Országgyűlési napló, 1949. II. kötet • 1950. május 8. - 1953. március 18.

Ülésnapok - 1949-44

765 Az országgyűlés 44. ülése 1951 is a magyar munkásosztály, a dolgozó patasztság és a haladó értelmiség soraiból kerülnek ki. És ez az egyik legfőbb biztosítéka annak, hogy a magyar néphadsereg a dolgozók érdekeinek védelmezője és alkalmas arra, hogy dolgozó népünk biztonsága, szabadsága felett őrködjék. »A mi hadseregünk — mondotta Rákosi elvtárs —- minden régi hadseregtől abban különbözik, hogy ez a magyar dolgozó nép hadserege.^ Vér a véréből, bús a húsából.« A magyar néphadsereg a dolgozó nép iránti forró szeretet és a nép ügye iránti határtalan odaadás szellemében nevelt hadsereg. A párt és a hadsereg vezetői fő követelményként állítják a parancsnokok és a politikai tiszti állomány elé, hogy tudatosítsák a harcosokban: a nép ügyének harcosai, és ezért az ügyért bármikor készen keli állnia minden harcosnak, ha kell, életét is áldozni. Katonai esküjében minden katonai személy megfogadja, hogy alárendeltjeit Öntudatos hazafiakká és a népek szabadságának harcosává neveli. Harcosaink ebben a szellemben viszonyulnak a dolgozó ncp ügyéhez. A mi katonáink -szíve együtt dobban a magyar dolgozó népével A szocializmus építésében minden eredmény óriási lelkesedésre ösztönzi a mi harcosainkat. Érzik minden eredmény után, hogy még éberebben kell őrködni. Ezt az érzést fejezik ki harcosaink tanulásukban, munkájukban, beszédeikben és leveleikben. A »Néphadsereg« című laphoz érkező sokezer levél közül felolvasom Kolossai Tibor honvéd elvtárs levelét: »Legfelemelőbb érzés mégis az volt számomra, amikor kézbe kaptam fegyveremet. MaN gam előtt látom épülő gyárainkat, falvainkaO egész drága földünket és éreztem a felelősséget: mindezt nekem kell megvédenem ...« Visszatükrözik harcosaink viszonyát a dolgozó nép ügyéhez azok az igen számos esetek, amikor katonáink örömmel, lelkesedéssel mentek szabadidejükben dolgozni bányákba, vagy segíteni a terménybetakarításnál. Ezt az odaadó lelkesedést mutatja Gyúró Ilona híradós tanfolyamhallgató levele: »Nagy örömmel mentünk, hogy együtt dolgozhassunk és segíthessünk ,a gazdaság munkájának elvégzésében, az elvtársak örömmel fogadtak bennünket. Első este, bár el voltunk fáradva, nótázást rendeztünk, következő este pedig kultúrműsort adtunk. Munkaegységnek megfelelően munkánkért mi is megkaptuk a pénzünket. Mikor visszajöttünk, elhatároztuk, hogy a pénzen egy könyvtárat veszünk és "azt elküldjük a gazdaság dolgozóinak. Hiszen mi nem pénzért dolgoztunk! Elhatározásunkat tett követte és a könyvtárat nemrég adtuk át a gazdaság dolgozóinak, amit nagy örömmel fogadtak.« Dolgozó ifjúságunk széles tömegeiben mind nagyobb tért hódít az a tudat, hogy a haza védelmében az ifjúságra nagy feladatok várnak. Ettől a tudattól áthatva, ifjúmunkások, tanulófiatalok, dolgozó parasztfiatalok nagyszámban jelentkeznek igen sok esetben sorrakerülésük előtt önként katonának. Öntudatos, hazafias lelkesedéstől áthatott leveleket írnak a honvédelmi miniszter elvtársnak, amelyben kérik a hadsereg soraiba, vagy a katonák a tiszti iskolára való felvételüket. Szükségesnek tartom egyik fiatalnak, Kontra Ferencnek a levelét felolvasni, mert ez a levél — úgy érzem — 9BSXAGGYCU6SI SRTESITŐ. évi december hó 18-án, kedden. 