Országgyűlési napló, 1949. II. kötet • 1950. május 8. - 1953. március 18.

Ülésnapok - 1949-43

697 Az országgyűlés 43. ütése 1951, évi december hó 17-én, hétfőn. 698 idézni: az Egyesült Államok államadóssága az elmúlt évben 8 százalékkal többet tett ki, mint az ország egész évi nemzeti jövedelme a szépített hivatalos számítás szerint. Ezzel szemben a szocializmust építő országok költségvetése nem mutat hiányt, annak dacára, hogy az egyre bővülő célkitűzések megvalósítása érdekében az államkincstárra háruló terhek is gyors ütemben nőnek. De ugyanígy növekednek népgazdaságunk erőforrásai és lakosságunk jövedelme is, biztosítva azt a megnagyobbodott bevételt, amely a költségvetés kiegyensúlyozásához szükséges. A mi költségvetésünk kiadásai is 1952-ben 12.798 millió forinttal növekednek a most záruló évvel szemben, az előirányzott bevétel azonban 12.976 millióval lesz nagyobb az ideinél és így a várható költségvetési feleslegünk 107 millióról 285 milióra nő. A szocialista költségvetés természetesen nemcsak kiegyensúlyozottságában különbözik a tőkés államok költségvetésétől, hanem összetételében is. Bevételeink zöme nem á lakosság adóiból, hanem a gazdaság - szocialista szektorának befizetéseiből származik. Kiadásaink pedig a növekvő kulturális és szociális tételek mellett mindenekelőtt népgazdaságunk szocialista építésének céljait szolgálják. T. Országgyűlés! Felemelt tervünk második évének vége felé járunk. A legutóbbi hetekben számos üzemünk jelentette már, hogy 1951. évi tervét teljesítette és dolgozóink egyre fokozódó munkalendülete biztató jel tervünk egészének teljesítése szempontjából. Már eredeti ötéves tervünk kidolgozásakor is akadtak olyan kishitűek, bizalmatlankodók, akik azt állították, hogy a fejlődés előirányzott üteme megvalósíthatatlan. Azóta ötéves tervünket minden részében hatalmasan felemeltük és ma, két évvel azután, hogy a háború utáni helyreállítás korszaka lezárult, megállapíthatjuk: a fejlődés vonala nem tört meg, sőt emelkedett és eddigi nagy célkitűzéseinket lényegében megvalósítottuk. Rendkívüli eredményeinket annak köszönhetjük, hogy építő munkánkat ezerféle módon: áruszállítással, tapasztalatainak és élenjáró technikai módszereinek átadásával, szakirodalmának gazdag tárházával önzetlenül segíti a Szovjetunió. Tervgazdálkodást folytatunk s a szocializmus útján járunk, amely nem ismeri a válságokat és amelyben a dolgozók érzik, hogy saját hazájukat építik. Itt szabadon bontakozhatnak ki dolgozó népünk alkotó képességei, kifejlődhetik à szocialista versenymozgalom. Dolgozóink egyre növekvő öntudata, a munka iránti odaadása, áldozatkészsége olyan teljesítményekre képesíti, amelyek tőkés viszonyok között teljesen elképzelhetetlenek. Hogy fejlődésünk hatalmas arányairól csak egy-két számot említsek, utalni kívánok arra, hogy gyáriparunk az év első tíz hónapjában 29.1 százalékkal termelt többet, mint tavaly ugyanebben az időszakban és a termelékenység az ipar döntő részében, a nehéziparban 16.5 százalékkal emelkedett A termelés növekedését csak úgy értékelhetjük, ha figyelembe vesszük, hogy már az 1950. évi termelés is 35.1%-kai nagyobb volt az előző évinél és hogy gyáripari termelésünk most már ORSZÁGGYŰLÉSI ÉRTESÍTŐ. a békebelinek két és félszeresét is meghaladja. A felemelt tervet gyáriparunk 0.7 százalék híján teljesítette. A hiány nagyrésze szénbányászatunk 5,4%-os lemaradására vezethető vissza. Bár ennek felszámolása egész népgazdaságunk fejlődése szempontjából elsőrendű követelmény, mentségül meg kell mondanunk, hogy felemelt ötéves tervünk hatalmas feladatot tűzött bányászaink elé akkor; amikor az utolsó tervévben a békebelinek csaknem háromszorosát kitevő széntermelést írt elő. A munka termelékenységének szakadatlan fokozása a szocializmus egyik alaptörvénye. Fejlődésünk jelenlegi szakaszában ezt annál. inkább szem előtt kell tartanunk, mert a tőkés rendszerből ránk maradt munkanélküliség felszámolása után most már a rendelkezésre álló munkaerők legészszerűbb elosztására, a nők munkába állításának elősegítésére és egyéb különleges rendszabályokra van szükség ahhoz, hogy a munkaerö'hiány fejlődésünk kerékkötőjévé ne váljék. Iparunk termelési bázisának kiszélesítése terén is nagy léptekkel haladunk előre. Összes beruházásaink, amelyeknek, már az 1950. évi 10.2 milliárdos összege is csaknem elérte a hároméves terv tényleges beruházásait, a következő évben 15.3 milliárdra emelkednek. Még nagyobb, sokrétű lesz iparunk erőgyarapodása a jövő évben és gyorsítjuk, fokozzuk* egyéb beruházásainkat is. Mezőgazdaságunk is gazdag, boeresztő évre tekinthet vissza. A szocialista nagyüzemi gazdálkodás terjedése, a fejlettebb agrotechnikai módszerek alkalmazása, a fokozódó gépesítés, a kedj vező időjárás, nem utolsó sorban, pedig dolgozó parasztságunk lelkes, odaadó munkája: ezek voltak azok a főtényezők, amelyek lehetővé tették, hogy kenyérgabonából és takarmányfélékből is az átlagot messze meghaladó termést takaríthassunk be. Az állami gazdaságok és a termelőszövetkezetek ma már az ország szántóterületének egynegyedét foglalják el. Az egyre erősödő termelő* szövetkezeti mozgalom előreláthatólag a magasabbfokú nagyüzemi közös gazdálkodás további terjedéséhez és a még mindig elmaradott mezőgazdaság gyorsabb fejlődéséhez fog vezetni. A jó termés és az állatállománynak ezzel kapcsolatban várható gyarapodása tette lehetővé legutóbb a jegy rendszer megszüntetését és a mezőgazdasági cikkek szabad forgalmának visszaállítását. Ezt az önmagában is nagyfontosságú rendszabályt a kormányzat a régi tőkés időkből fennmaradt árrendszer felszámolásával, valamint az árak és bérek helyes arányának kialakításával kötötte Össze. További fejlődésünk szempontjából ezeknek az intézkedéseknek a nagy jelentősége abban van, hogy a dolgozók számára biztosítják a növekvő szükségletnek megfelelő vásárlás lehetőségét és ezzel emeliik a munka termelékenységét, másfelől pedig a mezőgazdasági cikkek forgalmának felszabadítása fokozni fogja dolgozó parasztságunk munkájának lendületét is. Mint Rákosi Mátyás, a Népfront elnöke mondotta a párt központi vezetőségének legutóbbi ülésén tartott nagyjelentőségű beszédében: »Ezek a mostani javaslataink sokkal mélyebbre nyúlnak, érintik mindazokat a közellátási, bér- és árkérdéseket, amelyek megváltoztatása szükségessé vált, miután hazánk mezőgazdasági országból ipari országgá és kapi54