Országgyűlési napló, 1949. II. kötet • 1950. május 8. - 1953. március 18.

Ülésnapok - 1949-44

757 Az országgyűlés 44. alèse 1951. évi december hó 18-án, kedden 758 tott arra, hogy az ország közellátásában felbur­jánzott visszaélések milyen következményekkel jártak általában és már a munkás-paraszt szövet­séget is lazították. Ezt mi, falusi dolgozók épúgy éreztük, mint az ipari munkásság. A városi dolgozó látta a maga nehézségeit és azt, hogy a faluból Budapestre, a vidéki nagyvárosokba, az ipartele­pekre áradó élelmiszert egyre nehezebb megfizetni. Neheztelése a parasztság felé irányult és nem is vehettük rossz néven, ha nem mindenki vette észre, hogy a piacokon a legritkábban áll szem­ben igazi termelővel. A spekulánsok, a harácsolok, az utazgató gazdag parasztok, a kupecek keserí­tették a városi dolgozók életét'a maguk piszkos üzletezésével, szinte ugyanaz a kulák nép, aki az első és a második világháború után nem tudott mit csinálni a pénzével és miközben a falvakban is valósággal éheztek a dolgozók, ők két zongorát vettek a lányuknak, mert miért ne legyen annak két zongorája. A Magyar Dolgozók Pártja és a kormányzat bölcs elhatározása új rendet vezetett be és ez az új rend megnehezítette a kupecek helyzetét, a be­adási kötelezettségüket teljesítő dolgozó parasz­tok előtt pedig megnyitotta feleslegük szabad értékesítésének útját. Bízom benne, hqgy kiváló közigazgatásunk ezután még fokozottabban fogja szemmel tartani, leleplezni és ártalmatlanná tenni a spekulánsokat. A dolgozók és a közigazgatás ébersége és közös munkája véget fog vetni a falut és várost egyformán károsító mocskos ku­peckedésnek. A rendőrség és a dolgozó, nép igen jó kap­csolataiban, bizalomteljes viszonyában nem kis része van annak, hogy ott látjuk fiainkat nem­csak a rendőr legénységben, hanem a tisztikar ban is. A mi termelőszövetkezetünk tagjaiból már a mai napig nyolc honvédtiszt és két rendőrtiszt került ki. Köztük van az én főhadnagy fiam is. Mi, az egykor a föld saráig elnyomott szülők, büszkék vagyunk fiainkra. Akkor érezzük ezt igazán, hogy a büszkeségre okunk-jogunk van, amikor ezek a fiatal tisztek hazajönnek. Nem szégyelik fejkendős édesanyjukat, munkában elfáradt apju­kat, hanem minden szavukkal, cselekedetükkel, viselkedésükkel bizonyítják, hogy az a szocia­lista nevelés, amelyben részesülnek, csak meg­erősítette őket öntudatos ragaszkodásukban osz­tályukhoz, amelyből tisztiiskolára szólította őket a párt és a haza védelme. Megerősítette hűségüket a munkás-paraszt szövetség iránt, amelyre álla­munk felépült. Mi is sokat tanulunk tőlük. Igen, el kell mondanom ezen a helyen is, hogy a falusi dolgozó nép a magáénak, véréből való vérnek érzi államvédelmi szervezetünket, rendőr­ségünket és szívesen segíti őket munkájukban. Segít leleplezni, ártalmatlanná tenni a nép álla­mának ellenségeit, a reakció, a külföldi imperia­lista ellenség ügynökeit éppúgy, mint a speku­lánsokat, a- feketevágókat. Déli határainkon lesben áll a legaljasabb ellenség, Tito és bandája. A nyugati imperia­listák, elsősorban az amerikaiak zsoldjában áll, és tudjuk, hogy velünk szemben ellenséges szán­dékaihoz minden segítséget megkap az ameri­kaiaktól. Szükségesnek tartom hangoztatni, meny­nyire fontos, hogy egész