Országgyűlési napló, 1949. II. kötet • 1950. május 8. - 1953. március 18.
Ülésnapok - 1949-43
fi83 Az országgyűlés 43. ülése 1951. évi december hó 17-én, hétfőn. 684 dítani egy új világháború szörnyűségeit az emberiségre csak azért, hogy ne kelljen lemondaniuk profitjuk egy részéről, hogy páncélszekrényeikben az arany, a dollár és a részvények tovább szaporodjanak. Háborús céljaik érdekében segítik az egész világon újjáéledni a fasizmus erőit, mené-. déket, segítséget ryujtanak minden ország fasisztáinak, hazaárulóinak, segítséget nyújtanak ahhoz, hogy a hazaárulók saját népeik ellen összeesküvéseket szőhessenek. Fegyverekre támaszkodva akarják hatalmukat, vagyonukat megmenteni és növelni, és fegyverekre támaszkodva igyekeznek megakadályozni az emberiség haladását, fejlődését. Mindezeket, a magyar dolgozó mép látja és egyetlen pillanatra sem téveszti szem élői. Látja, hogyan készülődik hazánk ellen határainkon Tito és bandája. Látja a magyar dolgozó nép a hazáját és jövőjét fenyegető veszélyeket, de nem ijed meg tőlük. Bátran szembenéz a magyar'nép a békéjét, nyugalmát fenyegető veszélyekkel és fel van készülve szabadságának, békéjének megvédésére, meg van róla győződve, hogy a ' béke erői sokkal hatalmasabbak a háború erőinél és legyőzik őket. A háborúra spekuláló, a háborúra uszító, az aranyra, dollára támaszkodó imperialista erőkkel szemben a Szovjetunió vezette béketábor, közte a mi Népköztársaságunk is, a dolgozó nép erejére támaszkodik. Ez ad biztos alapot a béketábornak arra, hogy bátran nézzen, szembe az imperialisták háborús szándékaival. A nagy Szovjetunióban és a mellette felsorakozott népi demokraiikus államokban a dolgozó nép egyetért vezetőivel, egyetért az ő célkitűzéseikkel. Egyetért abban, hogy a békéért, a béke megvédéséért kemény harcot kell folytatni. Tudják a béketábor népei, köztük a magyar dolgozók is, hogy a béke védelmét a termelés fokozásával, a termelés frontján való helytállással és az államuk iránt fennálló kötelességük pontos teljesítésével lehet legjobban szolgálni. Ezért emelkedik nálunk is a termelés minden vonalon és ezért tesznek dolgozóink mind maradéktalanabbul eleget a saját államukkal szemben fennálló kötelességeiiknek. Az állampolgári fegyelem javulása, valamùit , a termelés növekedése tette lehetővé azokat a nagyjelentőségű intézkedéseket is, amelyeket Népköztársaságunk kormánya a közelmúltban hozott. A termelés növekedése, a beszolgáltatás jó teljesítése tette lehetővé, hogy megszűnt nálunk a jegyrendszer és felszabadult a mezőgazdasági termények forgalma. Ezek a rendelkezések újabb bizonyítékai Népköztársaságunk (erejének, újabb győzelme dolgozó népünknek és újabb súlyos csapás a régi rendszer híveire, va tőkés osztály maradványaira A. jegyrendszer megszüntetése, a mezőgazdasági termények forgalmának szabaddá tétele kormányunknak olyan intézkedése volt, amelyet örömmel üdvözöl minden dolgozó városon és falun egyaránt. Jogosan állapította meg ezekről az intézkedésekről Rákosi Mátyás, hogy »a rendszabályok végrehajtása tovább fogja szilárdítani, még szorosabbá fűzi népi demokráciánkon belül a munkás-paraszt szövetségét, 4ovább fogja szilárdítani a békefrontot is, amelynek hű katonái vagyunk, s amelynek minden sikerünk újabb' erőt kölcsönöz«. Boldogan állapíthatjuk meg 1952. évi költségvetésünk tárgyalásakor, hogy a magyar dolgozó nép számára az 195l-es esztendő sikerekben, eredményekben gazdag esztendő volt. Hiba volna azonban, ha a sikerek, eredmények mellett nem vennénk figyelembe azokat a hiányosságokat, amelyek még ebben az esztendőben is fékezték előrehaladásunkat. Még mindig vannak termelésünknek olyan területei, ahol nem értették meg eléggé és nem * tartották állandóan szemük előtt azt, hogy a nagy ötéves népgazdasági tervünk törvény, olyan törvény, amelyet mindegyikünknek népgazdaságunk minden területén végre kell hajtanujik. Ha nép gazdaságunk minden területén pontosan teljesítettük volna a tervet, mégpedig nemcsak egészében, hanem részleteiben is, még nagyobb sikerekről, még nagyobb eredményekről lehetne most számot adni. Még több gondot kell tehát kormányunknak fordítania olyan intézkedések meghozatalára, amelyek tervünk végrehajtását biztossá teszik. T. Országgyűlés! Részletesebben én itt a munkafegyelem kérdésével nem kívánok foglalkozni, csupán termelőcsoportjaink munkafegyelmével. Termelőszövetkezeteink az államtól a termelőszövetkezeti mozgalom kezdetétől fogva nagyarányú támogatást kaptak. Helyes volt, hogy állami támogatással is elősegítették azt, hogy a közös nagyüzemi gazdálkodás hazánkban is gyökeret verjen, fejlődjék és megerősödjék. Helyes az is, hogy kormányunk továbbra is gondoskodik termelőszövetkezeti mozgalmunk további megerősödéséről. Termelőszövetkezeteink ezt legnagyobb részükben ki is érdemelték. Legtöbb termelőszövetkezetünk, termelőszövetkezeti csoportunk ebben az esztendőben terméseredményeivel is biztosította a nagyüzemi gazdálkodás előnyeit. A jól dolgozó termelőszövetkezetek terméseredményei jóval túlhaladják a legjobban gazdálkodó egyéni' termelők terméseredményeit. Ezek az eredmények azonban még nagyobbak lettek volna, ha termelőszövetkezeteinkben szilárdabb lett volna a munkafegyelem. A munkafegyelem lazasága komoly mértékben és károsan befolyásolta termelőszövetkezeteink terméseredményeit és természetesen a tagok jövedelmét is. Méghozzá nemcsak azoknak, a tagoknak a jövedelmét, akik hanyagul, dolgoztak, akik a legszorgosabb munkák idején is kivonták magukat a munkából, hanem a jól dolgozókét is. Termelőszövetkezeteinkben a dolgozók nagy többsége felismerte, hogy a munkafegyelem lazasága milyen károkat okoz a csoportnak és ma már komoly erőfeszítéseket tesznek a munkafegyelem megjavítására. Termelőszövetkezeteinknek ezt a törekvését minden szervnek, kormányunknak is az eddiginél még fokozottabban kell segítenie, támogatnia. Mezőgazdaságunkban a szocializmust tovább kell építeni, tovább kell fejleszteni. Ennek egyik legjobb módja az, hogy meglévő termelőszövetkezeteink, termelőszövetkezeti csoportjaink olyan eredményeket tudjanak felmutatni, amelyek még vonzóbbá teszik a társasgazdálkodást a még egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztjaink előtt. Amint Rákosi Mátyás elvtárs is megállapította: a
