Országgyűlési napló, 1949. II. kötet • 1950. május 8. - 1953. március 18.

Ülésnapok - 1949-43

687 Az országgyűlés 43. ülése Í951 évi december hó 17-én, hétfőn. 688 milyen nagyot tévedtek azok, akik úgy akartak parasztságunkon segíteni, hogy biztosítani akar­ták számára a régi paraszti életformát. A fel­emelkedés útja a magyar nép számára, dolgozó parasztságunk számára is a szocializmus meg­valósításán keresztül vezet. Az 1952. évre előirányzott állami költségveté­sünk 42.5 milliárd forint. Ez a hatalmas szám és költségvetésünk minden tétele azt bizonyítja, hogy népgazdaságunk erőteljesen fejlődik, de bizonyítja azt is, hogy a növekvő eredményekkel növekednek feladataink is. El kell tehát érnünk, hogy állan­dóan emelkedjék nemzeti jövedelmünk.. Ezt pedig egyedül termelésünk növelésével tudjuk elérni. 1952. évi költségvetésünk végrehajtásának is el­engedhetetlen feltétele termelésünk növelése. Eddig elért eredményeinket döntően annak köszönhetjük, hogy minden területen felhasználtuk a nagy Szovjetunió által nyújtott tapasztalatokat. A nagy Szovjetunió által nyújtott állandó gazdasági segít­ség és a. Szovjetuniótól nyert tapasztalatok fel­használása nélkül nem tudtuk volna elérni eddigi eredményeinket. A magyar dolgozó nép ezt jól tudja, éppen azért állandóan hálával és szeretettel gondol az őt feliszabadító és országépítő munká­jában állandóan segítő és támogató hatalmas szovjet népre és hálás szívvel, forró szeretettel gondol a szovjet nép és a békéért küzdő emberi­ség nagy vezérére, a magyar nép legjobb barát­jára, Sztálinra. (Lelkes taps.) Költségvetésünk tárgyalásánál, amely a békés építő munkának a költségvetése, ha le akar­juk mérni eddigi eredményeinket, ha képet aka­runk alkotni jövőnkről, a legtisztább képet akkor kapjuk, ha összehasonlítjuk' a mi költségvetésün­ket az imperialista országok költségvetésével és a magyar dolgozó nép sorsát az imperialista országokban élő dolgozókéval. A mi költségveté­sünk kiadásainak 61.5% -át a népgazdaság fejlesz­tésére szolgáló kiadások teszik ki. Szociális és í U uí urálls kiadá;saink P edi g az összkiadásoknak több mint 19% -át. Ezzel szemben az Egyesült Államok költségvetésének 75—76%-a egy új háború előkészítését szolgálja. Angliában a költ­ségvetés 35%-át irányozták elő hadi célokra. Amikor nálunk megszűnt a jegyrendszer és szabaddá vált a mezőgazdasági, termények for­galma, Angliában olyan kicsire csökkentették a husadagokat, amire még nem volt példa, Ameri­kában pedig a munkások tízezreit bocsátották el az üzemekből. Az úgynevezett »művelt nyugat« munkásainak dolgozó parasztságának a iövőie mind bizonytalanabbá válik. A kapitalista álla­mokban fokozódik a nyomor, és a dolgozók válla roskadozik a folyton növekvő terhek alatt ame­lyeknek haszna a háborús uszítókat még'kövé­rebbekre hizlalja. Dacára köitségvetésünk nagy számainak, megállapíthatjuk, t. Országgyűlés, hogy 1952 evi költségvetésünk a legszigorúbb takarékosság szem előtt tartásával készült el. Ez nem is lehet másként. Minden kiadásnál, népgazdaságunk minden területén a takarékosság elvét a legszigo­rúbban kell alkalmazni. Takarékoskodnunk kell idővel, anyaggal és pénzzel egyaránt. A magyar dolgozó nép lelkes munkája és fokozott erőfeszí­tése mellett szükséges, hogy a legnagyobbfokú takarékosságot tudjuk érvényesíteni a termelés minden területén, hogy csökkenteni tudjuk az ön­költségeket és alkalmazni tudjuk a legszigorúbb tervszerűséget gazdasági 'életünk minden terüle­tén. Költségvetésünk jó végrehajtása, ötéves ter­vünk harmadik esztendeje célkitűzéseinek meg­valósítása nagymértékben függ attól, hogy a terv­szerűség és a takarékosság szempontjait hogyan tudjuk érvényesíteni. Költségvetésünk legnagyobb részét — mint már említettem — a népgazdaságunk fejleszté­sére szolgáló kiadások teszik ki, de gazdasági kiadásaink mellett hatalmas összegeket irányoz elő költségvetésünk kulturális és szociális célokra. A kulturális célokra előirányzott összegek jóval felülmúlják az elmúlt évben erre a célra fordított összegeket. Ez biztosítja dolgozó népünk kulturá­lis színvonalának további emelkedését és lehetővé teszi, hogy fejlődő népgazdaságunknak egyre nagyobb számban biztosítson jólképzett mérnökö­ket, közgazdászokat, orvosokat, agronómusokat. A kulturális kiadásokra előirányzott. összegek biz­tosítják a tudományos és kutatómunka számára is a nagyarányú fejlődést. A jövő évben új tudo­mányos intézeteket létesítünk, a Szovjetunió pél­dája nyomán új rendszerű doktori és kandidátusi tudósi fokozatokat vezetünk be. A felső- és közép­iskolák fejlesztése mellett kellően gondoskodik költségvetésünk az általános iskolák fejlesztéséről is. Nagy összegeket biztosít a jövő ipari szak­munkásainak a képzésére, valamint a különböző továbbképző iskolák és szaktanfolyamok költsé­geire. Szociális területen az 1952. évben kórházak, rendelőintézetek fenntartására 32%-kai fordítunk többet, mint ebben az esztendőben. Jövő évi költ­ségvetésünk a kórházi ágyak, bölcsődék férőhelyei számának nagyarányú emelését is lehetővé teszi. Igen jelentős összeggel emelkedtek a társadalom­biztosítási szolgáltatásokra, nyugdíjakra fordí­tandó költségkeretek is, valamint a családi pótlé­kok összege. T. Országgyűlés! Költségvetési kiadásainknak 14%-át fordítjuk honvédelmi célokra. Költségveté­sünknek ez a tétele — mint annak indokolása is megállapítja — hazánk függetlenségének, hatá­raink védelmének fokozottabb biztosítását szol­gálja. Olyan kiadások ezek, amelyeket nemcsak az országgyűlés, hanem az egész magyar dolgozó nép, minden hazáját szerető ember a legnagyobb. lelkesedéssel szavaz meg. Mint az 1952. évi költségvetés általános in­dokolása is megállapítja, az 1952-es esztendő­ben ötéves tervünk megvalósításának az eddigiek­nél is nagyobb feladatai állnak előttünk. Az 1952. évi költségvetés hatalmas munkaprogrammot tár dolgozó népünk elé. Igen nagyok azok a felada­tok, amelyeket az 1952. esztendőben meg kell va­lósítanunk. De minden adottságunk megvan ahhoz, hogy sikerre vigyük célkitűzéseinket. A magyar dolgozó népre, amelynek ez az ország igazán hazája csak a felszabadulás óta lett, bát­ran lehet számítani. Kormányunk biztosan számít­hat a magyar dolgozó nép egységére, lelkes, áldo­zatkész munkájára. Kormányunk legutóbbi ren­delkezései, -Népköztársaságunk alapját, a munkás­paraszt szövetséget még szilárdabbá • tették. A

Next

/
Thumbnails
Contents