dolgozó népünk állandó éberséggel ügyeljen és segítsen az illetékes szer­veknek a külső és belső kártevők leleplezésében, a törvériy kezére adásában. Állandóan és fáradha­tatlanul nevelni, tájékoztatni kell népünk leg­szélesebb rétegeit érdekeinkről, céljainkról és az ellenség bűnös mesterkedéseiről. Rá kell mutatni arra, hogy szocialista fejlődésünknek, népünk további felemelkedésének útján egyfelől le kell győznünk ellenségeinket, másfelől pontosan tel­jesítenünk kell kötelességeinket a nép állama, a mi államunk iránt. A gyújtogató kulákot, a feketevágó hentest, a rémhírterjesztő klerikális ügynököt rendőrkézre kell adni. Ugyanakkor tel­jesíteni kell a munkafeladatokat, a beadási köte­lezettséget, az állammal kötött szerződéseket. Nagy gondot kell fordítani az állami fegyelemre, takarékoskodni kell, a jó gazda becsületes gon­dosságával ügyelni kell a nép államának javaira. Együtt kell működni minden közigazgatási vagy más szervezettel, amely ezeket a feladatokat végzi vagy ellenőrzi. Békés megyében büszkén őrizzük a vándor­zászlót, amelyet Nagy Imre miniszter elvtárs hozott el mezőgazdasági dolgozóinknak, akik első helyen végeztek a begyűjtési versenyben. A taná­csok útján mindent elkövettünk az eredmény érdekében. Gabonánk az idén nagy területen megdőlt. Különös gondot kellett fordítani a le­aratásra. Hogy minden rendben és idejében tör­ténjék, mindenfelé kisgyűléseket tartottunk, meg­magyaráztuk a helyzetet és a tennivalókat az egyénileg dolgozó parasztoknak éppúgy, mint a szocialista szektor, a termelőszövetkezetek dolgo­zóinak. Eredményesen jártunk el.. Megyénkben mindenütt tapasztalhattuk, " hogy a dolgozók továbbadták felvilágosításaikat családtagjaiknak. El tudtuk érni, hogy az adott körülmények kö­zött a lehető legkisebb szemveszteséggel takarí­tottuk be kenyérgabonánkat, biztosítottuk kenye­rünket és megvalósítottuk a begyűjtés sikerének legfontosabb előfeltételét: volt mit beadnunk. Felvilágosító munkánkat ezután a begyűj­tésre irányítottuk. Dolgozó parasztságunk meg­értette a kérdés döntő fontosságát. Megértette, hogy a beadással a nép állama iránt való kö­telességét teljesíti, de ugyanakkor önmagának is a legjobb szolgálatot teszi. Büszke öntudattal vettük át a begyűjtési vándorzászlót és , ígérem a dolgozó parasztok nevében, hogy minden erő­vel törekedni fogunk jövőre is megtartani. Igen fontos és helyes dolognak tartom, hogy a belügyi kormányzat, amely már eddig is nagy gondot fordított a tűzkárok elleni védelemre, s megszervezte az állami tűzoltóságot, most két és fél millió forintot irányzott elő a községi tűz­oltóságok további kiképzésére és színvonalának emelésére, és elhatározta, hogy még jobban ki­építi a mezőgazdaság tűzvédelmét. A tűzoltóság az idén is számos esetben megakadályozta az aratási és cséplési tűzkárokat, vagy elfojtotta a tüzeket, mielőtt nagyobb károkat okoztak volna. Magam is tanúja voltam a nyáron egy alkalom­mal a tűzoltóság jó munkájának. Tanácsi beszá­molómat mondottam egyik este, amikor hozták a hírt, hogy az egyik kulák felgyújtotta a zsa dányi termelőszövetkezet búzakeresztjeit. A tűz­oltók gyorsan megjelentek és megakadályozták a tűz továbbterjedését. Igen fontosnak tartom, hogy mint fcépvise

Next

/
Thumbnails
Contents