766 a mi dolgozó ifjúságunk többségének a gondolatát fejezi ki. »Repülős akarok leníii, védeni akarom hazám függetlenségét legjobb tudásom szerint. Magamévá akarom tenni Sztálin elvtárs felhívását: »Repülhetek gyorsabban, magasabbra és meszszebbre, mint mások"!« — ez a célom és életem vegéig is ez lesz. Ha most nem jutok repülőtiszti iskolára, akkor jelentkezem jövőre és jelentkezni fogok mindaddig, amíg csak fel nem vesznek.« (Nagy taps.) Dolgozó népünk féltő gondoskodással kezeli hadseregünk ügyét és úgy kezeli, mint saját édes gyermekét. Az elmúlt rendszerben — és a kapitalista országokban még ma is — a szülők sírva búcsúztatták gyermekeiket, ma iázzál indítják útba: »Legyél fiam fegyelmezett katona!« Ma már, ha egy harcos nem fegyelmezett, vagy nem jól tanul, szégyelnie kell' magát szülői vagy volt munkatársai előtt. Viszont az egész üzem, falu büszke rá, ha kiváló harcos. Előfordul, hogy parancsnokaink és politikai tisztjeink a munkás- vagy dolgozó parasztszülők segítségével nevelnek meg olyan harcost, amelyik nem eléggé fegyelmezett vagy nem elég lelkiismeretesen tanul. Ezek a tények mutatják, hogy a magyar dolgozókat milyen felelősségérzet hatja át néphadseregünkkel szemben. Felolvasom Z&édely Márton tatabányai bányász levelét, akinek fia az egyik'tiszti iskolánk növendéke. Ezzel a fiúval az első időben voltak kisebb-nagyobb hibák, de most már az iskola jól tanuló növendékei közé tartozik. »Kedves Elvtársak! — hangzik a levél —, levelüket megkaptuk, amelyben közlik, hogy fiunk megállja a helyét a békeharc reá eső szakaszán, de nem olyan mértékben, ahogyan ezt a mai nemzetközi helyzet megköveteli tőle. Mi nagyon köszönjük, hogy ennyire gondját viselik fiunknak és erről a hibájáról értesítettek bennünket. Mi beszéltünk erről fiunknak és ő ígéretet tett, hogy az iskolaév hátralevő szakaszában még lelkesebb munkával bizonyítja be, hogy nem él vissza azzal a bizalommal, amit a dolgozó nép helyezett bele. Elvtársi üdvözletünket küldjük és kívánjuk, hogy pártunk vezetésével és tanításával olyan tiszteket neveljenek, akik bármilyen helyzetben megállják a helyüket és kiállanak a dolgozó nép érdekéért.« Dolgozó népünk ügyének tudatos harcosai csak müveit, politikailag és más téren képzett katonák lehetnek. A magyar néphadseregben hatalmas arányú nevelőmunka folyik. A fiatalok ezrei ismerkednek meg a modern technikával, de amellett óriási jelentőséggel bír az a tény, hogy a hadseregben folyó politikai és kulturális tömegmunka eredményeképpen harcosaink, tisztjeink széles látókörrel rendelkező, kultúrált emberekké lesznek. Megismerik a világot, megismerik a mi szép hazánkat, megismerkednek a magyar nemzeti, a szovjet és a nemzetközi kulturális élet legkiválóbb termékeivel. Hadseregünkben a rendszeres politikai foglalkozások mellett a kulturális intézmények és lehetőségek egész sora működik, a kultúrfelvilágosító szobáktól kezdve, a klubokon keresztül egészen a magyar néphadsereg tánc- és énekegyütteséig, vagy a Magyar Néphadsereg Színházáig. A kultúrfelvilágosító szobák a harcosok kultu59