Országgyűlési napló, 1949. II. kötet • 1950. május 8. - 1953. március 18.

Ülésnapok - 1949-41

617 Az országgyűlés 41 ülése Î951. évi december hó 14-én, pénteken. 618 dul ki. (Az országgyűlés tagjai felállva, hosszantartó ütemes tapssal ünneplik Sztálin elvtársat) Tisztelt Országgyűlés! 1951-ben elért eredményeink népgazdaságunkat hatalmas lendülettel vitték előre. Népgazdaságunknak a felemelt tervnek megfelelő erőteljes fejlődése fokozott követelményeket támasztott 1951. évi költségvetésünkkel szemben, de egyúttal biztosította a megnövekedett feladatok pénzügyi fedezetét is. Az országgyűlés az 1951. évi költségvetés kereteit 29.5 milliárd forintban határozta meg. Az 1951. évi 2. törvényből folyó .megnövekedett feladatok alapján az 1951. évi költségvetés végrehajtása előreláthatóan eléri a 33 milliárd forintot. Ezt a jelentősen kiszélesített feladatot költségvetésünk teljes egyensúlya mellett hajtjuk végre, és már most bejelentem, hogy az 1951. évi költségvetés feleslege megközelíti a 200 millió forintot. (Nagy taps.) 1951. évi költségvetésünk alakulása visszatükrözi dolgozó népünk szorgalmát, békés építő munkáját, bányászaink, nagyüzemi munkásaink, dolgozó parasztságunk, műszaki értemiségünk, tudósaink és, művészeink harcát hazánk felemelkedéséért, ipari termelésünk növeléséért, mezőgazdaságunk gépesítéséért, kulturális és tudományos fejlődésünkért, egyszóval: a szocializmus építéséért. 1951. évi költségvetésünk egyensúlya bizonyítja gazdálkodásunk tervszerűségét, pénzügyi helyzetünk szilárdságát. Ezzel szemben a tőkés világnak katasztrófapolitikája nyilvánul meg .a kapitalista országok állandó hiányt mutató államháztartásában. Míg a béketábor országaiban mindenütt jelentékeny bevételi többlet mutatkozik, addig 1952-re az Egyesült Államokban 4.2 milliárd dollár, Angliában 457 millió font, Franciaországban 1100 milliárd francia frank,. Olaszországban 396 milliárd líra, Ausztriában 1030 millió schilling deficitre számítanak. A deficit az Egyesült Államokban az összes állami kiadások 6.2 százalékát, Angliában 10.8 százalékát, Franciaországban 30.3 százalékát, Olaszországban 21 százalékát, Ausztriában 5.4 százalékát teszi ki. Ezek a nagyösszegű költségvetési hiányok az államadósságok színvonalát szinte csillagászati magasságokba emelik. így például az Egyesült Államokban már a múlt év közepén 258.4 milliárd dollárt ért el az államadósság, Franciaországban 1951. június elején 4233 milliárd frankot, Olaszországban pedig csupán a belföldi államadásság 2.696.3 milliárd lírát tett ki. A kapitalizmus egyre jobban elmélyülő általános válságából a tőkés uralkodó körök az agresszív háborúk előkészítésében keresnek menedéket, így akarják elodázni az elkerülhetetlen gazdasági váltságot. így akarják a maguk számára biztosítani a milliárdos nyereségeket. Visinszkij elvtárs mondotta: »Az Egyesült Államok egész külpolitikájának alapja a készülődés az új világháborúra abból a célból, hogy az amerikai monopóliumok megszerezzék a világuralmat és a háború révén óriási profitra tegyenek szert.« E gondolathoz Visinszkij elvtárs beszéde további isorán hozzáfűzte: »Amerikai üzleti körök nyíltan beismerik, hogy félnek a »béke veszélyétől« és, hogy — mint az amerikai sajtó többízben megállapította — a részvények árfolyama emelkedik • a börzén, amikor valószínűvé válik a koreai háború folytatása és ellenkezőleg az árfolyamok esnek, amikor feltűnik a béke megteremtésének kilátása.« Ez a politika nyilvánul meg az Egyesült Államok koreai agressziójában, a jelenlegi koreai fegyverszüneti ^tárgyalásokkal kapcsolatos halogató mesterkedésekben, Nyugat-Németország és Japán felfegyverzésében, a béketábor ellen irányuló agresszív jellegű Atlanti Szövetségben, az" Egyesült Államok nyugateurópai gyarmatosító politikájában. A tőkés világ válságos gazdasági helyzetének legfőbb jellemzője egyfelől a hadiipari konjunk> túra milliárdos profitja, másfelől infláció, a dolgozók reálbérének zuhanása, a dolgozó tömegek" további elnyomorodása. Az Egyesült Államokban például az olajvállalatok profitja 1951. első felében az egy év előtti helyzethez képest majdnem megkétszereződött. De hasonlóképpen hatalmas profitnövekedésre tettek szert azok a" tőkések is, akik egyéb háborús iparokban vannak érdekelve. Ugyanakkor a bekövetkezett áremelkedések, valamint a dolgozók adóterheinek növekedése állandóan csökkenti a dolgozók reálbérét. A reakciós US News and World Report megállapítja 1951. október 12-i számában az amerikai munkásság reálbérének jelentékeny arányú kisebbedését, és többek között v megírja, hogy az Egyesült Államok koreai agressziójának kitörése óta az amerikai autógyári munkások reálbére 12 százalékkal, a bányászoké 6 százalékkal kisebbedett. Emellett a fegyverkezés sem képes megszüntetni a hatalmasméretű munkanélküliséget. A dollár vásárlóerejének összezsugorodását az utóbbi tíz év alatt a polgári közgazdászok legalább 50 százalékra becsülik. Látható tehát, hogy az infláció korántsem kímélte magát az Egyesült Államokat sem. A nyugateurópai államokban viszont a pénz elértéktelenedése már ennél is nagyobb méreteket öltött. A demokratikus országok javára elfogultsággal nehezen vádolható Nemzetközi Monetáris Alap közlése szerint 1947—^51. júniusa között a létfenntartási költségek Franciaországban például 120 százalékkal emelkedtek. A Marshall-terv európai szervezete legutóbbi jelentésében szintén nem tudta kendőzni a veszedelmesméretű nyugateurópai inflációt. Az Egyesült Nemzetek Európai Gazdasági Bizottsága jelentésében rámutatott a nyugateurópai reálbér-csökkenésre, számos nyugateurópai országban a munkanélküliség nagyarányú növekedésére, valamnit arra, hogy a Szovjetunióban és a népi demokráciákban a termelés sokkal gyorsabb ütemben növekedik, mint Nyugat-Európában. Megállapította azt is, hogy a tervgazdálkodást folytató- országok gazdasági életére a nemzetközi árupiacok árhullámzásai igen csekély befolyást gyakorolnak. A kapitalista sajtó azt sem tudja tagadni, hogy Jugoszláviában milyen katasztrofális a gazdasági helyzet, Tito áruló politikája milyen mély nyomorba taszítja a jugo szláv népet.» így,például a már idézett US News and World Report megállapította, hogy Jugoszláviában az ipar túlnyomó részének termelése meszsze elmarad a háborúelőtti színvonaltól, az ón- és horganybányákban teljes mértékű rablógazdálko-