormány és a párt határozata a jegyrendszer megszüntetéséről sokkal többet jelentett, mint bármelyik egyéb dolgozó rétegnek. Munkásaink tekintélyes része jegygyei ellátva vagy egyáltalán nem volt, vagy csak félig voltak bevonva — mint falusi dolgozók — a szervezett ellátásba. Ennek ellenére kitartóan dolgoztak. Most valóban hálás szívvel fordulnak ar. ország vezetői és pártunk felé, és ígérik, hogy még jobb munkát fognak adni a jobb ellátottság ellenében. Hangsúlyoznom kell, t. Országgyűlés, hogv építőipari dolgozóink szociális helyzete a múlthoz viszonyítva összehasonlíthatatlanul megváltozott Még emlékezetes mindenki előtt a kép. Kubikos munkásaink még télvíz idején is a Teleki-tér bódéinak ereszei alatt tanyáztak. Emlékezetes, hogy a pallérok kegyétől függött, vájjon a dolgozó az épülő nedves épület pincéjében alhatik-e üres cementes zsákokon. Még emlékezetes, hogy a dolgozók, hacsak nem főztek maguknak, egész héten át száraz kosztot ehettek. Ma már az építkezések túlnyomó többségén a szociális és kulturális ellátás megfelelő, de ipari és szakszervezeti vezetőinknek, ha azt akarják, hogy a munkások vándorlása megszűnjék, még tovább kell javítaniok. Ugyancsak nagy gondot kell fordítaniuk a dolgozók, különösen az új munkások testi épségének a megóvására. Az építőipar gépesítése magával hozhatja, hogy ebben az egyébként"

1 is veszélyes iparágban a balesetek száma megnő. Szigorúan be kell tehát tartani a kormányrendeleteket, és nemcsak ' hivatali kényszerből, de szívből is oktatni és védeni kell a munkásokat, különösen, mint már említettem, az iparba újonnan bekerült dolgozókat. ' Meg kell még említenem, t. Országgyűlés, építőiparunk gyengeségei közül, hogy a munka minősége gyakran rossz, és nem dicsekedhetünk azzal sem, hogy a nehezen előállított anyagokkal megfelelően takarékoskodunk. Mindezeken a hiányosságokon azonban segíteni lehet és segíteni is kell, mégpedig gyorsan. Ennek útja mindenekelőtt az, hogy iparunk'vezetői ne hátráljanak meg a nehézségek leküzdése elől. Az építőipar vezetői az elmúlt évek alatt ORSZÁGGYŰLÉSI ÉRTESÍTŐ 64