Országgyűlési napló, 1949. II. kötet • 1950. május 8. - 1953. március 18.

Ülésnapok - 1949-44

765 Az országgyűlés 44. ülése 1951 is a magyar munkásosztály, a dolgozó pataszt­ság és a haladó értelmiség soraiból kerülnek ki. És ez az egyik legfőbb biztosítéka annak, hogy a magyar néphadsereg a dolgozók érdekeinek védelmezője és alkalmas arra, hogy dolgozó népünk biztonsága, szabadsága felett őrködjék. »A mi hadseregünk — mondotta Rákosi elvtárs —- minden régi hadseregtől abban különbözik, hogy ez a magyar dolgozó nép hadserege.^ Vér a véréből, bús a húsából.« A magyar néphad­sereg a dolgozó nép iránti forró szeretet és a nép ügye iránti határtalan odaadás szellemében nevelt hadsereg. A párt és a hadsereg vezetői fő követelményként állítják a parancsnokok és a politikai tiszti állomány elé, hogy tudatosítsák a harcosokban: a nép ügyének harcosai, és ezért az ügyért bármikor készen keli állnia minden har­cosnak, ha kell, életét is áldozni. Katonai eskü­jében minden katonai személy megfogadja, hogy alárendeltjeit Öntudatos hazafiakká és a népek szabadságának harcosává neveli. Harcosaink ebben a szellemben viszonyulnak a dolgozó ncp ügyéhez. A mi katonáink -szíve együtt dobban a magyar dolgozó népével A szocializmus építésé­ben minden eredmény óriási lelkesedésre ösztönzi a mi harcosainkat. Érzik minden eredmény után, hogy még éberebben kell őrködni. Ezt az érzést fejezik ki harcosaink tanulá­sukban, munkájukban, beszédeikben és leveleik­ben. A »Néphadsereg« című laphoz érkező sokezer levél közül felolvasom Kolossai Tibor honvéd elv­társ levelét: »Legfelemelőbb érzés mégis az volt számomra, amikor kézbe kaptam fegyveremet. Ma­N gam előtt látom épülő gyárainkat, falvainkaO egész drága földünket és éreztem a felelősséget: mindezt nekem kell megvédenem ...« Visszatükrözik harcosaink viszonyát a dolgozó nép ügyéhez azok az igen számos esetek, amikor katonáink örömmel, lelkesedéssel mentek szabad­idejükben dolgozni bányákba, vagy segíteni a ter­ménybetakarításnál. Ezt az odaadó lelkesedést mu­tatja Gyúró Ilona híradós tanfolyamhallgató levele: »Nagy örömmel mentünk, hogy együtt dolgozhas­sunk és segíthessünk ,a gazdaság munkájának el­végzésében, az elvtársak örömmel fogadtak ben­nünket. Első este, bár el voltunk fáradva, nótázást rendeztünk, következő este pedig kultúrműsort ad­tunk. Munkaegységnek megfelelően munkánkért mi is megkaptuk a pénzünket. Mikor visszajöttünk, elhatároztuk, hogy a pénzen egy könyvtárat ve­szünk és "azt elküldjük a gazdaság dolgozóinak. Hiszen mi nem pénzért dolgoztunk! Elhatározá­sunkat tett követte és a könyvtárat nemrég adtuk át a gazdaság dolgozóinak, amit nagy örömmel fogadtak.« Dolgozó ifjúságunk széles tömegeiben mind nagyobb tért hódít az a tudat, hogy a haza védel­mében az ifjúságra nagy feladatok várnak. Ettől a tudattól áthatva, ifjúmunkások, tanulófiatalok, dolgozó parasztfiatalok nagyszámban jelentkeznek igen sok esetben sorrakerülésük előtt önként kato­nának. Öntudatos, hazafias lelkesedéstől áthatott leveleket írnak a honvédelmi miniszter elvtársnak, amelyben kérik a hadsereg soraiba, vagy a kato­nák a tiszti iskolára való felvételüket. Szükséges­nek tartom egyik fiatalnak, Kontra Ferencnek a levelét felolvasni, mert ez a levél — úgy érzem — 9BSXAGGYCU6SI SRTESITŐ. évi december hó 18-án, kedden. 