Országgyűlési napló, 1949. II. kötet • 1950. május 8. - 1953. március 18.
Ülésnapok - 1949-44
791 Az országgyűlés 44. ülése 1951. évi december hó Í8-án, kedden. 792 csak ez évben az állami közegészségügyi felügyelet megszervezését elrendelő 173. számú minisztertanácsi rendelet, amely a Szovjeunióban kialakult mintaszerű közegészségügyi felügyeleti rendszer élveit ülteti át hozzánk, természetesen a mi viszonyainkra megfelelően alkalmazva. Ez a rendszer a közegészségügy szempontjait egyenlő magasságba helyezi a legfontosabb gazdasági és termelési szempontokkal, sőt bizonyos vonatkozásokban még föléjük is helyezi, ezzel is kifejezésre juttatván azt az elvet, hogy az emberi élet és a jó egészség biztosítása a szocialista államban minden más szempontot megelőz. Igen sok történt szervezési vonatkozásban a járványvédelem és a fertőző betegségek elleni küzdelem terén. Külön kiemelésre, méltó az a nagy aktivitás, amelyet a minisztérium a tuberkulózis elleni BCG-oltások, valamint általában a védőoltások használatának kifejlesztése, úgyszintén a védőoltások hatékonyságának fokozása terén kifejt. Nagy segítségére volt a minisztériumnak ezirányú tevékenységében az Országos Közegészségügyi Intézet és a Szovjetunió példájára megszervezett Országos Vérellátó Szolgálat. É téren azonban úgy látom, volnának továbhi kihasználható lehetőségek, amelyekre még vissza fogok térni. Mindebben a közegészségügyi szervező munkában tanácsi szervezetünk — mint á'ialában az államigazgatás minden területén — igen széles munkalehetőséget biztosít a tanácsok állandó bizottságainak, helyesebben nemcsak a lehetőséget biztosítja, hanem el is várja tőlük az államigazgatás őket illető szakterületén a részletmunkában való intenzív részvételt a dolgozók széles tömegeinek mozgósítása útján. Ez az év a választott tanácsok működésének első esztendeje volt, s így érthető, hogy az állandó bizottságoknak, s köztük az egészségügyi állandó bizottságoknak az aktivitása még nem bontakozott ki a maga teljességében, de biztató kezdeményezések mind a fővárosi, mind a kerületi és a vidéki állandó bizott•ságok részéről történtek. Az állandó bizottságok tevékenysége széleskörű aktívahálózatnak és a végrehajtó apparátuson kívül álló szakértőknek mozgósításában nyilvánult meg, eddig főleg az élelmezésegészségügyi ellenőrzés, a tisztasági mozgalom, a járványvédelmi intézkedések és az egészségügyi felvilágosítás terén. Mint a fővárosi egészségügyi állandó bizottság elnöke most már több mint egy esztendő tapasztalata alapján megállapíthatom, hogy az egészségügyi állandd bizottságoknak a tanácsi operatív apparátussal, s ezen át az egészségügyi minisztériummal való kapcsolata és együttműködése jó. Ez az együttműködés a következő években remélhetőleg egyre gyümölcsözőbb lesz. Befejezésül vissza akarok térni a járványok elleni védekezés kérdésére, amely területen — mint már említettem volt — nézetem szerint vannak még ki nem merített lehetőségek, A járványok elleni védekezés terén egy-egy új tudományos módszer mindig ugrásszerű haladást idézett elő előbb a tudományos megismerésben, majd hamarosan a gyakorlati védekezés és gyógyítás területén is. Így volt ez a múlt század végén, mikor a baktériumok szerepének tisztázása • adott nagy lendületet a infekciózus betegségeK elleni küzdelemnek, majd ehhez csatlakozóan a szerológiai módszerek tökéletesítése, ami a védőoltások mai rendszerének kidolgozására vezetett. Ebben a században a baktériumoknál kisebb kórokozóknak, a vírusoknak a felfedezése és az antibiotikumok felfedezése voltak a fejlődés hasonló határkövei. Amikor egy-egy ilyen felfedezés jött, a kutatók százai és ezrei vetették rá magukat a megnyílt új területre, s ez a széleskörű tudományos aktivitás minden korszakban meg is hozta a maga gyümölcsét. Napjainkban hasonló folyamat van kibontakozóban. A kémiai tudományok fejlődése most jutott el odáig, hogy kezdünk betekintést nyerni azokba a rendkívül bonyolult vegyi folyamatokba, amelyek útján a mikroorganizmusok megbetegítik a szervezetet, s azokba is, amelyek útján a szervezet védekezik a mikroorganizmusok ellen. Az az új tudományág, amely ezekkel a problémákkal foglalkozik, s amelyet mikrobiológiai kémiának szoktak nevezni, máris néhány fontos, gyakorlatilag értékesíthető új megismerést hozott a baktériumok által okozott fertőző betegségek elleni védekezés terén. Ezt a tudományágat több külföldi országban, köztük elsősorban a Szovjetunióban intenzíven művelik. Az eredmények közül csak egyre akarok rámutatni, ami minden laikus számára is egyszerűen érthető. Sikerült vegyi úton kivonni a vérből, úgyszólván vegyileg tisztán előállítani azt a minimális mennyiségű fehérjeanyagot, ami az immunitás hordozója, s ez kilátást nyújt árra, hogy az eddigi szérumoltásokat azoknál sokszorosan nagyobb hatású és ve-< szélytelenebb oltóanyagokkal lehet majd helyettesíteni. De vannak másirányú, ugyancsak sokat ígérő eredményei is ennek a tudománynak. S míg a Szovjetunióban a tudósok egész gárdája foglalkozik vele, s nem telik el hónap, hogy egyegy ilyen tárgyú tudományos közlemény ne jelenjék meg -a Szovjet Tudományos Akadémia szaklapjában, addig nálunk még nincs ilyen intézet vagy intézeti osztály. Nézetem szerint ezt a hiányt sürgősen pótolni kellene, mert enélkül egyrészt nem tudjuk a másutt e vonatkozásban produkált tudományos eredményeket azonnal átvenni és járványvédelmünkben használni, másrészt — úgy hiszem — a magyar tudósgárdának is illenék résztvennie ebben a nemzetközileg folyó s nagy eredményeket ígérő kutatómunkában úgy, ahogyan az a tudományos munka más területein meg is történik, s amire a tehetséges magyar vegyész- és biológusgárda meg is adja a lehetőseget. A személyi és tárgyi költségei egy vagy két ilyen kutatóosztálynak nem olyan nagyok, hogy ez akadály lehetne. Keretnek pedig itt van egyfelől az egészségügyi minisztérium magas, tudományos színvonalú kutatóintézete, az Országos Közegészségügyi Intézet, másfelől a Tudományos Akadémia biokémiai intézete. Nézetem szerint ezek keretében létesítendő, pontosan megszabott tervek szerint dolgozó mikrobiológiai kémiai osztályok jelentősen megerősítenék járványvédelmi apparátusunkat, amelynek az utóbbi időben sokat, vitatott egyes fogyatkozásai éppen elméleti bázisának szűk keresztmetszetére vezethetők vissza. Képem az egészségügyi minisztert, tegye javaslatomat megfontolás tárgyává. Ha elvileg-