Országgyűlési napló, 1949. II. kötet • 1950. május 8. - 1953. március 18.
Ülésnapok - 1949-44
771 Az országgyűlés 44. ülése 1951. évi december hó 18-án, kedden. 772 lően vesz részt. Külön kiemelem a természettudományos körök, a természettudományos ismeretek elsajátításának jelentőségét. Ezek harcosainkat hozzásegítik a tudományos világkép kialakításához. Országszerte ismerik és .szeretik a néphadsereg lelkes kultúrcsoportjait. A különböző kultúrcsoportokban a magyar kulturális hagyomány haladószellemű értékeit és a szocialista művészet alkotásait ismerik meg katonáink és azokkal szórakoztatják, nevelik elvtársaikat is. A néphadsereg színjátszó csoportjai, ének- és tánckarai felkeresik üzemeinket, a falu dolgozó • népét, ahol örömmel, szeretettel fogadják őket. Ennek a munkának eredményei jelentkeznek a falu kulturális politikai fejlődésében is. A néphadseregünkben folyó kulturális felvilágosító .munkának megvan az a nagy jelentősége is, hogy fiainkban -nagy mértékben inöveli a kultúra, a művelődés iránti igényt. Az a katona, akinek a hadseregben életszükségletévé vált a könyv, az olvasás, a rádióhallgatás, a zene, a színjátszás, aki hozzászokott ahhoz, hogy hetenként rendszeresen megnézzen egy-egy filmet, az minderről hazakerülve sem mond le. Hazakerülve falujába vagy az üzembe, ezek az igényei megmaradnak, és mindent meg fog tenni annak érdekében, hogy a 'ikulitúrmunka szervezésével, társai ilyen irányú telkesítésével, nevelésével otthon is olyan körülményeket teremtsen meg, amelyeket a hadseregben megszokott. Csapataink közt rendszeres sportolás folyik. Ennek célja az, hogy edzett, erős, egészséges, izmos harcosokat neveljenek. Növeljék küzdőszellemüket, hogy minden fáradságot, nehézséget, fizikai megpróbáltatást le tudjanak győzni, hogy erős katonái legyenek a béketábornak. Meg kell említenem, hogy a néphadsereg központi kultúrintézményei: a Magyar Néphadsereg Ënek- és Táncegyüttese, a Magyar Néphadsereg Központi Tiszti Háza, a december 21-én megnyíló Magyar Néphadsereg Színháza az egész ország kulturális életének fontos tényezői. Igen jelentős a szerepük a vidéki helyőrségekben működő tisztikluboknak, amelyek amellett, hogy központi szervezői a tisztikar művelődésének, e gy _e gy vidéki városban mindinkább a szocialista művelődés központjaivá válnak. T. Országgyűlés! A mi hadseregünknek legfőbb ereje a néppel való megbonthatatlan egységében van. A mi hadseregünk valóban a nép hadserege, hús a húsából, vér a véréből. Hadseregünk és népünk egységének nagyszerű megnyilatkozása volt a szeptember 29-én megrendezett Néphadsereg Napja. Ország-világ láthatta azt a 'szilárd egységet, amelyben népünk és hadseregünk halad a szocializmus építésének útján. Népünk és hadseregünk egységének legértékesebb megnyilatkozása egész dolgozó népünknek az a felismerése, hogy az ötéves terv teljesítése és túlteljesítése, a szocializmus építése a termelés frontján és a szocialista építés eredményeinek fegyveres védelme — ugyanannak a dolognak," a honvédelemnek két oldala. A szilárd egység biztosíték arra, hogy hazánk békéjét, a szocializmus építésének nagy ügyét képesek leszünk bármiféle aljas imperialista támadástól megvédeni. Népünk és hadseregünk összefogásának számos nagyszerű példája van. Harcosaink mindig ott vannak a munka frontján, ahol segítségre van szükség. Katonafiaink jelentős segítséget nyújtottak dolgozó parasztságunknak az aratási, betakarítási munkában, értékes segítséget adtak a kezdeti nehézségekkel küzdő termelőszövetkezeteinknek. Felolvasom a szentíőrinci üttörő termelőszövetkezet levelét, amely megmutatja katonafiaink értékes segítségét és azt a megbecsülést és szeretetet, amelyet dolgozóink éreznek néphadseregünk iránt: »Kedves Elvtársak!- Mindenekelőtt fogadjátok legőszintébb megbecsülésünket azért a jó munkáért, amelyet nálunk végeztetek. Különösen megszerettünk benneteket azért a kimagaslóan szép munkafegyelemért, amelyet gazdaságunkban ^ ittlétetek alkalmával tanúsítottatok. Ezen a téren nagyon sokat tanultunk tőletek. Ittlétetek óta példaként emlegetjük a ti munkátokat. Amellett, hogy köszönetet mondunk, arra is kérünk benneteket, hogy gyertek el hozzánk máskor is, mert mindig szívesen és örömmel várjuk a mi katonáinkat.« A szocialista mezőgazdaság nagy s ügyét szolgálja hadseregünk azzal is, hogy sok szülő katonafia biztatására/ annak felvilágosító munkája nyomán barátkozik meg a szövetkezeti gondolattal és lép be a termelőszövetkezeti csoportba. Egyszerű és szép dokumentuma ennek Szőke Ferenc harcos levele, amelyet mint egy példát a sok száz ugyanilyen tartalmú levél közül ismertetek: »Anyám 1945-ig mint cseléd dolgozott, majd 1946-ban földet kapott, amelyet ketten műveltünk meg odahaza. 1948-ban feljöttem Pestre, hogy üzemben dolgozzak. Amikor bekerültem a gyárba, megismerkedtem a szövetkezeti mozgalom jelentőségével, de ekkor még nem is gondoltam arra, hogy megpróbáljam felvilágosítani anyámat, hogy lépjen be a termelőszövetkezeti csoportba. Csak amikor 1950 őszén bevonultam, írtam a politikai foglalkozásokon tanult anyagra támaszkodva egyre gyakrabban anyámnak a kollektív gazdálkodás jelentőségéről. Mint katona többször voltam felvilágosító munkán különböző tszcs-kben és az ott látottakról is beszámoltam levélben anyámnak. Szabadságom ideje alatt aztán végleg meggyőztem anyámat, hogy a mi szövetkezeteink is ugyanolyan boldog, nyugodt életet biztosítanak majd a szövetkezeti tagoknak, mint a Szovjetunió kolhozai és ez év októberében anyám be is lépett a szigligeti termelőszövetkezetbe.« A hadseregben folyó katonai és politikai kiképzés hatékonyságát, eredményességét mutatja az is, hogy a leszerelt katonák milyen jól megállják helyüket a termelőmunkában. Bagi - Sándor leszerelt katona írja Szentesről: »A néphadsereg soraiban eltöltött idő örökké emlékezetes lesz számomra. Lépten-nyomon hasznosítani tudom azt, amit a hadseregben tanultam. Most egy tejüzem dolgozója vagyok. A hadseregben megtanultam, hogy a fegyverrel is, a termelőmunkával is a hazát, a békét védjük. Bár nemrég óta vagyok itt, .minden erőmmel azon vagyok, hogy a selejt csökkentésével, normám túlszárnyalásával, a fiatalok nevelésével járuljak hozzá a szocializmus építésének «lágy ügyéhez«.
