Országgyűlési napló, 1949. II. kötet • 1950. május 8. - 1953. március 18.

Ülésnapok - 1949-44

731 Az országgyűlés 44. ülése 1951. évi december hó fS-án, kedden. 732 rendszer külpolitikájának történetét megírnák, egy hosszú és nagy népellenes árulás történetét kellene megírni, amely végül is beletaszított bennünket minden életérdekunk ellenére történelmünk legnagyobb katasztrófájába, amely több mint 600.000 magyar ember életét követelte meg: a második világháborúba. ÉS hogy most mégis itt vagyunk, független magyar hazában élünk, független magyar külpolitikát folytathatunk, azt a hatalmas Szovjetunió győzelmének, békepolitikájának, a népek szuverenitását, a kis és nagy népek teljes egyenjogúságát hirdető lenini-sztálini elvek gyakorlati alkalmazásának köszönhetjük. A magyar kormány külpolitikája ma már nem a néptől elszakadt, légüres térben mozgó külpolitika. Ezt a külpolitikát nem külföldi kapitalista érdekek erői mozgatják. Nem a német, az olasz fasizmus brutális erőszaka irányítja — mint. régen — hanem a magyar milliók egységes békeakarata, hazaszeretete. Ezért talált egymásra a magyar nép és a magyar külpolitika. Természetesen nemcsak rajtunk, a magyar külügyminisztériumon, a magyar kormányzaton, a magyar népen múlik az, hogy békénket, nemzeti függetlenségünket ne fenyegesse veszély. A nemzetek életére is érvényes az az igazság, amelyet Goethe Faustjában állapít meg az ember egyéni éleiére vonatkozóan, nevezetesen, hogy csak az érdemli meg a szabadságát, a függetlenségét, aki azt nap-nap után kiharcolja a maga számára. A nagy Sztálin, a haladó emberiség vezére tanított meg bennünket erre az igazságra: »Balgaság volna azt hinni, hogy a nemzetközi tőke békében hagy minket. Nem, nem, ez nem így van. Osztályok vannak és van nemzetközi tőke, és ez nem nézheti nyugodtan egy olyan ország fejlődését, amely a szocializmust építi.« T. Országgyűlés, ha ezek a szavak igazak, voltak a nagy Szovjetunió történetében, hogyne lennének igazak egy kis nemzet életére vonatkoztatva. Ha az amerikai, a brit, a francia, a német tőkések az első világháború után nem tudtak és nem akartak belenyugodni abba, hogy a világ egyhatod részét kitevő Szovjetunióban a nagy Októberi Szocialista Forradalom által felszabadított népek megdöntötték a kapitalizmus kizsákmányoló rendszerét, megszüntették az embernek ember által való kizsákmányolását és intervenciós háborút kezdtek a Szovjetunió ellen, hogy hagynának minket békében, két világháborúban kivérzett magyar népet akkor, amikor mi is a szocializmus építésének útjára tértünk. Hogy mégsem került sor ellenünk intervenciós háborúra, nçm került sor véres, öldöklő polgárháborúkra, ezt csak a Szovjetunió legyőzhetetlen erejének köszönhetjük. A Szovjetuniónak köszönhető, hogy elmúlt az imperializmusnak az a korszaka, amelyben egy kis népét szabadon lehetett az elnyomó imperialista hatalmaknak leterrorizálniok, amikor flottademontsrációkkal, partraszállási "műveletekkel le lehetett rohanni a kis nemzeteket Persze az imperialisták is olyanok, mint a Bourbonok voltak, akik nem felejtettek és nem tanultak a történelem leckéiből. A Korea, Irán, Egyiptom, Vietnám, Burma, Malája, mindenekelőtt azonban a Szovjetunió elleni — első világháború utáni — intervenciós háborúk és a második világháború, e fasiszta háború csúfos kudarca már meggyőzhetné egyszer az imperialistákat arról, hogy a XX. század derekán a történelemnek már egészen más szelei fújnak, mint egy évszázaddal ezelőtt, vagy ötven esztendővel ezelőtt. Éppen a magyar külügyminisztérium által közreadott Fehér Könyv adatai, a magyar kormánynak az Egyesült Államok kormányához, a Tito—Rankovics-klikkhez, az osztrák kormányhoz intézett tiltakozó jegyzékei azt bizonyítják, hogy az imperialisták és a velük egyhúron pendülő Tito-klikk, az osztrák klerikális reakció és a vele szövetkezett jobboldali szociáldemokrácia kormánya az utóbbi hónapokban fokozták népünk békéje, hazánk függetlensége ellen folytatott ellenséges tevékenységüket. Eme szembeszökő tények, provokációs, ellenséges cselekedetek előtt sem a magyar országgyűlés, sem az országgyűlés által képviselt magyar nép nem hunyhatja le a szemét. Tisztában kell lennünk azzal, hogy az imperialista hatalmak és az általuk felbérelt, dollárokon megvásárolt cinkostársaik nem akarják békességgel tűrni a magyar nép fejlődését, szocializmust építő alkotó munkájának sikerét. Tisztában kell lennünk azzal, hogy az imperializmus nem akarja magát könnyen alávetni a történelmi fejlődés halálos ítéletének, ahogy a múlt századok során sem adták át az uralkodó osztályok könnyedén a maguk hatalmát, előjogait a feltörő új osztályoknak. Éppen ezért szálka a szemükben a szocialista Magyarország. Nekik olyan kapitalista, feudális Magyarország állna a szívükhöz közel, amelyet a newyorki Wall Street dollárjaiért, a City fontjaiért szőröstül-bőröstül eladnának a pénz urainak. Nekik olyan Magyarországra volna szükségük, amelynek népe keserves robotot fizetne a külföldi kapitalistáknak úgy, ahogy az a Horthy-rendszer idején volt szokásban. Mondjuk ki nyíltan, az imperialistáknak egy marshallizált Magyarországra volna szükségük, és ami ezzel egyértelmű, egy gyarmati sorba sülylyedt Magyarországra, amerikai támaszpontokkal, ahol szabadón sérthetnék meg az amerikai katonai repülőgépek hazánk légiterét, ahol éppen úgy, mint Tito Jugoszláviájában, a minisztériumokban amerikai tanácsadók diktálnának, ahol a bányákban, az üzemekben az amerikai tőkések profitjáért verejtékeznének a magyar bányászok, a "magyar üzemi dolgozók, ahol a bankokban ismét a külföldi tőke bizalmi emberei sanyargatnák a magyar parasztságot. Mindezzel, t. Országgyűlés, mi tisztában vagyunk. És éppen ezért rni békeharcunkat nagyon is nyitott szemekkel "folytatjuk. Tudatában vagyunk annak, hogy az amerikai imperializmus kívül és belül agressziós tevékenységet folytat ellenünk. A belső ellenséget nem egyízben lelepleztük és köztük a legveszélyesebbeket. Mindszentyt, a Rajk-bandát, a Grősz-féle összeesküvőket. De éppen ezeknek a belső, veszedelmes ellenségeknek a pereiből ismertük meg a külső ellenség álarcnélküli arcát. Elég, ha röviden emlékeztetem a t Ház tagjait arra, hogy minden belső összeesküvésünk szála elvezetett az amerikai imperialistákhoz, s ezek balkáni béreséhez, a Tito-bandához, a Mindszenty-per szálai pedig még külön is a salzburgi érseki palotába, a bajor klerikális reakcióhoz.