766 a mi dolgozó ifjúságunk többségének a gondola­tát fejezi ki. »Repülős akarok leníii, védeni akarom hazám függetlenségét legjobb tudásom szerint. Maga­mévá akarom tenni Sztálin elvtárs felhívását: »Repülhetek gyorsabban, magasabbra és mesz­szebbre, mint mások"!« — ez a célom és életem vegéig is ez lesz. Ha most nem jutok repülőtiszti iskolára, akkor jelentkezem jövőre és jelentkezni fogok mindaddig, amíg csak fel nem vesznek.« (Nagy taps.) Dolgozó népünk féltő gondoskodással kezeli hadseregünk ügyét és úgy kezeli, mint saját édes gyermekét. Az elmúlt rendszerben — és a kapitalista országokban még ma is — a szülők sírva búcsúz­tatták gyermekeiket, ma iázzál indítják útba: »Le­gyél fiam fegyelmezett katona!« Ma már, ha egy harcos nem fegyelmezett, vagy nem jól tanul, szé­gyelnie kell' magát szülői vagy volt munkatársai előtt. Viszont az egész üzem, falu büszke rá, ha kiváló harcos. Előfordul, hogy parancsnokaink és politikai tisztjeink a munkás- vagy dolgozó paraszt­szülők segítségével nevelnek meg olyan harcost, amelyik nem eléggé fegyelmezett vagy nem elég lelkiismeretesen tanul. Ezek a tények mutatják, hogy a magyar dolgozókat milyen felelősségérzet hatja át néphadseregünkkel szemben. Felolvasom Z&édely Márton tatabányai bá­nyász levelét, akinek fia az egyik'tiszti iskolánk növendéke. Ezzel a fiúval az első időben voltak kisebb-nagyobb hibák, de most már az iskola jól tanuló növendékei közé tartozik. »Kedves Elvtársak! — hangzik a levél —, levelüket megkaptuk, amelyben közlik, hogy fiunk megállja a helyét a békeharc reá eső szakaszán, de nem olyan mértékben, ahogyan ezt a mai nem­zetközi helyzet megköveteli tőle. Mi nagyon kö­szönjük, hogy ennyire gondját viselik fiunknak és erről a hibájáról értesítettek bennünket. Mi be­széltünk erről fiunknak és ő ígéretet tett, hogy az iskolaév hátralevő szakaszában még lelkesebb munkával bizonyítja be, hogy nem él vissza azzal a bizalommal, amit a dolgozó nép helyezett bele. Elvtársi üdvözletünket küldjük és kívánjuk, hogy pártunk vezetésével és tanításával olyan tiszteket neveljenek, akik bármilyen helyzetben megállják a helyüket és kiállanak a dolgozó nép érdekéért.« Dolgozó népünk ügyének tudatos harcosai csak müveit, politikailag és más téren képzett ka­tonák lehetnek. A magyar néphadseregben hatal­mas arányú nevelőmunka folyik. A fiatalok ezrei ismerkednek meg a modern technikával, de amel­lett óriási jelentőséggel bír az a tény, hogy a had­seregben folyó politikai és kulturális tömegmunka eredményeképpen harcosaink, tisztjeink széles látókörrel rendelkező, kultúrált emberekké lesz­nek. Megismerik a világot, megismerik a mi szép hazánkat, megismerkednek a magyar nemzeti, a szovjet és a nemzetközi kulturális élet legkiválóbb termékeivel. Hadseregünkben a rendszeres politikai foglal­kozások mellett a kulturális intézmények és lehető­ségek egész sora működik, a kultúrfelvilágosító szobáktól kezdve, a klubokon keresztül egészen a magyar néphadsereg tánc- és énekegyütteséig, vagy a Magyar Néphadsereg Színházáig. A kultúrfelvilágosító szobák a harcosok kultu­59

Next

/
Thumbnails
Contents